Szelényi Lajos neve sok, a magyar művészetben jártas embernek ismerősen csenghet. Nem hiába, hiszen a Pécsi Műhely egyik alapítójáról van szó. A Műhely alapítása az 1970-es évekre tehető, mely egészen az 1980-ban megtörtént felbomlásáig igen meghatározó szerepet játszott a magyarországi művészetben. Nem kisebbek, mint Aknai Tamás, Ficzek Ferenc, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Halász Károly, Szíjártó Kálmán és Szelényi Lajos indították útjára. A tagok egy idő után új, egymástól különböző művészeti utat választottak, amely a Műhely végét jelentette.
Szelényi Lajos
Szelényi Lajos festő, grafikus, művészeti író, akinek az életében a Hamvas Béla és Kurt Almqvist gondolatai ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint a festészet, vagy a zene. Igazi művész-lélek, a szó abszolút pozitív értelmében, hiszen számára a különböző művészeti ágakban való jártasság teljes egészében hozzátartozik az élethez.
Művészetről, irodalomról, zenéről beszélgettünk vele Stockholmban.
- 1979-től Svédországban él, miért kellett elköltöznie Magyarországról?
- Nem hirtelen döntés volt; körülbelül tíz évig gondolkoztunk azon, hogy emigráljunk, még mielőtt összeházasodtunk a feleségemmel. Otthon az volt az ember érzése, hogy megfojtják. A végzettség egy bizonyos kiutat jelentett, de a fojtogató légkört már nem lehetett tovább tűrni. Persze nehéz volt mindent és mindenkit otthagyni: családot, a barátokat, a tárgyakat, vagyis mindazt, ami az otthont képviselte.
- Milyen miliő fogadta Önöket Svédországban?
- Nehéz volt mindent a semmiből felépíteni, két-bőröndnyi személyes holmival, két tíz év alatti gyerekkel és 200 koronával új életet kezdeni egy olyan országban, aminek a nyelvét se beszéltük. Mindketten művészeti beállítottságúak vagyunk, így feleségem egy énekkarban, én pedig egy grafikai műhelyben helyezkedtem el, ahol néhány olyan embert ismertem meg akkor, akik még mindig közeli barátaim. De akkoriban politikai menekültként itt sem volt egyszerű az élet. Az emberek kedvesek voltak. Két hét után pedig beiratkoztunk egy nyelvkurzusra; amíg mi órákra jártunk, a gyerekekre az iskola által biztosított nevelők vigyáztak. Ez ma már nem így van.
Szelényi Lajos-Horizon-c.2005-II
- Miért a festészetet választotta kifejező eszközként?
- Édesapám rajztanár volt, és én már fiatalon sokat rajzoltam, habár eleinte zenésznek készültem. A csellózás nagyon jól ment, és felvételi nélkül vettek fel a konzervatóriumba, amire azóta is büszke vagyok. A pécsi Művészeti Gimnázium első évében zene- és festőórákra is jártam, mert nem tudtam eldönteni, melyik pályát válasszam. A zeneoktatásban akkor nagyrészt a romantikus hagyomány uralkodott. A gimnázium festő osztályán tanított Lantos Ferenc festő, aki egy modern vonalat képviselt, neki köszönhetően döntöttem a második évben a festészet mellett. De a zene azóta is ott van a képeimben. A vonalak dallamok a képeimen.
- Mint a Pécsi Műhely egyik alapítója, milyen hagyományokat követett a Bauhauson kívül?
- Igazából a Bauhaus miatt hagytam ott a Pécsi Műhelyet. Nem érintett meg igazán soha. A Bauhaus szerintem idegen Magyarországon. Számomra mindig is fontosabb volt a motívum és a szimbólum. Hiszen nem csak az a fontos, hogy hogyan van megfestve a kép, hanem az is, hogy mi van a képen. Nem hiszek az irányzatokban.
Szelényi Lajos-Une suite de Grez 11
- Horváth Róbert 2004-ben, az Artifex online művészeti folyóiratban, az Ön 60-születésnapja alkalmából megjelent cikkében Hamvas Béla szellemiségéhez hű művésznek nevezi Önt. Hamvas hitt az egyetemességben, amely mindenféle izmus/irányzat feletti. Ezek szerint Ön is osztja ezt a gondolatot.
- Igen. Én még akkor olvastam Hamvas Béla és Kemény Katalin Forradalom a Művészetben című művét, amikor még be volt tiltva. A könyv mondanivalója nagyon megfogott, főleg az, amit az egyetemességről írtak.
- Horváth Róbert azt is írja, hogy „A művészet csak kiegészítő út lehet, végső út nem.” Mit jelent ez az Ön számára?
- A képzőművészet az életúthoz tartozó tevékenység. De ezt nem kell feltétlenül mindig csinálni. Gondolkodni, olvasni és ezáltal önmagamat jobban megismerni ugyanolyan fontos. Az út folytatásához lehet, hogy néha szünetet kell tartani, megpihenni és elmélkedni - legyen az elmélkedés filozófiai, esztétikai, irodalmi, vagy zenei természetű. Ezek csak új dolgokat inspirálnak. A szellemi fejlődés a fontos, a megújulás képessége. Nem az a lényeg, hogy produkáljak. Persze a rajz és a festés is koncentrációt jelent, de egy egészen más típusút, mint az olvasottakon való gondolkodás.
- A klasszikus festészeti technika használata, gondolok itt az olajra, mintha ellentétben állna az absztrakt expresszionista erővel és lendülettel, amely a képein megjelenik. Ön hogy látja ezt?
- Én nem dolgozom gyorsan. Az olajban az a jó, hogy át lehet festeni, sokáig lehet vele dolgozni, mielőtt megszárad. Én lazúrosan festek, ezért is jó az olaj. A rajznál más a helyzet, az más gondolkozást kíván.
A Huddingei Konstnärklubben-től három alkalommal kaptam ösztöndíjat, amelynek eredményeként Grez-sur-Loing-ben található művésztelepen tölthettem el pár hónapot. Itt készítettem sok olyan rajzot, amelyekhez sokszor tettem hozzá különböző részleteket.
Magyarországon volt egy rajzos hagyomány, amiről szeretem azt hinni, hogy én és Kismányoki Károly követtünk el először. Ez a rajzosság szerintem jellemzően pécsi. A lényege az építkezés, az állandó egyensúly, valamint az, hogy folyton hozzáadunk a rajzhoz. A folytonos képi problémákat, konfliktusokat próbáljuk kiegyenlíteni. A rajzra nem, mint vázlatra tekintettünk, hanem valami olyanra, mely teljes képi értéket képvisel. A rajz folyton alakult és idővel több és több elem adódott hozzá, ez a folyamat hasonlít a festészetben alkalmazott folyamathoz. Az állandó építkezés fontos szerepet játszik, a kép állandóan formálódik.
Szelényi_Lajos-Towards totality -
Szelényi Lajos-Horizon-c.2005-II Sandor Weores
- Képeit nézve néhány motívum, szimbólum újra és újra feltűnik. Ezek a Nap, a szem és a női test vonalai. Ezek mit fejeznek ki?
- A Hold - Nap, férfi - nő, illetve a fény különböző megnyilvánulásai, a művészetben már régóta jól ismert szimbólumok. A Nap a férfit képviseli és a tűz elem kapcsolódik hozzá, míg a Hold a nőt és a víz elem kapcsolódik hozzá. A képeimen ennek megfelelően a meleg színek és a hideg színek képviselik a két oldalt. A dinamika, a konfliktus, az egyensúly vagy éppen annak hiánya többnyire a képeimnek a témája. A műveimen a szimmetrikus, központi elrendezés uralkodik leggyakrabban. Amikor a 60. születésnapom alkalmából rendeztük az életmű kiállításomat a Fullersta Bio Konsthallban, Huddinge-ben, a kiállított 80 képen végignézve én is meglepődtem, hogy milyen motívumok azok, amelyek időről-időre felbukkantak a képeimen.
- Észrevett valamilyen változást a művészetében mióta Svédországban él?
- Ami változás történt az, hogy a képeim világosabbak lettek. Pécsett nőttem fel, ahol nem volt „víz-élményem”. Svédországban pedig a rengeteg tó, a nyár fényei mind új és mély benyomást tettek rám és a művészetemre. A vízben lévő mozgás, a horizont, a tükörkép mind olyan elemek, amelyek gazdagították a művészetemet.
- A jungi filozófiában a víz a tudatalattit képviseli. Az Ön képein lehet a víznek ilyen olvasata?
- A tudatalattihoz olyan dolgok tartoznak, amelyeknek ott a helyük. Ezt nem kell piszkálni. Én nem a jungi értelemben használom a vizet. A víz, mint női princípium minden formát fel tud venni. Én elsősorban a víz szél által keltett mozgásait próbálom megragadni.
- Ismét Hamvas Bélához nyúlnék vissza, aki azt vallotta, hogy a gondolat-szó-tett hármasságnak egységben kell lennie egy ember életében. Ön is osztja Hamvas ezen nézetét?
- Igen, én is ezen dolgozom (nevet). Ennek a három dolognak egységet kell alkotnia, hiszen a teremtés is erre a háromra épül. Ezeket fel kell vállalnia az embernek.
Szelényi Lajos-The City
- Készített már illusztrációkat, de gondolt-e már arra, hogy Hamvast illusztrálja?
- A kínai tus Dante-illusztrációkat, amelyek Giacomo Oreglia könyvének fordításához készítettem, élveztem csinálni. De Hamvast illusztrálni nehéz feladat és lehet, hogy nem is kell.
- A festészeten kívül fordítással is foglalkozik, ez mennyire játszik fontos szerepet az életében?
- Fordítani nagyon szeretek. A feleségemmel több dolgot is csináltunk már. 1994-ben például volt egy Csontváry kiállítás itt Svédországban, aminek katalógusába több szöveget is készítettünk. Emellett Kurt Alqvist, tradicionális gondolkodó – aki nagyon sokban hasonlít Hamvasra, nem hiába persze, hiszen ugyanazok voltak a mestereik – műveit fordítom előszeretettel. Még az egyetemen írtam egy összehasonlítást Hamvas és Almqvist írásairól, amely később a Tradíció nevű folyóiratban jelent meg.
- Ahogy azt már korábban említette, a zene is fontos szerepet játszott, játszik az életében. Eleinte csellistának készült, és a zene a képein is felbukkan.
- Az egyik svédországi munkahelyemen például az volt a feladatom, hogy partitúrákat másoljak le, ennek köszönhetően rengeteg kortárs svéd zeneszerzőt ismertem meg, akik sokszor meglátogattak a műhelyben, hogy egy kicsit a zenéről és az életről beszélgessünk. Akkor követtem a svéd komoly zenei életet, ez mostanában egy kicsit alábbhagyott. A képeimen a színek, a mozgások, a vonalak mind dallamokat, hangokat is képviselnek. A zene és a festészet nálam szorosan összekapcsolódik.
- Legvégül arra lennék kíváncsi, hogy milyen egy jó kiállítás az Ön számára?
- Nekem egy jó kiállítás azt jelenti, hogy utána hazamegyek és elkezdek festeni; az a jó kiállítás, amely azt sugallja, hogy érdemes dolgozni. Sajnos, mostanában kevés ilyen kiállítást láttam.
Köszönöm az interjút!
Kérdezett: Réger Zsófia
