Anyanyelvtanítás Göteborgban - Radnóti Miklós: Tél

Share

Örök kihívás magyartanár számára a svédországi szórványiskola. Egyszerre több korosztállyal és meglehetősen eltérő tudásszintű tanulókkal kell dolgoznia a pedagógusnak, emellett figyelembe kell vennie a kerettanterv diktálta követelményeket, s nem utolsó sorban alkalmazkodnia kell az épp aktuális iskolai irányzathoz is. Az eredményt pedig heti egy alkalomra kell besűrítenie.

Erre a kényszerhelyzetre épül az alábbi, 7-9. osztályosoknak szánt óraterv.

Kiegészítésként hozzátenném, felsős tanulóimnak csupán körülbelül egyharmada született Svédországban. A többiek mind pár évvel ezelőtt kerültek ide. Az ő számukra egészen más kihívásokat kell keresnem ugyanazon órán belül. Az én magyaróráim emiatt nem „klasszikus” magyarórák. Inkább nevezném őket kultúrtörténeti kalandozásoknak, irodalmi-földrajzi-történelmi bóklászásoknak, melyek során - remélem- minden tanulóm talál magának izgalmas felfedezni valót.

Téma: Rejtett üzenetek, hogyan olvassunk a sorok között

Radnóti Miklós Tél című verse a tananyag. Rövid költemény, de épp rövidsége miatt teszi lehetővé a sokrétű megközelítést még időszűkében szenvedő tanerő számára is.

Hóbafagyott levelet

kaparász dideregve a szellő.

Duzzadt, mint tele zsák:

hóval telik újra a felhő.

Nincsen csillag, a fák

feketéllő törzse hatalmas.

Megfagy az őz nyoma is.

Készül le a völgybe a farkas. (1932)

Először is alkalmat ad arra, hogy az időmértékes verselésről halljanak a tanulók. A kérdés után, hogy mihez kell értenie egy költőnek, kiemelem a ritmust. Nagyon (!) röviden elmondom, melyek az időmértékes verselés szabályai, miként mérjük a rövid-hosszú szótagokat. Saját nevemen mutatom be: Enikő: két rövid, egy hosszú. Kérem, próbálják ugyanígy megállapítani saját nevük ritmusképletét. Neveiket felírom a táblára, mellé a ritmusképletet. Neveik általában nem hosszabbak a négy moránál, a rövid, fontos képleteket is neveik mellé írom. Nagyon élvezik, hogy kiből lesz jambus, trocheus, spondeus, daktilus, anapestus, pirrichius. Ezzel kb. 15 perc el is telik az órából (örömmel jelentem, 20 felsős gyerek jár 2017-ben Göteborgban magyarórára, elég sok név kerül tehát a táblára), mire megunnák, témát váltunk.

Kivetítem azt a PowerPoint oldalt, amelyen előzőleg képekben jelenítettem meg a verset. Láthatnak egy hóba fagyott levelet, egy sötét felhőt, fekete fatörzseket, egy őzet, egy farkast. A tanulók azt a feladatot kapják, hogy rakják össze a képeket egy körülbelül 10 mondatos történetté. Hagyom őket párban dolgozni nagyjából 15 percig. Ha elkészültek, felolvastatom a rövid fogalmazványokat. Ilyenkor nagyon érdekes eredmények születnek. Van, aki a természettudós pontosságával ír a télről, de olyan történet is született már, amelyben a farkas és az őz reménytelen szerelméről olvashattunk.

Most elmondom, a képek tulajdonképpen Radnóti Miklós Tél című versének egy-egy sorát illusztrálják. Mutatom a képeket, mondom a verssorokat. (Igyekszem ritmizálni.) A PP- képekre rábökve előbukkan a szöveg, hagyom, hogy a tanulók is végigolvassák, majd bemásoltatom a szöveget a füzeteikbe. Kérem, próbálják bejelölni a rövid- hosszú verslábakat legalább az első két sorban, aztán együtt, erőteljesen ritmizálva mondjuk végig a verset. Megbeszéljük, mennyiben tér el a vers a saját fogalmazványaiktól. Igyekszem rávezetni őket arra, hogy azokat a sorokat/ szavakat a legnehezebb képben megjeleníteni, amelyek a vers savát-borsát adják. Ezután azt játsszuk, hogy kinek sikerül ( a képek segítségével) kívülről elmondani a verset. Engem már hallottak fejből recitálni, a vers rövid, az illusztráció is segít, a legtöbb gyerek érdekes kihívásnak találja a feladatot. Bár Svédországban nem divat memorizálni, én igen hasznos dolognak vélem. Hiszem, hogy egy vers akkor lesz teljesen a mienk, ha könyv nélkül tudjuk mondani. Ilyenkor kezdenek a gondolatok élni bennünk, s ha megértünk rá, személyiségünk értékes részévé válhatnak.

A következő magyaróra feladata lesz, hogy irodalomtörténeti keretbe ágyazzam a verset, s hogy kiaknázzam a sorok kínálta lehetőségeket nyelvművelésre, helyesírás-tanításra. Akkor fogok Radnóti életéről mesélni. Nem olvasok, hanem izgalmas, szép, tragikus történetet mondok egy emberről, aki a korábban olvasott verset írta. Kapnak róla egy fotót, beragasztják a füzeteikbe, s - ők a füzetben, én a táblán - körbeírjuk gondolat-buborékokkal. Beszélünk a munkatáborokról, a Bor-Abda útvonalról, a tarkólövésről, s arról, hogy a Bori notesz tanúsága szerint Radnóti mindeközben fegyelmezetten számolta a rövid-hosszú verslábakat. Nem átkozódott, nem jajgatott, hanem - mint kagyló gyöngyét - megalkotta a magyar irodalom néhány legszebb versét. Aztán újraolvassuk a Tél című pársorost, s ezúttal a sorok közti üzenet szerint próbáljuk értelmezni.

A két magyaróra után talán nemcsak pár verslábbal, egy téli verssel, egy tragikus történettel, tovább képzett melléknevekkel és igekötős igékkel lesznek gazdagabbak tinédzser korú tanulóim. Reményeim szerint ráéreznek a fegyelmezett emberi tartás szépségére, s ha felnőnek, értik majd az „érett és tűnődő kevésszavú alázat” nyelvét is.

Solymossi Enikő