A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Élménybeszámolók a 2018-as Kékvirág anyanyelvi táborról

Dr. Palcsó Attila, református lelkipásztor: „Kékvirágos” táborozás és a jelképes tizenkettes

A Kékvirág tábor betöltötte a 22 évét! Az én számomra a tizenkettedik anyanyelvi tábor volt Svédországban ez a 2018-as évi.

 A tizenkettes bibliai szám, a teljességet is jelenti, s a táborral kapcsolatosan személyesen nekem ez most érkezett el, és valóban nagy öröm, hogy tizenkettedszer is ott lehettem. Visszagondolva elmondhatom, hogy ez alatt a tizenkét év alatt egy második otthonra leltem az anyanyelvi táborban, először 2007-től Tångagardén, majd 2013-tól Hällebergán. Az augusztusi első két hét lassan már el sem képzelhető úgy, hogy ne készülnék, és már eleve úgy tervezem a nyarat és a szabadságomat, hogy a táborral számolok, és minden egyéb nyári programomat ehhez igazítom. Azt tapasztalom, hogy nem csak én vagyok ezzel így, hanem, akik egyszer itt voltak, bizonyára hasonlóan éreznek.

 Az évek alatt néhányan, a tábor pedagógusai, vezetői, a szülői segítők és munkatársak is változtak, de mindig jöttek újak, akiket szintén magukkal ragadott a tábor szellemisége és lelkisége és fogalommá vált számukra a Kékvirág Tábor. Pedig „csak egy kék színű virág, ennyi a jelünk”, ahogy énekeljük a tábor himnuszát évről évre, mely néhány éneksor a maga egyszerűségében és alázatosságában mégis az összetartozásunkat, a tábori létet és a magyarságunkkal kapcsolatos történelmi, irodalmi és nyelvi örökséget is jelenti. Ahogy Tompa Anna táboralapító, a tábor két évvel ezelőtti 20. évfordulóján fogalmazott: „az évek alatt a tábor felnőtté vált”. Valóban így van, hiszen kialakult az egyetemes magyarságunk számára egy olyan értékteremtő és értékmentő közeg itt Svédországban, mely túlmutat a svédországi magyar gyermekek és szülők közösségén, megtartó erőt jelent az európai és a világ magyarsága számára, beleértve a Kárpát-hazát is. Miért gondolom ezt? Tapasztalatom az, hogy csak ez alatt a tizenkét éve alatt is felnőtt egy olyan nemzedék, akiken látszik, hogy táborosok voltak, és akikről azt a jó hírt is hallom egyre több helyről, hogy tudják az énekeinket, ismerik a táncainkat, ismerik az ostorfonás, botforgatás, csapásolás szép tudományát. Ismerik magyar történelmünk jeles eseményeit és személyiségeit, tudják, hogy pl. valaha Pozsonyban is volt magyar országgyűlés, ahol Kossuth szónokolt, vagy ismerik Arany Toldiját, Kányádi Két nyárfa c. versét, éneklik az Ismerős Arcok Nélküled c. dalát. Ami viszont még ennél is több, hogy nem csupán ismerik, hanem érzik és átérzik velünk együtt, a felnőttekkel, a szülőkkel és mindenkivel magyarságunk közösségmegtartó erejét, akik egy kicsit is „kékvirágosok” lettek.

A tábor lelkészeként és felvidéki református lelkészként - e mellett még éveken keresztül a tábori film készítőjeként, vagy korábban néptánc tanítóként, röplabda oktatóként, az utóbbi években pedig gitáros énektanítóként Császár Sándor programfelelőssel közösen, vagy akár csoportvezető oktatóként, - azt gondolom, hogy mindenki megtalálhatta a számára legtesthezállóbb feladatot, foglalkozást. Amit maga is szeretettel művel, amit sokszor a szabadidejében sajátított el, de tovább akarja adni a gyermekeknek, a fiataloknak, hogy ezzel is gazdagítsa őket. Jó látni, hogy van egy közös „nyelvünk”, amely gyakran már akkor is érthető és olvasható, amikor még nem is szólunk, csak egymás szemébe nézünk. Így elmondhatom azt is, hogy „kékvirágos” oktatónak, foglakozás vezetőnek lenni, ez azt is jelenti, hogy felelősséggel a legtöbbet adni magadból azt, amit mindenki valahonnan a mennyei létből, Isten ajándékaként kapott, hogy azzal jól sáfárkodjon: azaz ne tartsa meg magának, hanem szeretetből, a haza és magyarságunk iránti elkötelezettségből adja tovább a felnövekvő nemzedékeknek. Ezt nem azért, mert ez a munkahelyed és azért teszed, mert fizetést kapsz érte. Ezt azért teszed, mert ez az életed része: szolgálni azt, aminek te is csak egy ideig vagy gondviselője, sáfára. Mi is csak kaptuk a szüleinktől és ezért életünk egyik legfontosabb küldetése, hogy ezt a lelki és szellemi örökséget tovább adjuk gyermekinknek és a felnövekvő nemzedékeknek.

Jézus tizenkét tanítványa is itt van előttem, amikor a tizenkettes számra gondolok. Azt látom, hogy ez is jelképes jelentőséggel bír, mert ez a mi tanítványságunkról is szól. Hiszen nekünk is meg kellett tanulnunk minden egyes évben a „hogyant” és a „mit”. Hogyan és mit adjunk tovább úgy, hogy az valóban eljusson és valóban a célját betöltse. Ennyi évvel a hátunk mögött elmondhatjuk, hogy nem egyszerű ez a fajta tanítványság a Kékvirág Táborban, de van egy csodálatos segítség, ami vezet, amely mindig kéznél van: az elcsendesedés, egy-egy összekulcsolt kéz, vagy a drága anyanyelvünkön megtanult és elrebegett imádság. Ez mindig „megtalál” bennünket, s nem csupán a reggeli áhítatokon, nem csupán az étkezések, vagy a tábor kezdése-zárása idején, mert a csendes, sokszor a szívünk mélyén Istenhez való fordulásunk, egyben közösséggé való formáltatásunknak, lelki épülésünknek, nemzetté való érésünknek elengedhetetlen tartozékává lett.

A tábor ifi csoportja ebben az évben a március 15-i forradalmi eseményekhez igazodva, azokat megismerve és mélyen átérezve, megfogalmazták a Kékvirág Tábor tizenkét pontját is, mellyel „komoly” fejtörést okoztak a vezetőségnek és az oktató felnőtteknek. Milyen is legyen a következő évek tábora? A központi gondolat mi is lehetett volna más: legyen „szabadság, testvériség, egyenlőség”, és valóban legyen továbbra is szabadságunk a táborban – és nem csak ott - az örömre, leljünk a barátokban testvérekre és tudjunk egy akarattal tenni népünkért és nemzetünkért! Van tehát miért dolgoznunk a jövőben is, közös akarattal és Isten segítségével!

 

Bodó Emese Tímea: Beszámoló a Kékvirág anyanyelvi táborról

Augusztus elsején érkeztünk meg csoportvezető társaimmal a napsütéses Hällebergába, ahol megrendezésre került a Kékvirág anyanyelvi tábor. Másnap a tábori előkészületekkel kezdtük a napot, a délutánt a jó időnek örvendve a közeli tó partján töltöttük csónakázással és fürdéssel.

Péntek délben megérkeztek az első táborozók. Mindenki elfoglalta alvóhelyét és kezdődhetett a játék, a többiekkel való ismerkedés, barátkozás. Szombaton zászlófelvonással és a himnuszok eléneklésével hivatalosan is elkezdődött a tábor. A gyerekeket korosztályok szerint négy csoportra osztottuk. Én a 10-12 évesek ismeretszerzését segíthettem. Az idei tábor témái között volt Mátyás király, az 1848-as forradalom és szabadságharc, valamint Kányádi Sándorról is méltóképp megemlékeztünk. Az oktatók a tábor ideje alatt minden este összegyűltek, hogy megbeszéljék az aznapi történéseket és a másnapi programokat, ezután mindig társasjátékkal vagy énekléssel zárult a felnőttek számára a nap. A tábor ideje alatt a gyerekek elsajátíthatták a nemezelés és gyurmaékszerek készítésének csínját-bínját, felcsíki és moldvai táncokkal ismerkedhettek meg, megmártózhattak és csónakázhattak a tóban. A hét végéhez közeledve a Ki mit tud vetélkedőn való részvételre buzdítottuk a gyereket, amelyen minden gyerek nagyon ügyesen szerepelt. A tábort színvonalas műsorral fejeztük be, ahol a gyerekek a héten tanult versekből és mesékből elevenítettek fel jó néhányat. A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként nagy segítséget nyújtott számomra ez a hét, abban is, hogy betekintést nyerhessek a diaszpórában élő magyar gyerekek életébe. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek és a gyerekeknek egyaránt, hogy ennek a tábornak én is a részese lehettem.

S amíg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten!

 

Sebestyén Marianna:

Izgatottan vártam a Kék virág anyanyelvi tábort, hiszen tavaly nagyon kellemes és emlékezetes élményekkel gazdagodtam. Az idei évben a legfiatalabb csoportot vezettem egy anyukával, Emesével és egy nagymamával, Marikával kiegészülve. A legkisebb korosztály igazi kihívás, ugyanakkor nagyon fogékony az újra, a gyerekek bevonhatók, motiválhatók és könnyen tanulnak. A csapat igen heterogén volt, a négyévestől a kilencévesig, ám mindannyian megtalálták a számunkra legkedvesebb tevékenységet. Csodásan beszélik a magyar nyelvet, s a tábor ideje alatt szókincsük bővült. Természetesen előfordultak egyéni szóalkotások, melyek derűt hoztak életünkbe, s melyet a nyelvújítás vezére, Kazinczy is megirigyelt volna. A gyerekek kedvessége, szeretete és odaadó igyekezete megható volt és egy-egy fárasztó nap után erőt adott.

A sok játék és játékos tanulás mellett legizgalmasabb, legösszetettebb momentumnak egy mese feldolgozását és előadását találtam. Kányádi Sándor: A mindennapi kenyér című meséjére esett a választásunk. A munkafolyamat sokszínű és professzionális volt. Olvasópróba, összeolvasás, gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás. Jelmezes próba, díszletekkel, majd főpróba. Már az első lépcsőfoknál akadályba ütköztünk. Bármennyire szépen beszélik anyanyelvüket, korukból adódóan olvasni csak egy-két gyerek tudott. A műhelytitkokat nem szeretném elárulni, annyit viszont mindenképp, hogy csodacsapatom: Artúr, Ádám, Boróka, Evelin, Gréta, Róbert, Sára és Vera egy fantasztikus előadással lepte meg a közönséget. Hálás vagyok nekik. Köszönöm. Remélem, jövőre újra találkozunk!

 

Herczegh Frici
A hét alatt sokat tanulhattunk a tábor témájáról, ami idén Kányádi Sándor és az 184-8as forradalom volt. A tábor témája mellet magyar népdalokat és néptáncot is tanultunk. Egy párszor a táborhoz közeli tóhoz is lementünk. Minden nap lehetett érezni az étel ízén, hogy a konyha milyen szorgalmasan dolgozott. Mindenkinek, aki tud magyarul, ajánlom, hogy jövőre vegyen részt a táboron. 
 
Herczegh Péter
 
Az idei tábor megint tele volt új látogatókkal. Nagy részük kisebbekből állt, de néhány új ifi is csatlakozott. Néhányan Magyarországról jöttek egész idáig, hogy velünk együtt átéljék a tábor egyik évét, és ők sem csalódtak. Játékok, kézműveskedések, éneklés, tanulás, áhítat, tánc és még rengeteg sok más aktivitás várt a tábori népségre. 
 
Herczegh Emília:
 
Idén az 1848-as forradalomról tanultunk. Reggelente finom reggelit kaptunk, utána rendrakás következett, mert szobapontozás volt. Áhítattal, énekléssel folytattuk a napot. Éneklés után csoportfoglalkozásokon vettünk részt.
Ott az 1848-49-es forradalommal foglalkoztunk, meg Kányádi Sándor verseiről tanultunk. Azután ebéd és csendes pihenő következett. A pihenő után úszni mentünk, egyik délután pedig „hétpróbán” vettünk részt.
Esténként nagyon finom vacsorát ettünk, és alvás előtt meleg „varázsteát” kaptunk, hogy jól aludjunk, és Momót, mint rossz álmot távol tartsuk.
Ez már a hatodik évem volt a táborban, és amióta megtanultam írni, mindig írok a Kékvirág táborról, amely minden évben érdekes és jó!
 
Herczegh Anna:
A téma ebben a táborban Kányádi Sándor versei és az 1848-49-es forradalom volt. Verseket is megtanultunk kívülről, amit a záróműsorunkon előadtunk.
A nyelvi játékokban szívesen vettem részt, én lettem a harmadik. Szobapontozásban a szobatársaimmal első helyen végeztünk! Az egy hét olyan érzés volt, mintha csak egy nap lett volna! Nagyon jól éreztem magamat!
 
Herczegh István:
Ez volt a 22-ik tábor, ami egy hétig tartott. Élveztem a hétpróbát, és nagyon finom ételeket kaptunk. Jó volt a faragás, ahol egy fakést készítettem. A nyelvi feladatlap sikeres kitöltéséért csokit és cukorkát kaptam. Segítettem a barátomnak is a megoldásban. Én jövőre is szeretnék menni, hogy Wiliammal és a barátaimmal találkozhassak, játszhassak.
 

Tóth Ildikó: Köszönet

Szinte hihetetlen, hogy a Kékvirág tábor már két évvel ezelőtt létezésének harmadik évtizedébe lépett! Hihetetlen és boldogító, hogy nem fogynak el a segítő kezek, hogy egyre több olyan embert fedezünk fel, akik a jó ügyért áldozni tudnak, áldozni képesek. A már veteránoknak számítók mellett az idén is lelkes, hozzáértő nevelőgárda sorakozott fel. A kisegítő szülők is profi módon, zokszó nélkül végeztek el bármit, amire éppen szükség volt. A „konyhások” kis csapata az élelmezők igazán nem könnyű dolgát, szakembereket megszégyenítő módon végezte. Úgy tűnik, itt csak megértő, alkalmazkodni tudó, jósággal, humorral, jókedvvel megáldott emberek kerülnek össze. Köszönjük a Fennvalónak, hogy ez így alakul. A tábor vezetői és a táborozók nevében köszönöm munkájukat. Szeretettel emlékezünk az együtt töltött napokra.

A tábor lakóinak egészsége fölött Dr Juhász Edit őrködött.

A kicsikkel Sebestyén Marianna KCSP. ösztöndíjas tanítónő,  Gajnok Emese kisegítő szülő, Bartik Marika, kisegítő nagymama, a közepes korúakkal az erdélyi Császár Sándor tanár és Vizeli Erika nevelő, a nagyokkal az erdélyi Bogács Nóra tanár és Bodó Emese, KCSP ösztöndíjas, a kamaszokkal a felvidéki Palcsó Attila lelkész és Bende Sándor foglalkoztak.

A nyelvi játékok, mesemondás, tábori krónika Tóth Ildikó feladata volt, a szabadidős tevékenységeket, néptáncot, sportot az erdélyi Császár Ágnes és a felvidéki Szabó Gábor irányította.

Adminisztráció, beszerzés, ellátás: Tompa Orsolya, Ézsiás Anikó, Nagy Kriszta, Vizeli Zoltán

Technika, adminisztráció: Lőrincz Lázár.

Az öröm és bánatkönnyek letörlője, összezördülések, viták elsimítója, díszlet és kellékek gyártója, a „mindenesek” csapata: Tompa Anna, Farkas Árpád, Szenessy Lajos.

A tábor felnőttei nevében köszönöm az ifjak és gyerekek példamutató magatartását, igyekezetüket a magyar történelem megismerésére. Hogy igyekezetük sikerrel járt, legalábbis ami a magyar forradalmiságot illeti, azt a záróünnepségen felolvasott kiáltvány bizonyítja.

Tábori 12 pont:

Mit kíván a Magyar Anyanyelvi Táborozó Ifjúság?

Legyen béke, szabadság, egyetértés!

1.      Reggeli felkelés beszüntetése

2.      Kávé a fiataloknak

3.      Takarodó szabadon

4.      Telefonok elkobzásának beszüntetése

5.      A csengő betiltása

6.      Határok megszüntetése

7.      Egyenlőséget a fiataloknak

8.      Rabszolgamunka betiltása

9.      Kicsikből táborőrséget

10.  Jog az órán való alváshoz

11.  Desszertet minden nap

12.  Házi Sárkány trónfosztása

Egyenlőség, Szabadság, Testvériség!

 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME