Sárgásbarna, délutáni, kedves napfény
színesre, régiesre fest mindent
a tájat, a házakat, a fákat, a millió levelet
fellobban még egyszer a nyár
az emlékek élesen felvillannak
aztán azok is gyorsan elsárgulnak
és hullanak alá a feledésbe
majd erjednek lassan, finoman
a hideg ködben, az avarban
a cipőm talpa alatt.
furcsa komposztja ez a léleknek, szívnek
tavaszra nagyon jó lesz…
Írta és fotó: Kozsák Rudolf Árpád