A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Rendületlenül a magyarság szolgálatában

Kanyargós út visz fel a mölndali Larssons Bergen, de a kilátás a közeli Stensjön tóra még télen is lélegzetelállító. Ebben a látványban lehet része minden reggel Nilsson Gyöngyvérnek, a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör egykori elnökének, aki nemrég töltötte be 80. életévét. Miközben hozzá és férjéhez, Sturéhez tartottam, hogy a jeles alkalom apropóján interjút készítsek, rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. A találkozásból azonban nem egy egyszerű kérdezz-felelek, hanem egy majd öt órás, tartalmas beszélgetés kerekedett ki.

A pazar panorámát nyújtó domb tetején rögtön megpillantottam a rám lelkesen integetve váró Gyöngyvért, aki felkísért otthonosan berendezett, takaros tetőtéri lakásukba. A falon több gyönyörű festmény lógott, köztük Gyöngyvér édesanyjának keze munkája. A tágas nappaliban pedig hibátlan magyar kiejtéssel köszöntött Sture, akinek, mint később Gyöngyvértől megtudtam, nem igazán volt más választása, mint ilyen gyönyörűen megtanulni nyelvünket, hiszen otthon a gyerekekkel, Andreával és Dániellel csakis magyarul folyt a társalgás.

Na de, ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis Gyöngyvér története hasonlóan indult, mint sok más Svédországba érkezett magyar honfitársunké. 1956 novemberében Sopronból menekült el szüleivel, akkor, amikor édesapja, aki hivatása miatt egyébként nem dolgozhatott a határsávban, éppen a városban tartózkodott. Egyáltalán nem tervezett, hanem az események hatására meghozott, hirtelen döntés volt ez a család részéről. Gyöngyvér alig múlt csak el 17 éves, érettségi előtt állt, de az események úgy hozták, hogy a matura már az észak-svédországi Bodenben, nem messze a finn határtól érte 1961-ben.

Az egyetemet kémia és biológia szakon Göteborgban kezdte meg, itt ismerkedett meg Sturével is, a befejezésére azonban már Umeåban került sor. A pedagógus pár a rövid északi kitérő után mégis visszatért Svédország második legnagyobb városába, hiszen Sture innen származott és Gyöngyvér szülei is itt éltek akkor. Gyöngyvér a tudományos érdeklődést szüleitől örökölte, a pedagógiai érzék, a gyermekek szeretete pedig lényéből árad. Magam is pedagógus lévén, élvezettel hallgattam és fogadtam meg a beszélgetésünk során elhangzott tanácsait. „Következetesnek és megértőnek lenni is tudnod kell a diákjaiddal, és akkor ők is így fognak majd hozzád viszonyulni” - mondja, majd ennek alátámasztására elmesél egy kedves kis történetet. Történt, hogy az egyik ballagás, vagy ahogy a svédek nevezik, kifutás alkalmával két perccel a megbeszélt időpont után érkezett oda osztályához, diákjai pedig rosszallóan fejüket csóválva, de eközben mosolyogva jegyezték meg, hogy „Még a napnak is vannak foltjai” - utalva a jól ismert svéd közmondásra, miszerint senki sem tökéletes.

A következetesség nemcsak hivatásában, hanem magánéletében is mind a mai napig híven tükrözi Gyöngyvér személyiségét, aki nemcsak gyermekeit, de természetesen unokáit is megtanította magyarul. Sőt, jó tanárhoz méltón, a helyesírási hibák vagy rosszul használt kifejezések sem maradnak kijavítatlanul a neki írt levelekben.

Gyöngyvér számára egy percig sem volt kérdéses, hogy magyar gyökereit Svédországban is élénken ápolja, sőt, ha lehet minél több emberrel ismertesse meg a magyar hagyományokat, szokásokat, kulturális értékeket. Még ha kezdetben nem is kereste kifejezetten az egyesületi tevékenységeket. Az élet azonban úgy hozta, hogy végül karmester híján hosszú éveken keresztül vezette a göteborgi magyar énekkart, amely amellett, hogy Svédországban több helyen fellépett, egészen Németországig, például Hamburgba és Lübeckbe, is eljutott. Amikor rákérdeztem, hogy ennek mikor és pláne miért szakadt vége, meglepő, de logikus választ kaptam: „Nem a tagok elfoglaltsága vagy az érdeklődés kimúlása miatt szüntettük meg, hanem sokkal prózaibb oka volt, egyszerűen nem találtunk szopránt. Anélkül pedig nem az igazi.”

Ahogy a gyermekek egyre idősebbek lettek úgy gyűrűzött be egyre inkább az egyesületi tevékenység is Gyöngyvér életébe, aki a 90-es években a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnöki tisztségét is betöltötte. „1996 és 1998 között magyar szótól volt hangos és magyar ételektől illatozott minden tavasszal Mölndal és környéke, az egyesület szervezte Mölndali Magyar Napok híre és népszerűsége pedig gyorsan terjedt. Tulajdonképpen ez nevezhető a mai iHuse-t rendezvénysorozat elődjének.” - tudom meg az időközben elfogyasztott, ízlésesen feltálalt ebéd végén.

A Kőrösi ügyeinek intézése, a programok szervezése azonban csak egy volt Gyöngyvér azon tevékenységei közül, amelyekkel a magyar hagyományokat, a magyar kultúrát szolgálta. A Custos Őrszavak elnökeként szívügyének tekintette az anyanyelvi táborok támogatását, amelyek svédországi magyar fiatalok generációi számára tették lehetővé, hogy ápolhassák magyar identitásukat, gyakorolhassák anyanyelvüket kortársaik társaságában. Az egyetemes magyarság összetartozásának ügyét ugyancsak áldozatos munkával segítette a Magyarok Világszövetségének svédországi küldöttjeként, valamint a református egyház revizoraként is.

A megannyi bokros teendő mellett természetesen a családra is kellett, hogy jusson és jutott is idő. Gyöngyvér és Sture évekig hódolt a svédek egyik kedvenc szabadidős tevékenységének, a vitorlázásnak. Hajójukon Európa számos kikötőjébe eljutottak, repülővel pedig még a világ túlsó felére, például Indiába vagy Ausztráliába is. Az utazás, az aktív kikapcsolódás, valamint az idegen kultúrák, tájak megismerésének szeretete mind a mai napig jelen van a házaspár életében. Találkozásunkkor már ismét megszokott sítúrájukra készültek, amiben még nem is lenne semmi különleges, hiszen Svédország jobbnál jobb lehetőségeket kínál a lesiklás szerelmeseinek. Az úti cél azonban, mint megtudom, nem valamelyik közeli síparadicsom, hanem a Dolomitok, az Alpok olaszországi hegycsoportja, amelyet autóbusszal tesz meg már évek óta egy lelkes, összeszokott csapat. Elképedésemre, hogy miért vállalkozik valaki ilyen hosszú útra, pláne ennyi évesen, Gyöngyvér egyből magyarázatot ad: egy az egyetemi évek óta fennálló baráti társaságról van szó.

Amikor pedig egy pohár finom magyar fehérbor kortyolgatása közben sokadjára ámulok el az éppen hófödte Stenjsön nyújtotta fenséges látványon, Gyöngyvér rögtön hozzáteszi: „Szép, de azért a magyar tengert nem múlhatja felül.” Ekkorra már tudom, hogy nem véletlenül mondta ezt, hiszen az évek előrehaladtával a vitorlást és a kikötőket egy takaros kis házikó és szőlős váltotta fel Lovason, a Balaton északi partján. A Nilsson házaspár már ugyanis jó ideje kétlaki életet él, a nyár nagy részét a festői dombokon álló lakban töltik. Az évek során részévé váltak az ottani közösségnek és olyan barátokra tettek szert, akikről mindig érdeklődve hallgatják az új híreket, történéseket, amikor visszatérnek a magyar tenger mellé a hosszú, sötét svédországi hónapok után. A napok azonban Göteborgban is aktívan telnek, hiszen Gyöngyvér és Sture mind a mai napig el-ellátogat a Kőrösi egy-egy rendezvényére, ráadásul mivel a gyerekek sem költöztek messze a szülői háztól, így az unokák is gyakori vendégnek számítanak a Larssons Bergen. Ilyenkor általában valamilyen magyar finomság kerül az asztalra, amelyhez alapanyag bőven akad a kamra vagy a fagyasztószekrény mélyén. Például igazi magyar túró, amelyből Gyöngyvér rögtön fel is ajánlott egy csomaggal, amikor megemlítettem, hogy ez az egyik olyan étel, amit hiányolok Svédországban. Ekkorra kint már jócskán besötétedett, a telefonom kijelzője pedig negyed hatot mutatott, így búcsút vettem vendéglátóimtól, hiszen alig egy órával később már a göteborgi Nils Ericsonterminalenen volt jelenésem, ahonnan Borås felé vitt az utam. Gyöngyvér és Sture készséggel igazítottak útba és tervezték meg nekem a megfelelő menetrendet, amivel, ha sietve is, de időben célba értem. Az egyórás buszút során pedig végig azon gondolkodtam, hogy vajon nem lett volna e jobb egy szokványos interjút készítenem, a fenti elbeszélős történet helyett. Ennek eldöntését már a kedves olvasóra bízom. A magam részéről egy sok tanulsággal szolgáló, igazán tartalmas és őszinte beszélgetést köszönhetek Gyöngyvérnek és Sturének, akiknek ezekkel a sorokkal is kívánok hosszú, boldog éveket.

 
Hol sírjaink (még) domborulnak…

Hol sírjaink (még) domborulnak…

Kedves Olvasó! 2019. július 07.
Alig pár napja, június 4-én emlékeztünk a trianoni békeszerződés 99. évfordulójára. A történelmi viszonylatban jelentéktelen évszázad elszakítottsága, emberi léptékkel mérve, már jelentős idő lehetne az együttélés normalizálódásához. Hiszen a hátunk mögött hagyott évszázad akár esélyt is nyújthatott volna egy korrekt…
Tovább
A boszorkányos Börzsöny

A boszorkányos Börzsöny

Kárpát-medence 2019. július 07.
„Taníts engem utadra, Uram, hogy igazságod szerint járjak.” (Zsolt. 85.11) – Pannonhalmi zsoltároskönyv   A közelgő nyár mindig jó lehetőség új tájak, új érzések, új emberek megismerésére. Az erdélyi Sóvidék, a Dél-Felvidék keleti vonulatai és Derenk „szellemfaluja” után a Nógrád…
Tovább
Háború utáni absztrakció, IV. befejező rész

Háború utáni absztrakció, IV. befejező rész

Képzőművészet 2019. július 07.
Egy kiugró lépcsőnél furcsamód a következő oktató feliratot helyezték el: „ Absztrakt Az absztrakt szó eredete a latin abstractus (elvont) és abstrahere (elvonni) szavakra vezethető vissza. A képzőművészettel összefüggésben az absztraktnak két alapvető jelentése van. Az egyik azt jelenti, hogy a képi sík hangsúlyos. A második jelentés inkább…
Tovább
Egy lélek ezeregy élet, avagy irodalom és újjászületés

Egy lélek ezeregy élet, avagy irodalom és újjászületés

Könyvespolc 2019. július 07.
Mondák és legendák minden időkben kifogyhatatlan forrásokként szolgáltak az irodalomban. Az egyik legbefolyásosabb legendakör Artúr királyról és a kerek asztal lovagjairól szól. Artúr király, a titokzatos brit király, feltehetőleg az ötödik vagy hatodik században élt, és megvédte Britanniát a betörő…
Tovább

Egyesületek

A  tizenötödik  iHuset

A tizenötödik iHuset

Magyarországon nem egyszer, sokszor kaptam már kérdést rólunk,  külhonban élőkről, pontosabban a külhonban élő magyarok „magyarkodásáról”. Tényleg? Mi…
Városok viadala

Városok viadala

Mi történik, ha két város diaszpóra magyarsága összefog? Játékos versengésre, vacsorapárbajra hívja ki a másikat? Nos, az biztos,…
Varázslatos hétvége a SOMIT Családos Táborán

Varázslatos hétvége a SOMIT Családos Táborán

Május első hétvégéjén ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. A minden igényt kielégítő  Tábortanyán rendezte meg…
A Kőrösi is ott volt

A Kőrösi is ott volt

A kétezres évek eleje óta alkalmankint négy-öt magyar tudós és kutató tartott előadást a göteborgi Vetenskapsfestiválokon. Emlékszem, az…
Hasta la vista!

Hasta la vista!

„A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez…
Március 15. Göteborgban

Március 15. Göteborgban

Vannak királyok, művészek, feltalálók, akiket tisztelet vett körül, mielőtt meghaltak. Aztán az idő múltával lassan feledésbe merült a…
A Pannónia Klub életéből

A Pannónia Klub életéből

Tavasszal is folytattuk a nagyon nagy népszerűségnek örvendő gyermekprogramokat. Vasárnaponként a nagyobb gyerekeknek tartunk vasárnapi iskolát, míg szerdánként…
Tízedszerre álltak színpadra a Magyar Ház színészei

Tízedszerre álltak színpadra a Magyar Ház színészei

Hogy mi történt április 14.-én a Magyar Házban? Aki ott volt, tudja, aki nem, annak most elmesélem. Dél…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Márciusban lezajlott Tavaszi Bálunk teltházas volt, sőt egy héttel a bál előtt kitettük a „Telt ház” táblát. Nagyszerű…
Irodalmi kávéház Lundban

Irodalmi kávéház Lundban

A Lundi Magyar Kultúrfórum több mint, hatvan éve jól működő egyesület Svédországban. Vállalom, hogy elcsépelt, de most ez…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME