Nyári szabadságunk néhány napja a franciaországi Riviérán, egy középkori épületekből álló mondén kisvárosban telt el. Mivel szállásunk magában az óvárosban volt, könnyen rátaláltunk a turisztikai és kulturális látványosságokra. Írásomban egy nap eseményeit rögzítem.

Szombat reggel a Picasso múzeumba indultunk. Tudtuk, az óváros jellegzetes tornya felé kell mennünk. Ez a Grimaldi kastély része, ami olyan jellegzetessé teszi Antibes városképét. Egy térre érkeztünk, a Place National-ra, vagyis Nemzeti térre, ahol számomra egy kissé édeskés, énekes madarakat tartó, „szépecske” kisfiút és kislányt ábrázoló szobrot, és egy karikatúra múzeumot találtunk. „Musée Peynet” a múzeum neve.

Ide azonnal bementünk, hiszen nagyon érdekel az alkalmazott művészetnek ez az ága, több karikatúrista barátom munkáját követem. Peynet művészi alkata úgy tűnik, közel áll hozzám, hiszen munkáit nagyon lelkiismeretesen, aprólékos gondossággal tervezte meg. Láthattuk vázlatait, összevetve a nyomtatásra került, alkalmazott grafikai, vagy pedig képgrafikai műveivel.

 

Figurái nem személyes jellegűek, hanem nagyon általánosak, eszmeien szépek. A téren álló simára csiszolt bronzszobor egy ilyen párban álló, ideális kisfiút és kislányt ábrázol, akik kis énekesmadarak barátságát élvezik. Tiszta  „szentis” téma, mondhatnám régi újvidéki zsargonnal, ami, mint tudjuk, a szentimentálisra utal. A művész tulajdonképpeni emblémája ez a szobor, hiszen e figurák gondos megfogalmazása végigvonul az összes munkáján. Ezért is áll figyelemfelkeltő jelként ez a jellegzetes szobor a múzeum bejárata előtt, kint a tér közepén. A fémdúcos sokszorosító grafikában (rézkarc, akvatinta, rézmetszet, hidegtű stb.) is járatos volt. Horoszkóp képei nagyon gondosan kivitelezett, nagyméretű rézkarc-grafikák. Sajnos csak az égövi jelképek felét, 6 jel grafikai megfogalmazását láthattuk kiállítva.

 A múzeum belső terében egy másik karikatúrista, BOSC munkái kaptak helyet. E művész munkái még véletlenül sem gondosak, hanem nagyon leegyszerűsítőek, lényegre törők. Ez az a francia karikatúra stílus, amely olyan nagy hatást gyakorolt ránk a hetvenes években, a jugoszláviai START és más, inkább francia magazinok által. Ezekhez különböző könyvtárakban, például Újvidéken jutottunk hozzá. Nagy József barátomnak volt egy ragyogó, kitűnően improvizáló karikatúra periódusa, középiskolai tanulmányaink idején. De ezt a néhány vonallal kialakított, nagyorrú figurát mindannyian másoltuk, aki csak rajzfilmmel vagy karikatúrával foglakozott az újvidéki művészeti középiskolában. Tehát ez a francia mester stilizált, bevezette a képregény elbeszélést, és redukált is, vagyis a minimumra törekedett, és kiemelte a lényeget. A kis múzeumnak elég sok látogatója lehet, látogatásunk idején 6-7 emberrel is találkoztunk. Ez valószínűleg a múzeum központi elhelyezkedésének tulajdonítható.

 

Másfél óra múlva már az eredeti úti célunk, a Picasso múzeum köveit koptattuk. A pénztárban nagyvonalúan elfogadták svédországi művészeti igazolványomat, annak ellenére, hogy már lejárt dátum állt rajta. Gyerekek számára ingyenes, felnőtteknek 6 euró a belépő. Táskáinkat viszont, biztos, ami biztos alapon, a ruhatárba rakatták velünk. „Picasso látogatásakor Antibes még nem volt több egy apró falunál. A festő egy szerencsés véletlen folytán kapta meg a régi erőd legfelső emeletét, hogy ott festhessen. Az antibesi időszak alatt 23 festményt és 44 rajzot készített. Ezek egy részét a városnak ajándékozta, mikor visszatért Párizsba. Antibes Picasso múzeumának gyűjteménye ezekkel a képekkel kezdődött. Az épület második emeletén az állandó, az első emeleten az időszaki kiállítás kapott helyet.” Olvashatjuk az interneten, az egyik magyar nyelvű turisztikai portálon. A történethez tartozik, hogy Picasso 1946-ban költözött Párizsból a tengerparti kisvárosba. Francoise Gilot nevű múzsája, és egy grafikus barátja kíséretében. Legismertebb festménye ebből a periódusból Az élet öröme címet viseli.

 

A kastély ódon falain először is néhány száz fényképet szemlélhetünk. A nagymester életének gondos megörökítője egy brit fényképész, David Douglas Duncan, aki Picasso antibesi periódusát, és dél-franciaországi tartózkodását lencsevégre kapta. Az emeleten kialakított termekben találjuk a mester festményeit, grafikáit, kerámiáit és szobrait. Itt a sok, mintegy 30-40 kiállított, kézzel festett tányért kell kiemelni. Picasso jellegzetes alkotásai, gyors, krokiszerű ecsetrajzok. Torreádor és bika ábrázolásai a legismertebbek ebben a gyors ecsetrajz stílusban.

Nicolas de Stael orosz származású francia festőművész is kapott egy állandó kiállítótermet nagyméretű munkáival. Expresszionista hozzáállású, de igazán könnyedén erőteljes, fauvista (franciául fauve: vad) képeket festett.

Nagymértékű igazodása a francia stílus könnyedségéhez, az óriás aktrajzok Matisse receptjére való rajzolást eredményezte. Ezeket a munkákat nem ismertem, viszont eredeti festészeti stílusát már igazán régóta, középiskolás korom óta, amikor is először szívtam magamba Párizsi iskola színvilágát és festészeti stílusát.  Jó volt most ide bemenni, ebbe a múzeumi terembe, szembesülni festményeinek fizikai valóságával, óriási méreteivel. Egészen más fehérre meszelt teremben hatalmas kifeszített vásznon szemlélni intenzív, olykor elhalkuló színes felületeit. Elképzelni a mestert, ahogy ott szorgoskodik, lélegzik és erőt gyűjt a befejezéshez.

 

A múzeum tengerre néző oldalán hatalmas terasz található modern szoborgyűjteménnyel. Juan Miro spanyol festőművész kifejező, de szokatlan szobrait alkalmam volt látni egy mallorcai nyaralás során. Itt 2 nagyméretű szobrát találjuk. Szokatlansága talán abból adódik, hogy egyes részeket laposan hagy, és hatalmas ecsetvonásokkal élénkít. Festői látásmóddal alkot a térben.

 

A nap élményei közé tartozik még egy rövid látogatás a múzeum bejáratával szemben lévő exkluzív galériában. Fényes fém felületek vonzottak ide bennünket. Fényképezni támadt kedvünk. Meg is kaptuk az engedélyt a galéria tulajdonostól egyetlen kép elkészítésére. A fényes fémfelületek valószínűleg Luciano Fontana halhatatlan roncsolásos remekművei voltak, és az alsó polcokon kisméretű Picasso kerámiákat fedeztem fel. A bejárati oldalfalon viszont egy felszeletelt hegedű függött falemezre applikálva, sűrű olajfestékkel lefröccsentve. Vörös, sötétkék, világoszöld színek. Pierre Fernandez Arman munkája. Megjegyzendő, ez a művész a szomszédos Cannes városában született, az azúrkék tengerparton.

Ekkor eszembe jutott a koreográfus Nagy József alkotása, amikor is a „Kanizsai csoport” első kiállításán, 1981-ben, egy szétvágott kalapot feszített ki egy vakrámára. Ez a hangszeres munka most nagy hatást gyakorolt rám. Nyilván az erőteljes gesztusfestés és a térbeli forma összekapcsolódása miatt. Már el is felejtettem, a matematikus és filozófus végzettséggel rendelkező Armannak a párizsi Gare Saint Lazar (Szent Lázár pályaudvar) előtt álló hatalmas óra és koffer felhalmozódásait, modern bronz szobrait. Valamikor párizsi ösztöndíjas koromban ezek hozzátartoztak a város jellegzetes összképéhez. Mennyi színesség, mennyi könnyedség!  Franciaországba látogatván az ember megannyi művészeti impulzust kap.

Ha már itt tartok, nem hallgathatok a látogatás legnagyobb művészeti felfedezésről. Antibesben van Európa legnagyobb jacht kikötője, a Port Vauban.

„Több mint 2000 kikötőhellyel, és képes 100 méter hosszú hajók befogadására. Ezt a természetes kikötőt már a római idők óta használják, és ma már a luxus hajók és jachtok Mekkája, valamint egy helyi halászflottáé. Jól ismert a milliárdosok mólója.”

A kikötőt egy hosszú várfal és bástya védi a tenger felől. Ezen a védművön kapott helyet a Nomád című szobor. Óriási, csipkeszerű, fehérre festett, térdét állához húzó, ülő figura, amely, mintegy kitekintve a messzeségre, meditál a habok fölött.

„A szobor egy kortárs katalán művész Jaume Plensa alkotása, aki Barcelonában és Párizsban él és dolgozik.1955-ben született. Jelenleg a kortárs képzőművészet egyik legfontosabb szobrászművésze. Plensa az 1980-as években az öntöttvasból készült egyszerű, nagy formákkal vetette meg hírnevét. Munkája ezután fényt, hangot és nyelvet használó szobrászatilétesítményekbe fejlődött.” - olvasom a neten. Egy alkotása megtalálható a svédországi Boråsban.Művének címeHouse of Knowledgevagyis Tudás háza. Ez egy 2014-ben készült, 8 méter magas acélszobor, aTextile Fashion Center előtt. A szobrász művei egyszerűen gyönyörűek. Mindenki figyelmébe ajánlom nagyszerű alkotásait.

Csikós Tibor