„Fontos szempontnak tartom, hogy a vásár olyan fórum legyen, ahol a két kultúra egymást erősíteni képes”

Share

2015-ben Magyarország lesz a göteborgi könyvvásár díszvendége. Az eseményről Lipcsey Andersson Emőkét kérdeztük.

 

 

-          Évek óta szervezed, rendezed Magyarország jelenlétét a göteborgi könyvvásáron. Mesélj egy kicsit arról, hogyan is kezdődött, s egyben az elmúlt évek idevágó tapasztalatairól.

Svédországban élő magyar íróként már évekkel ezelőtt igyekeztem megkeresni azokat a lehetőségeket, szálakat, amelyek mentén a két ország összeköthető. Mivel mind a svéd, mind pedig a Magyar Írószövetség tagja vagyok, kézenfekvőnek tartottam, hogy a két írószövetség között próbáljak először közelebbi kapcsolatot teremteni. 2009-ben L. Simon László a Magyar Írószövetség titkáraként örömmel fogadta a kezdeményezésemet, hiszen ő maga is fontosnak tartotta a külföldi írószövetségekkel való kapcsolattartást. A Svéd Írószövetség vezetőségén kívül a Göteborgi Könyvvásár vezetőségével is találkoztak egy látogatáson az akkori elnökkel, Kalász Mártonnal. Ez volt a kezdet, ekkor fogalmazódott meg, hogy milyen jó lenne, ha nemcsak egy-egy magyar kiadó látogatna időnként a vásárra, hanem Magyarország kiállító országként rendszeres résztvevője lehetne a vásárnak. Eltelt néhány év, és sokak munkájának eredménye, hogy 2012-ben először ott lehettünk Göteborgban. 2012-es programunk annyira megnyerte a vásár vezetőségének tetszését, hogy 2013 elején felajánlották számunkra a 2015-ös díszvendégséget. Idevágó tapasztalatként ezért csak azt említem, hogy úgy tűnik, megéri, ha valamit igyekszünk jól csinálni.

-          Milyen feltételeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy egy ország részt vehessen ezen a könyvvásáron, s a könyves pavilon jelenlétén túl miben állhat még Magyarország díszvendég volta a rendezvényen?

A Göteborgi Könyvvásáron tulajdonképpen bárki részt vehet, aki kifizeti a pavilon bérleti díját, és úgy érzi, van mit bemutatnia. Kisebb előadásokra is lehet termet bérelni, ha valaki akar, és ha a programmal oda tudja csábítani a közönséget. Ha azonban vásár által szervezett szemináriumokra szeretne valaki jelentkezni, vagy az egyes színpadokon zajló programokra, vagy ha valamely ország a díszvendég státusz megszerzésre törekszik, akkor már szigorúbban mércével mérnek. Az elvárás egyébként „egyszerű”: jó könyvek, és színvonalas programok.

  A Göteborgi Könyvvásárnak a szemináriumok, kerekasztal-beszélgetések, vitafórumok ugyanúgy szerves részei, mint a könyvek, írók felvonultatása, bemutatása. Ez azt jelenti, hogy nemcsak írók, költők lesznek jövő évi díszvendégségünk szereplői, hiszen a programok témavilága igen széles. Világnézeti kérdésektől kezdve a gasztronómiáig bármiről szó eshet. Egy történész, politológus vagy akár egy mesterszakács ugyanúgy szerepet kaphat, ha a program majd úgy kívánja.  A számtalan színpad közül kiemelném a Svéd Egyház színpadát, ahol egzisztenciális kérdésekről, a mai embert érintő globális kihívásokról esik szó, a Nemzetközi Színpadot, ahol társadalmi kérdések, égető nemzetközi problémák kerülnek fókuszba, a Digitális Tér színpadot, ahol az irodalom és az információ megjelenítése a téma egy digitalizált korban, és persze a Költészet Tere színpadot, amely nevében hordozza, hogy mivel foglalkozik. A gyermekek számára felállított színpadon, illetve a színpad körül zajló eseményeken való szereplést is fontosnak tartjuk. Sok jó magyar gyerekkönyv van, pazar illusztrációkkal. Ezek a könyvek megérdemlik, hogy a rendezvényeken keresztül is felhívjuk rájuk a figyelmet.

-          Milyen eszközök állnak rendelkezésedre a részvétel megszervezéséhez, s ki biztosítja ezeket? Vannak-e segítőid ebben a munkában?

A felkészülést, a szervezést és a lebonyolítást egy erre létrehozott szakmai kuratórium, és a kuratóriumot segítő csapat végzi majd. A kuratórium „gazdája” pedig a Balassi Intézet, mely a projekt anyagi hátterét is biztosítja.

Sok ember hosszú és kitartó munkájának eredménye ez a mostani díszvendégség. A vásár vezetősége még ugyan 2013 elején felkért minket a 2015-ös díszvendégségre, de otthon is meg kellett teremteni a feltételeket ahhoz, hogy el tudjuk fogadni a meghívást. Sok munka van benne, és még rengeteg munka áll előttünk; maga a felkészülés és a megvalósítás.

A vásáron való szereplés kivitelezése mindig csapatmunka. Sok olyan gyakorlati feladat van, amit egyedül képtelenség lenne megvalósítani. Csak hogy néhány példát említsek: azok a lelkes önkéntesek, akik az eddigi évek során a pavilonban teljesítettek szolgálatot vagy a rendezvényeken, vagy segítettek az írók fuvarozásában, vendégül látásában, és még sorolhatnám –, ők tudják, mennyi apró dologból áll össze a sikeres szereplés. Köszönet nekik eddigi munkájukért! Jövőre egy még nagyobb, és alaposan megszervezett stábra lesz szükség ahhoz, hogy szereplésünk sikeres és gördülékeny legyen 2015-ben.

-          Hogy érzed, mennyire sikerül a magyar irodalomról és könyvkiadásról egy jó keresztmetszetet bemutatni a könyvvásár látogatóinak és a könyves szakmának a vásár keretein belül?

 A magyar irodalomról akkor nyújthatunk jó keresztmetszetet, ha megfelelő mennyiségű és természetesen minőségű magyar könyv lesz svédre fordítva. A minőségben nem lenne hiba, de sajnos még mindig túl kevés magyar könyv kiadására vállalkoznak a svéd kiadók. Nem mernek kockáztatni, nem mernek új szerzőket behozni. Pedig erre nagy az igény. Ezt többek közt Gunnar Bolin, a Svéd Rádió kultúrrovatának vezetője is megfogalmazta. Ő azt szeretné, hogy a svéd közönség a már ismert magyar nevek mellett új írókat, a fiatalabb korosztályt és fiatalokat, valamint női írókat is megismerhessen. Ha pedig ezt az igényt tekintjük kiindulási alapnak, akkor van még bőven tennivaló. Mindenesetre van egy olyan katalógusunk, mely olyan mai magyar írókat mutat be és ajánl a kiadóknak és a svéd közönségnek, akiknek művei eddig nem jelentek meg svédül.

-          Eddigi tapasztalataid alapján kik látogatják elsősorban a magyar pavilont s a rendezvényeket? Lehet-e vásárolni a bemutatott könyvekből?

A pavilonban sokan megfordulnak. Vannak, akik véletlenszerűen tévednek be, korosztálytól függetlenül. Sok olyan svéd áll meg nálunk, akinek van valamilyen magyar kötődése; felesége, férje, szomszédja vagy munkatársa magyar származású. A szakmai közönség általában valamilyen konkrét kérdéssel keres fel minket. Magyarok és magyar származásúak is jönnek nézelődni a pavilonba. Sokan vásárolnának nálunk könyvet magyarul és svédül is, remélem, találunk erre megoldást a jövőben. Sok svéd olvasó keres valami egészen friss, új magyar könyvet svédül, főleg regényeket. A gyerekkönyvek szép, igényes illusztrációi is felkeltik az érdeklődést, szívesen lapozgatják őket. Rendezvényeinken egyértelműen több magyar fordult meg eddig, mint svéd, ugyanakkor éppen rendezvényeink sokszínűsége és azok szakmailag magas színvonala nyerte meg annyira a vásár vezetőségének tetszését, hogy felkértek minket a díszvendégségre. Hogy milyen közönség fordul meg a rendezvényeken, és mekkora, az a jó reklámon múlik. Eddig a reklámra nem volt sem módunk, sem lehetőségünk elég figyelmet fordítani, de jövőre szerencsések leszünk. Jobb reklám nem is kell annál, mint hogy mi leszünk a díszvendégek.


A 2014-es göteborgi könyvvásár. Fotó: Sall Pál

-          Te magad is művész, író vagy. Milyen műfajokban jelentek meg eddig alkotásaid és hol?  Beszélj egy kicsit magadról a Híradó olvasóinak.

Pályafutásomat a párizsi Magyar Műhely című avantgárd irodalmi és művészeti folyóiratnál kezdtem. Ha úgy tetszik, az alapító szerkesztők közül Papp Tibor és Nagy Pál „fedeztek fel”. Sokat köszönhetek nekik és a Magyar Műhelynek. Ők adták ki első kötetemet is, melyben verseim és képverseim jelentek meg Sziklarajzok címmel. Azóta műveim folyamatosan ott voltak és vannak vizuális költészeti kiállításokon, folyóiratokban, tehát jelen vagyok a mai magyar irodalomban, már amennyire egy külföldön élő magyar író jelen lehet. A versek, képversek mellett újabban regényt is írok. 2009-ben jelent meg Ördöghinta című regényem a Kortárs kiadónál, és 2011-ben aTaurus blogja a Helikonnál.

Közben egy ifjúsági könyvet is írtam Kés, villa sms címmel, amit szintén a Helikon adott ki.

Most is dolgozom egy regényen, melynek eddig több mint a fele készült el. Ez a könyv a mai Svédországban játszódik, melyben a szereplők életén keresztül megjelenik az ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Svédországa is. A háttér, amely a szereplők életét is meghatározza, a közelmúlt svéd történelme, a szociáldemokrácia fénykora, főleg a Palme korszak, mely generációkat formált, s melynek ellentmondásai mély nyomokat hagytak a társadalomban.

Közben lassan összegyűlik egy újabb kötetre való versem is, hamarosan ideje rendezni őket.

Fordítok is. A mai svéd nagyok közül lefordítottam például Kerstin Ekman könyvét, mely „Egy gyilkos praxisa” címmel itthon az Orpheusz kiadó gondozásában jelent meg. Elise Ingvarsson svéd költővel együtt pedig nem kevesebbre vállalkoztunk, mint arra, hogy Tranströmer és Thinsz Géza megkezdett munkáját folytassuk, és Pilinszky verseiből egy külön kötetre valót svédre ültessünk át.

Szépírói munkásságom mellett periodikusan újságírással is foglalkozom.

-          Milyen tervek, terveid vannak a bemutatkozást illetően, s meglátásod szerint milyen szempontoknak kell érvényesülniük ahhoz, hogy egy minél teljesebb, lényegi képet kapjanak a vásár látogatói a magyar irodalomról, könyvkiadásról, vagy közéletről jövőre?

Ha sikerül új magyar írókat megismertetni a kiadókkal, nagyobb az esély arra, hogy később, 2015 után is odafigyelnek majd arra, ami a magyar irodalomban történik. Természetes együtt járója lehet részvételünknek, hogy a svéd és a magyar írók vagy előadók közt olyan személyes kapcsolatok alakulnak ki, melyeket a későbbiekben is ápolni akarnak.  A személyes jelenlét mindig meghozza gyümölcsét. A szempontok két fő csoportba tartoznak. Részvételünk egyrészt arról szól, hogy mi mit szeretnénk közvetíteni a vásáron magunkról, másrészt viszont arról, hogy mit várnak el tőlünk a házigazdák.

Erre említek egy példát. Minden évben van egy olyan téma, melyet maga a könyvvásár állít fókuszba. Jövőre és 2016-ban a sajtószabadság, egyáltalán az írott szó szabadsága lesz a téma. Ennek az ad aktualitást, hogy Svédországban 250 évvel ezelőtt törölték el a cenzúrát és iktatták törvénybe a sajtószabadságot. Természetesen mi is csatlakozunk majd, s ehhez az örökké aktuális témához mi is hozzászólunk.

Fontos szempontnak tartom, hogy a vásár olyan fórum legyen, ahol a két kultúra egymást erősíteni képes. Úgy is fogalmazhatnék, hagyjuk, hogy hasson ránk, amit a vendéglátóktól érdemes megtanulni, cserébe pedig mi nyújtsuk azt, amit tőlünk érdemes elsajátítani. Most csak két dolgot emelnék ki a sok közül. A magyarok számára példa lehetne az a konszenzuskészség, amiben a svédek nagyon sikeresek és jók, a svédek számára mi pedig a szellemi sokszínűséget, szellemi pezsgést tudnánk közvetíteni, amiben mi magyarok vagyunk jók.

-Lehet-e arra számítanunk, hogy a magyar jelenlét folyamatos lesz az eljövendő göteborgi könyvvásárokon?

Kevés ország van, amelyik folyamatosan részt vesz a vásáron. Mi három éve vagyunk jelen. Úgy gondolom, jobb, ha most a díszvendégségre összpontosítunk, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.

- Reméljük, hogy sok svédországi magyar látogatója lesz a jövő évi göteborgi könyvvásárnak.

Kérdezett: Tóth Ilona