A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Beszélgetés Wladimir Katalina festőművésszel - Stockholm

 

Wladimir Katalina festőművész


Kedves Katalina! A stockholmi Magyar Házban láthattuk akvarelleidet, április 17-én, a Katolikus Körben rendezett tárlatodon. Mielőtt képeidről mesélnél, mondd el, hogy honnan és mikor kerültél Svédországba?

 

1943-ban születtem Kassán. Édesapám honvéd főtörzsőrmester és fegyvermester volt a háború alatt. Mi a bátyámmal és édesanyámmal a 96 éves dédnagyapámhoz kerültünk Borsod megyébe, Mucsonyba. Én tulajdonképpen onnan származom!


1964-ben jöttem Svédországba bátyámhoz, Péterhez, aki 15 évesen, 56-os menekültként került ide. Mivel ”reakciós”, osztályidegennek tartott család voltunk, és édesapám azzal eresztett útnak, hogy ”Kati, ne gyere haza, itt nincs jövőd!”, hát itt maradtam. Otthon a disszidálás miatt két év börtönbüntetésre ítéltek; 1976-ban mehettem haza először, miután amnesztiát kaptam.

 

Kéknefelejcs

 

 

Ismerkedésünkkor elárultad, hogy már gyermekkorodban elkezdtél festeni. Kisebb-nagyobb megszakításokkal sikerült megmaradnod az akvarellfestészet közelében; voltak-e valaha kételyeid ezt illetően, vagy töretlenül hittél művészetedben?

 

Festeni 12 évesen kezdtem édesanyám frissen meszelt, fehér falára. Piros rózsákat ábrázolt ez az első munkám, aszimmetrikusan szétszórva a falon. Édesanyám – nem kis meglepetésemre! - nem szídott meg. Álmélkodva csapta össze a kezét, majd Miskolcról olajfestéket, ecsetet és vásznat kerített nekem.A festékhígítót a traktorosoktól szereztem be. A diesel jobb volt, mint a velencei terpentin. Az ecset, a festék és a Jóisten voltak az én bíztatóim, hű gondviselőim, ma is azok.

 

Íriszek

 

 

Festményeiden majdnem minden téma felbukkan: tájkép, virágcsendélet, városképek, de láthatunk álomszerű kompozíciókat is. Előre kigondolt szándék vagy pillanatnyi hangulat dönti el, hogy éppen mit fogsz festeni?

 

A témák a lelkemből fakadnak, a képeim én magam vagyok.

 

Hajlott fa

 

 

Milyen szempontok szerint válgattad össze a mostani tárlatod anyagát?

 

A tárlatom anyagát tavaszi kavalkádnak szánom, és alkalomnak, hogy találkozzunk magyar-svéd barátainkkal, mert ők a mi általunk választott családunk. Sajnos, az emberek elfoglaltak, az élet rövid és úgy szalad: szinte csak esküvökőn és temetéseken találkozunk.

 

 

 

 

A megnyitódat zongorajáték is kiegészítette; milyen a kapcsolatod a zenével: hátteret, hangulatot ad a festéshez, vagy pedig tudatosan keresed benne az ihletet?

 

Kedves barátom, Karl Otto Hagen Olsen játékát csodálom! Én a festményeimben, ő a zenével fejezi ki érzelmeit. A zene  leköt és fogva tart. Ugyanilyen a festészet. Hasonlít a szerelemhez: bilincsben tart, ugyanakkor felszabadít. Magamból kitekintve alkotok és a lelkemet állandóan építem.

 

 

 

Vannak-e visszatérő témáid, amelyeket időről-időre újra szívesen bemutatsz a festményeiden?

 

Visszatérő témám a virág, mivel gyászban és boldogságban is nélkülözhetetlen.

 

Csendélet rózsákkal

 

 

Említetted, hogy sokfele bemutattad már a festményeidet, és azt is, hogy munkáidat többször is díjazták. Fontos-e a hivatalos elismerés, vagy elegendő a tárlatlátogatók pozitív visszajelzése?

 

Immár 10 éve járok Magyarországra folyamatosan. Kisplasztikáimmal 2002-ben kategória-díjat nyertem Székesfehérváron. Többször nyertem megyei megmérettetésben, és 2003-ban országos kiállítás győztese lettem (Erdei muskátli/Forest geranium, 40x40 akvarell). Az 5. Országos Velencei-tavi Festőversenyen 3. díjat nyertem tükrözéssel. Tagja vagyok az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak, továbbá a Velencei-tavi Művészet Barátok Körének is.

A díjakat elégtétellel nyugtázom, kárpótlásul azért, hogy gyermekként nem lehettem porcelánfestő Herenden.

 

Vándorrigó

 

 

Végezetül: milyen tervek foglalkoztatnak, hol találkozhatunk legközelebb a munkáiddal?

 

Van egy gyönyörű otthonom Agárdon, nemsokára leutazom.
A Velencei-tavi Művészet Barátok Körével május végén kiállítást rendezünk.

Befejezésként szeretnék köszönetet  mondani a Katolikus Körnek, amiért 2009. április 18-án kiállíthattam képeimet a Magyar Ház közönségének is. Végül egy mondást idéznék: az igazi harcosnak mindegy, hogy nyer, vagy veszít, ezért legyőzhetetlen! Ellenfelét fogva tartja a nyereség szomja, s a veszteségtől való rettegés. ő pedig szabad - nagy előny! Tulajdonképpen én ebben a szellemben élek és alkotok.

 

 

 

•   Kérdezett Sántha Ferenc

 

Kiállítások:

- Käppala Fritidsgård, Lidingö, Stockholm, 1981, egyéni kiállitás
- Danderyd Sjukhus, Stockholm, 1982, csoportos kiállítás
- Lidingö Sjukhuset, Stockholm, 1984, egyéni kállítás
- Lamange Mar-Menor, Spanyolország, 1985, több kiállítás a Plase Bohemia Galleriában
- Arsenalsgatan Konstskola, Stockholm, 1984, csoportos kiállítás
- Melby Ateljé, Stockholm, 1992, csoportos kiállítás
-  Kristinehovs Herrgård, Stockholm, 1993, egyéni kiállítás
- Tekergő Vendéglő, Velence, Magyarország, 2003, egyéni kiállítás
- Országos Verseny 2005, Magyarország – Fénygalopp 47x32 cm, akvarell
- Országos Verseny 2008, Magyarország – Almavirág 35x45 cm, akvarell
- Igló (Spiska Nová Ves), Felvidék (Szlovákia) 2004, csoportos kiállítás
- Zari (Lengyelország), 2008, csoportos kiállítás

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME