Elsőként a tagságról és az egyesületeinkről számolok be. 2009-ben nem sikerült elérnünk az ötezres határt - ez 2010-ben sem sikerült; mintegy 4900 körül alakult a taglétszámunk. Korábban is voltak ingadozások – mindkét irányban – , de a létszámcsökkenés most már harmadik éve tart. Felmerül a kérdés, hogy a természetes ingadozáson túlmenően mi ennek az oka? Tavaly azt hittük, hogy egyenes összefüggés van az Ungdomsstyrelsen (US) által megkövetelt emelt tagdíj, valamint a szigorított nyilvántartási rendelkezések között. Ez természetesen közrejátszott, de szerintem más okai is vannak a tagság apadásának. Ma már szinte minden tagunknak van internetkapcsolata, több magyar TV-adót nézhet, és a fapados járatokkal olcsón utazhat. Tehát a közösségi magyar szónak nincs már olyan jelentősége, mint korábban volt.
Ez ellen nagyon nehéz védekezni - hagyományos programjainkkal szinte lehetetlen. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a gyermek- és ifjúsági programok nagyon népszerűek, ezekre még a többnyire passzív szülők is elhozzák gyermekeiket. És akkor rajtunk múlik, hogy találjunk számukra is vonzó tevékenységet.
A SMOSZ 2011. március 12-én tartotta évi közgyűlését a stockholmi
Magyar Házban - Fotó: Sántha Ferenc
Többen teszik most is fel a kérdést: miért erőlködünk magyarságunk megtartásáért, hisz otthon leírtak bennünket. A kettős állampolgárság lehetősége, a nemzeti összefogás törvénye, az újraindult MÁÉRT azonban azt bizonyítja, hogy az új magyar kormány ígéretéhez híven a nemzet egészében gondolkozik. Felismerte, hogy Magyarország talpra állításának egyetlen módja – hasonlóan egy sor más ország cselekvési tervéhez - ha összefogja értékeit és együttes erővel küzd meg a kihívásokkal. Hiszem, hogy sorainkban is egyre többen fogják úgy érezni: érdemes magyarnak lenni.
Az egyesületek beszámolói alapján megállapítható, hogy gondjaik és nehézségeik ellenére egyesületeink jól működtek. A sok klubest, egyesületi program, anyanyelvi és ifjúsági program, táborok, cserkészfoglalkozások, könyvkiadás, karitatív munka igazolja munkájuk eredményességét. Az egyesületi rendezvények száma 2010-ben is 1100 és 1200 között mozgott. Erre méltán büszkék lehetünk, hiszen sok és minőségi munkának az eredménye. Gratulálunk a sikerekhez, és kérjük a Fennvalót, hogy adjon erőt, egészséget a további munkához!
Az elmúlt években több egyesületben történt vezetőségváltás. Örvendetes, hogy a régiektől szinte minden esetben fiatalok vették át a stafétabotot. Sajnos nem minden sikerült mindenhol úgy, ahogy azt eltervezték. Egyesek nem mérték fel előre, hogy mivel is jár a közösségi munka. Másutt a „régiek” nem álltak ki az újak mellett, pedig minden vezető erkölcsi kötelessége, hogy mandátuma lejárta után is segítse az újakat, míg azok belejönnek a munkába. Kedves „régiek”, fogadjátok el, hogy az újak nem mindent csinálnak úgy, mint ti, de sikeres munkájuk tovább érleli a közös gyümölcsöt. Minden vezetőnek meg kell értenie: a tagság önzetlenséget, elkötelezettséget kíván, különben elmaradnak. Nem elegendő a jó program, fontos a működési szabályok betartása. A pénzügyek pontos és átlátható vezetése is legalább olyan fontos, mint a népszerű programok!
2010-ben megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelte a Katolikus Kör és 30. évfordulóját a halmstadi Vajdaság egyesület. Kívánjuk, hogy legyen erejük hasonló szinten folytatni áldásos munkájukat!
Anyagi helyzetünket illetően: hála a gondos, takarékos gazdálkodásnak, sikeres pályázatoknak, gazdaságilag rendkívül jó évet zártunk. A 2008-as közgyűlési határozat, miszerint a csökkent támogatás ellenére működésünket a korábbi évek szintjén tartjuk, 2010-ben nagy feladat elé állított bennünket: több mint 100 ezer koronát kellett előteremteni adományokból, pályázatokból, tagdíjakból és egyéb bevételi forrásokból. Vállalt kötelezettségeit mind a tagság, mind a vezetőség teljesítette. 2010-ben sikeresen pályáztunk, elsősorban Magyarországon. Anyagi fedezet jutott mindenre, és egyensúlyt tartottunk a különböző kiadási tételek között. A korábbi évek támogatásának majd’ kétszeresét fordítottuk a vendégelőadókra; jutott támogatás a kiemelt programokra, az anyanyelvi oktatásra és ifjúsági munkára; végül az év végén egy-egy jelentősebb összeget utalhattunk át a stockholmi Magyar Ház és a kristianstadi Dél-Svédországi Magyar Otthon javítási alapjába. A korábbi évekhez hasonlóan 2010-ben is költségvetésünk több, mint 75%-át fordítottuk szövetségünk tevékenységére.
A tagság – elsősorban a vidéki egyesületeink – számára egyik legfontosabb tevékenységünk az országos programkörutak biztosítása. A SMOSZ vezetősége kiemelten foglalkozik e feladattal, és nem véletlen, hogy a tavaly szinte megkétszereztük a programokra szánt anyagi keretet. Még így is rendkívül nehéz olyan minőségi előadásokat szervezni, amelyek a tagság heterogén tetszését elnyeri.
Sok előadó meghívásához még a megemelt keret sem elég. Mások családi kirándulásra számítanak – egyszer három szereplős előadásra 11-en akartak jönni. Előfordult, hogy amikor mindenben megegyeztünk és az előadásokat meghirdettük újabb, teljesíthetetlen követeléssel álltak elő. A mindenkori programszervezők ilyen nehézségekkel szembesülnek. Mégis úgy vélem, hogy a 2010-es fellépések elnyerték a tagságunk tetszését. Az előadások közül külön kiemelem a mikulási turnét, amely kétszeresen kedves volt számunkra: egyrészt nagy sikerük volt a gyerekeink körében, másrészt mert a budapesti előadók régi barátunk és tagtársunk, Veress Zoltán darabját mutatták be.
A kiemelten támogatott programok, az anyanyelvi, az önképzőköri és a Somit tábor, valamint a hu.se.t tavaly is rendkívül sikeresek voltak. Ezen rendezvények szervezői évről-évre olyan programot állítanak össze, amely méltán nyeri el a résztvevők tetszését és általában teltházasak.
Döry Margit, a Magyar Ház
Közösség elnöke
Szövetségünk kiemelt fontosságot tulajdonít a gyerek- és ifjúsági foglalkozásoknak. A hétvégi óvodák és iskolák, az egyéb gyerek- és ifjúsági programok rendkívül fontosak a már itt született és nevelkedett gyerekek számára, hiszen itt kapják meg azt a magyarságismeretet, amely felnőtté vállásukkor egészséges, kettős kötődésű szemléletet eredményez.
A közös rendezvényeken túl szinte valamenyi egyesületünk saját programokkal is szolgál a tagság számára. Megannyi klubest, helyi előadások, bálok gazdagítják az egyesületek programkínálatát. Néhány egyesületünk tevékenysége eltér a szokásostól, így a könyveket megjelentető EKE és az Ághegy 2010-ben is kitűnő kiadványokkal örvendeztettet meg, az árvagyerekeket támogató LTBT tavaly is sikeresen működött, és ugyanez mondható el az Északi Magyar Archívumról, a Szenior klubról, valamint a svéd-magyar segélyszervezetről. Köszönet a jó munkájáért!
Úgy vélem, itt kell szólnom a SMOSZ két gyűjtési akciójáról. 2010-ben is két súlyos természeti katasztrófa sújtotta az országot, a júniusi árvíz és az októberi vörösiszap-áradat. Minkét alkalommal gyűjtést hirdettünk a bajbajutottak megsegítésére. A gyűjtés eredménye minden várakozást felülmúlt: összesen több mint 270 ezer korona gyűlt össze. Az adakozók listáját és a segély felhasználásáról kapott jelentést közöltük a Híradóban. A támogatásokat teljes egészében sikerült eljuttatni a rászorulókhoz, kiküszöbölve a más szervezeteknél szokásos adminisztrációs és logisztikai költségeket. Köszönjük, hogy sokan megértették mottónk üzenetét: „kétszer ad, aki gyorsan ad”!
Büszkeségeinkről, a stockholmi Magyar Házról és a kristianstadi Dél-Svédországi Magyar Otthonról szólva örömmel jelenthetem, hogy hála a gondos működtetőknek és karbantartóknak, rendben vannak.
A stockholmi ingatlankezelőség vezetőségben 2010-ben váltás történt. A munkacsoport elnökasszonya, Kalocsi Margit, és gondnoka, Mihály Ferenc, több évtizedes szolgálat után felmentésüket kérték tisztségükből. Szolgálatot mondtam, hisz mindketten a svédországi magyar munka elkötelezettjeiként szolgálták a Magyar Házat, önzetlenül, fáradtságot nem ismerve. Köszönet mindazért, amit tettek a Magyar Házért, mindnyájunkért!
A házkezelőség közgyűlése Móra Kálmán személyében új elnököt választott, és a veze-tőség is részben megújult. Sikert kívánunk további munkájukhoz!
A stockholmi ház részére 40 ezer koronát utaltunk át, a kristianstadinak pedig 25 ezret egy előbb-utóbb esedékes, nagyobb lélegzetű tatarozásra.
A tagsággal és a rólunk tudomást szerezni akarókkal összekötő kapocs az évente négyszer megjelenő Híradó és a honlapunk. Akik rendszeresen olvassák a Híradót, megerősíthetik, hogy a lap szép és tartalmas. Sántha Ferenc főszerkesztő és munkatársai kitűnő munkát végeztek. A lap és online változata nemcsak tükre a SMOSZ-nak, hanem mindenki számára olvasmányos, tartalmas kiadvány. A honlapunkat gyakorlatilag Kormos László egymaga szerkeszti. Úgy véltük, hogy a honlapunk megérett egy komolyabb felújításra, ezért felkértük Bitay Zsoltot ennek a feladatnak az elvégzésére. A munka folyamatban van, remélhetőleg még az idén elkészül.
Szerettük volna, hogy lobbi-tevékenységgel és médiamegfigyeléssel foglalkozó csoportok munkanélküliek legyenek, ám a tavalyi év is hozott néhány eseményt, amelyre reagálni kellett. Elsősorban a svéd médiában megjelenő, Magyarországot nagyon negatív fényben bemutató cikkek borzolták a kedélyeket. Ezekben a cikkekben Magyarországot antidemokratikus, rasszista, antiszemita országként mutatják be. Érdekes módon ilyen cikkek egyidőben jelentek meg szerte Nyugat-Európában, Németországban, Ausztriában, Svédországban, és szinte szóról-szóra azonos tartalmúak voltak, csak a szerzők nevei változtak.
2010-ben ez a kampány folytatódott a választások után is. Ennek oka, hogy az új magyar kormány hozott néhány olyan intézkedést (bankadó, multinacionális cégek adója, a Nemzetközi Valutaalap feltételeinek a visszautasítása), amelyek kiváltotta az érintettek nemtetszését. Országos Szövetségünk nem kíván állást foglalni a magyarországi adótörvényekről és egyéb gazdasági intézkedésekről, de úgy véljük, hogy kötelességünk szavunkat hallatni minden olyan esetben, amikor az országot vagy a nemzetet igazságtalanul vádolják. Médiafigyelő munkacsoportunk derekas munkát végzett, minden csúsztatást és hamis állításokat tartalmazó cikket tárgylagosan megválaszoltak, és nem rajtuk múlt, hogy a tucatnyiból csak két cikket közöltek.
A tucatnyi elutasítás után döntöttünk úgy, hogy szemináriumot szervezzünk a témában jártas magyarországi vendégekkel a svéd sajtó számára. A tíz napja Stockholmban tartott ren-dezvény résztvevői tanúsíthatták, hogy vendégeink és csoportunk tagjai profi szemináriumot tartottak. Felkészültségük, objektivitásuk és az egész rendezvény zökkenőmentes lebonyolítása mindezt igazolja. A több mint 40 svéd meghívottból csak egy személy jött el: a Svéd Újságírók Szövetségének alelnöke. A gyér érdeklődést nem tartjuk kudarcnak, inkább arra ösztönöz, hogy ezt a munkát folytatni kell, újabb helyi munkatársakat kell bekapcsolni a médiafigyelő csoportmunkába, és olyan szervezeti formát kell kitalálni, amivel szükség esetén sikeresebben léphetünk fel.
A Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösséggel való együttműködésünk jónak mondható. Tagságunk nagyjából azonos, céljaink közösek, és gondjaink is hasonlóak. Meghívót kaptunk a március 19-i közgyűlésükre. Remeljük, sikerül megállapodnunk a tångagärdei ház használatának a feltételeiről, és a különböző kiemelt programok támogatásá-ról.
A Magyar Köztársaság Nagykövetségével a rendszerváltást követően kapcsolatunk állandó és szoros. Rendkívül hasznos volt számunkra Szabó Balázs konzul úr tájékoztató körútja, melyen a kettős állampolgárságról szólt. Fontos segítség volt még a médiamegfigyelő csoportunk számára küldött sok információ.
Az európai magyar szervezetek érdekképviseleti szervezetével, a NYEOMSZSZ-vel és tagszervezeteivel nem is kapcsolatról kell beszélnünk, hiszen ott aktív tagok vagyunk.
Budai Gábor, a
Södertäljei Magyar
Egyesület elnöke
Az új magyar kormány több alkalommal megfogalmazta, hogy a nyugati magyarsággal elsősorban a kontinentális szervezetek révén kívánja a hivatalos kapcsolatot tartani. Így felér-tékelődött a NYEOMSZSZ szerepe, mert érdekeinket a magyar kormány felé rajtuk keresztül valósíthatjuk meg.
Ennek egyik legjelentősebb eseménye volt a 2010 novemberében megtartott MÁÉRT-en és KMKF-on való részvétel. A MÁÉRT-en kértük, hogy a kormány a nyugati szervezetekkel közösen készítsen cselekvési tervet a nyugati magyarság megmaradása érdekében. Másik javaslatunk az 56-ról szólt - elmondtuk, hogy nekünk, nyugatiaknak, mekkora traumát okoztak 2006 októberének budapesti eseményei. Mi az 56-osoknak köszönhetjük szervezeteinket, ők alapozták meg a nyugati magyar szervezeti életet. Sokan utaztak le 2006 októberében Budapestre, hogy méltó módon ünnepeljék az 50 éves évfordulót. Ehelyett az ünnepséget szétverték, meggyalázták, és sokan közülük fizikai bántalmazásban is részesültek. Kértük, hogy ezt a csorbát hamar köszörüljék ki. Mindkét javaslatunkat elfogadták és mindkettő bekerült a zárónyilatkozatba. Fontos esemény volt a szeptemberben tartott NYEOMSZSZ-közgyűlés és azt követő kufsteini napok, ahol szervezetünk társrendező volt.
Működésünket illetően a legfontosabb svédországi kapcsoltunk az US, amely igyekszik odafigyelni a gyakorlati munkát elősegítő javaslatokra. Mivel a tavalyi választások nem jártak kormányváltással, valószínű, hogy az elkövetkező években az eddigi gyakorlat szerint kell majd működnünk.
Magyarországon a tavalyi választások kormányváltást eredményeztek, és szinte azonnal megszületett a kettős állampolgárságról és a nemzeti összefogásról szóló törvény. Számunkra mindkettő nagyon fontos; régóta szorgalmaztuk őket. Örvendetes, hogy az új politikai elit többször is kijelentette: kiemelt feladatként kívánják kezelni a nyugati magyarság kérdését. Szövetségünk eredményeit számon tartják, és nem véletlen az sem, hogy a határontúli magyarokkal való kapcsolattartó Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetője a nyugati magyar szervezetek közül elsőként bennünket tisztelt meg látogatásával.
A tavalyi közgyűlésen beszámoltam róla, hogy a SMOSZ vezetősége munkacsoportokra osztva foglalkozik a gazdasági teendőkkel, az adminisztrációs feladatokkal, a programszervezéssel, az anyanyelvi oktatás és gyermekfoglalkozás kérdéseivel, a kisebbségvédelemmel, a pályázati lehetőségekkel, a Híradóval, a honlappal, karitatív kérdésekkel, ingatlanjainkkal, kapcsolattartással. Tavaly néhány vezetőségi tagunk egészségi és családi okokból nem tudta feladatait ellátni. A vezetőség többi tagja mindent elkövetett, hogy a feladatokat átvállalják.
Az előttünk álló évben az eddigiek mellett néhány új kihívással szembesülünk. Olyan feladatokról van szó, amelyek döntően befolyásolhatják jövőnket, és ezeket közösségünk érdekében meg kell majd oldani.
Kérem Isten segítségét mindnyájunk munkájához - adjon nekünk erőt, egészséget és bölcsességet a továbbiakban is!