A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

IOGT-NTO*

1988 tavaszán, frissen szerzett svéd letelepedési engedélyem birtokában sokadmagammal egy kedves blekingei kisvárosba kerültem. Hamar elkezdtük a nyelvtanulást. A Városháza Bevándorló hivatalának élén egy segítőkész, barátságos ügyintéző segített találkozni különböző klubok, egyesületek tagságával, hogy minél előbb megismerkedhessünk a svéd életformával. A svéd embe­rekkel való találkozás, a beszélgetések meg napról napra gyarapodó nyelvtudásunkat segített megerősödni. Csak egy valamiről feledkeztek meg: elmondani, mit takarnak a bemutatkozáskor elrebegett rövidítések. Az SFI, FS, ABF, PRO, STF, RF. stb. Csak egy hangzott ismerősnek: az IOGT-NTO.

forrás pixabay


E klub létezéséről egy kellemes férfihang adott hírt azzal a kéréssel, hogy szeretné a magyar csoportnak is bemutatni egyesületét. Megbeszéltünk egy alkalmas időpontot, összetoboroztam az ismerősöket. A megbeszélt időpontban idősebb, kellemes, bizalomgerjesztő külsejű férfi csengetett be. Bemutatkozott, elmondta, hogy egyesülete, az IOGT-NTO képviseletében keresett fel bennünket, hogy átadhassa klubtársai üzenetét, mely szerint szeretettel meghívnak a legközelebbi egyesületi találkozójukra, szeretnék, ha kölcsönösen megismernénk egymást. Kissé szégyenlős mosollyal az ajkán elárulta, hogy meghívásukat azzal az egyáltalán nem titkolt szándékkal közvetíti, hogy amennyiben tetszésünket megnyeri a tevékenységük, mi is tagjává válunk az egyesületüknek.

Beszélgetni kezdtünk, megkérdeztük, mivel foglalkozik az egyesülete, mert – s itt nevetve folytattuk, szinte egymás szájából véve ki a szót – a név, legalábbis az első fele, az IOGT, nagyon ismerős: Kolozsváron ez volt a közszállítási vállalat nevének rövidítése. Ezen vendégünk csodálkozott el, kérésére nagy nehezen lefordítottuk, mit takar a román betűszó. A nagy magyarázkodásban a tulajdonképpeni kérdésünkről el is terelődött a szó, nem tudtunk meg semmit klubjuk céljairól.
Viszont kellemes időtöltést jelentettek a klublátogatások: jó, és érdekes előadásokat hallgattunk, rendeztek bingó estet, velük tartottunk erdei, és hajóskirándulásokon, madárlesen, orchideavadászaton, stb. De hiába találkoztunk immár havi rendszerességgel, beszélgettünk el a klubtagokkal, azt, hogy egyesületük megalakulásának mi volt a célja, nem tudtuk meg, de már nem is nagyon érdekelt. Társaságukban jól éreztük magunkat, volt kivel gyakorolni ingatag nyelvtudásunkat, többet nem is vártunk tőlük.

Az évi közgyűlésükre is hivatalosak voltunk, meghallgattuk a beszámolót, megbeszélték a következő év programtervét, és ennek kapcsán megkérdezték tőlünk, elvállalnánk-e valamelyik összejövetel műsorának szervezését? A témát ránk bízzák, csak arra kérnek, ha nem túlságosan megterhelő, főzzünk valami tipikus magyar ételt is, kóstolóba. Természetesen elvállaltuk.

Mivel előadásunk időpontja Virágvasárnapot megelőző hétfőre esett, úgy gondoltuk, a magyar húsvéti népszokásokról fogunk beszélni. Akkoriban eléggé nehézkesen ment bármilyen előadás anyagának összeállítása, mire végre hozzájutottunk egy kazettához, nagyon szoros lett a határidő. Ráadásul sajnálatunkra egyáltalán nem azt kaptuk, amire vártunk. Húsvétról csak éppen említés történt. Egy kalocsai ruhába öltözött leánycsapat, énekelve végigment az úton, egy kútnál néhány legény várta őket, s megvolt a nagy locsolkodás. A kazetta nagyobbik fele viszont az egri és a tokaji borvidék bemutatásáról szólt, nagy örömünkre angol nyelven. Bemutatta a szőlő művelését, a szüretet, a különböző borfajtákat, borkóstolót. Megörvendtünk, hogy nem kell sokat beszéljünk, elég lesz a film levetítése, azt mindenki érteni fogja, és immár erre a részre alapozva állítottuk össze további programunkat. Gulyáslevest főztünk, desszertnek jó kapros túrós palacsintát sütöttünk. Vásároltunk néhány üveg Egri Bikavért, gondoltuk, így illusztráljuk a kazettán bemutatottakat. Kitaláltuk, hogy egy jó pattogós magyar énekkel fejezzük be az előadást, az ének szövegét le is fordítottam, sokszorosítottuk, mindenki kapott egy példányt belőle.

Előre megterítettük az asztalokat, az ételt forrón vittük oda, rögtön asztalhoz ültettük a társaságot. Nagy sikere volt a gulyáslevesnek, palacsintának.
Előadásunk bevezetőjeként néhány mondatban elmeséltük, kik vagyunk mi magyarok, hol van a hazánk, majd vetíteni kezdtük a kazettát. Megcsodálták a színpompás kalocsai viseletet. A locsolkodás élénk derültséget váltott ki. De amint elkezdődött a borvidékek bemutatása, valami megváltozott, egyre fagyosabb lett a hangulat. Már senki sem mosolygott, egyre komorabban nézték a filmet. A határozottan elutasító magatartásuk minket egyre inkább zavarba hozott. Nem értettük, mi van, mi a baj. – Lehet, mégsem értenek angolul?!
Valahogy vége lett a filmnek, mi, programtervünkhöz híven, no meg, hogy egy kicsit felrázzuk a ki tudja miért letargiába esett közönséget, hogy oldjuk az érthetetlenül fagyos légkört, dalra fakadtunk:

Van nekem egy rettenetes szokásom, ha bort iszom, a pálinkát kívánom, erre még az öregapám jó nagyapja tanított, aki még a hordóval is koccintott.

És, hogy hiányzó magyar nyelvtudásuk miatt nehogy elmulasszák dalunk mondanivalójának mélységét, svédre fordított változatát is elénekeltük:

Jag har en förfärligt vana numera Vin jag dricker längtar efter något stark Det lärde mig för länge sedan mitt
far fars far goda far, Som skolade också med den stor tunnan.

A borozásra nem került sor. Az elnök udvariasan megvárta, míg arcunkra fagyott ideges vigyorral végigénekeljük vidám kis dalunkat, majd felment a pódiumra, és felénk meghajolva mondta:
– Nagyon szépen köszönjük, hogy ennyit fáradtatok, míg elkészítettétek a finom ebédet. Érdekes volt bemutatkozó beszédetek, a húsvéti népszokások látványosak. Jó volt a „bor-reklámotok” is, csakhogy, mint tudjátok, a mi egyesületünk éppen az alkohol fogyasztása ellen alakult....
És ilyen modorban folytatta a köszönő „beszédet”. A mellettem ülő hölgy alighanem rájött, hogy nekünk fogalmunk sincs az egyesület mibenlétéről, mert a nála levő szórólap fejlécén a kezdőbetükre mutatva súgta a fülembe az egyesület teljes nevét:
– Independent Order of Goods Templars – National godtemplar orden.
– Magyarul: Független Templomos Lovagrend. – Jézus Mária – gondoltam rémülten –, ezek szerint mi egy szigorú antialkoholista szervezet tagjai vagyunk. És most biztosan azt hiszik, hogy csúfolkodunk velük.
A kazetta tulajdonosa is kapcsolt, és dicséretére legyen mondva, teljesen rezzenéstelen arccal hallgatta végig az elnök finom kioktatását, majd felállt és a közönséghez fordulva azt mondta:
– Kedves Klubtársak! Igen, mi tisztában vagyunk nemes célkitűzésetekkel, és mivel itt vagyunk közöttetek, gondolom érthető, hogy pártoljuk is. Ti nem ismertetek minket, hát bemutatkoztunk. És azért forgattuk le pont ezt a kazettát, hogy tudomásotokra hozzuk, a mérsékelt és kulturált bor, vagy más szeszesital fogyasztása része a magyarok étkezési szokásának, az nem alkoholizmus.
A közönség megtapsolta a frappáns magyarázatot, de hogy az érdeklődésüket nem igazán sikerült felkelteni a hamisítatlan magyar „étkezési szokások” iránt, az abból tűnt ki, hogy soha többé nem kértek fel bennünket előadás tartására.

Ághegy Könyvek sorozat Skandináviai helyőrség című kötetében megjelent írás rövidített változata.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME