Ahogy felderengett a nap, megváltozott a világ. A bükkfák bőrszerű, világosszürke kérgén megcsillant a napfény, az ösvényen párhuzamos vonalpárok sorakoztak egymás mellett – a fák vetette árnyékok játékaként. A karácsonnyal a hátam mögött, a szilvesztertől néhány nap távolságra, zavartalanul bandukoltam a Bükkben. Fekete harkály, holló, csuszka, hegyi fakusz és széncinege kísért az utamon. Kilencszáz méter felé közeledve megjelentek az első hófoltok is. A Bálványon embersereg pihent, hangos jókedvüktől visszhangzott a hegy. Hihetetlenül éles kontraszt képződött az erdő némasága és a csoport túlzott harsánysága között. Aztán lefelé menet újra elhallgatott minden. Helyreállt az egyensúly. Újra hallottam önmagam.
Budapest, 2024. január 1. 22 óra körül
Írta és fotó: Antal József
