25 éves a Kőrösi – jubiláltunk!

Share

Ha gyermekeinkre nézünk, sokszor eszünkbe jut: úgy nőnek, hogy az ember el sem hinné, nemrégen még pelenkáztuk őket. Azután még jobban csodálkoztunk, amikor óvodába, iskolába, vagy kiöltözve randevúra indultak. Hogy elment az idő!

Ünneplők. Fotó: Bánovits András
Ünneplők. Fotó: Bánovits András

Ünneplők. Fotó: Bánovits András

Elment, bizony, elment az idő. Svédországban élve keresgéltük a módját, hogyan kerülhetnénk el, hogy otthonról hozott, vagy szüleinktől örökölt magyarságunkat ne hagyjuk veszendőbe. Mekkora felelőtlenség lenne engedni, hogy gyermekeink iskolából jövet ne magyarul mondják el, mi történt aznap ott, ahol a többiek nem magyarul beszélnek!

Ilyeneken gondolkoztak sokan, azután voltak, akik határoztak is: helyet adunk magyar örökségünknek. És lám, azóta röpke huszonöt év múlt el, s most itt állunk mosolyogva, talán büszkén is, ha arra gondolunk, mennyi színművész, énekes, zenész, képzőművész, tudós és politikus jött el meghívásunkra, mert értettük a szót, amelyen beszéltek hozzánk. Azért alakult meg huszonöt évvel ezelőtt a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör, hogy itt is megtarthassuk kultúránkat, ápoljuk és gondozzuk kapcsolatainkat a Hazával, tartsuk a lépést az otthoni mindennapokkal.

2016 októberének tizenötödik napján sokan ünnepeltek együtt a göteborgi Folkets Hus-ben. Az évfordulót Csata Attila, a Kőrösi elnöke nyitotta meg:

Csata Attila, a Kőrösi elnöke. Fotó: Bánovits András
Csata Attila, a Kőrösi elnöke. Fotó: Bánovits András

Csata Attila, a Kőrösi elnöke. Fotó: Bánovits András

„Mi a „Kőrösi? – Idő, emlék, nyom!

Idő, mert 25 éves a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör.

Emlék, mert a hétköznapok, az ünnepek és a magyarsági életünk 25 éve.

Nyom, mert itt élünk Göteborgban, ahol megéljük és mélyítjük magyarságunkat

25 évvel ezelőtt 16 fiatal jött össze, és az ilyenkor szokásos heves viták után eldöntötte, hogy Göteborgban egy új szellemiségű magyar egyesületet alapít. Neve, Kőrösi Csoma Sándor Ifjúsági Kör lett. Egy „kis baki” máris becsúszott, mert nem írtuk le az alapító tagok névsorát. Így ma, 25 évvel később, megszületett az első Kőrösi Csoma Sándor misztikum: ki volt az a 16 ember? Részben a jegyzőkönyv alapján is 14 személyt tudtunk azonosítani, de a megmaradt 2 helyre kutatásaim során öten is jelentkeztek! Így lemondtam a további pontosításról. A 14 személy, akik belépési nyilatkozattal megerősítették tagságukat: Bán Ferenc, Bán Zsófia, Bedő Nóra, Csata Attila, Fülöp Éva, Fülöp Géza, Hencz Helga, Jordáky Béla, Kéringer István, Kovásznay Ádám, László Eduárd Attila, Páska Raymond, Sall László és Sall Pál.

A gyorsan gyarapodó tagság rákényszerített bennünket nevünk megváltoztatására, így az Ifjúsági helyett a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör nevet vettük fel.

Az országos szövetség (SMOSZ) egyik legnagyobb közösségévé váltunk.

Már az elején eldöntöttük, hogy nemcsak belső tevékenységeket folytatunk, hanem új hazánkban is felmutatjuk magyar hagyományainkat.

Ma, széles kulturális programjainkkal nemcsak a SMOSZ berkeiben tűnünk fel, hanem Göteborg város kulturális palettáján is évente többször szerepelünk. Rendezvényeink, mint az iHuset, vagy akár a Göteborgi magyar pop-rock est, ismert színfoltjai a városnak.

Kapcsolataink Göteborgtól-Stockholmig, Budapesttől-Csíkszeredáig, Felvidéktől-Délvidékig, és még sok más dimenzióban terjednek.

25 év az egy generáció, így egyik legnagyobb kihívásunk, hogy a stafétabotot átadjuk a fiataloknak. Egy korábbi jubileumi ünnepünkön, dr. Bengt Halse - Magyarország tiszteletbeli konzulja - ezt mondta: „Fantasztikus a 10 éves jubileumotok, de még pontosan 90 év van hátra a százig”.

Eszterházy Péter szavaival élve ma úgy érezzük, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”.

Rövid bevezetőm végén, az Ismerős Arcok együttes jut eszembe: „Nyomot hagyni. Ez a cél!”

Csata Attila, elnök

 

A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) annak idején örömmel fogadta a Göteborgi Művelődési Kör megalakulását, és az elmúlt huszonöt évben folyamatosan támogatta annak működését.

Csata Attila bevezetője után az ünnepi est vezetője, László Patrícia Bihari Szabolcsot, a SMOSZ elnökét üdvözölte, és arra kérte, mondja el gondolatait a göteborgiak munkájáról, felmutatott eredményeiről.  

Bihari Szabolcs, a SMOSZ elnöke. Fotó: Bánovits András
Bihari Szabolcs, a SMOSZ elnöke. Fotó: Bánovits András

Bihari Szabolcs, a SMOSZ elnöke. Fotó: Bánovits András

Az elnök a következőket mondta:

„ Hölgyeim és uraim! Kedves ünneplő közönség!

Az emberi élet a kapcsolatok kereséséről és boldog esetben azok megtalálásáról szól: megtalálni a rokon vonást egy másik emberben, kisebb-nagyobb közösségekben, tágabb értelemben véve, egy országban is. Azok, akiknek sikerül ez a kapcsolatépítés, és megtalálják, illetve megalkotják saját közösségüket, teljesebb életet élhetnek magányos, egyedül küszködő társaiknál.

Nemzetünk viharos XX. századi történelme szétszórt bennünket a világ mind a négy égtájára. Először Trianon miatt került nemzetünk több mint fele „határon túlra”. Aztán a második világégés, majd a vérbe fojtott 1956-os forradalom és végezetül a vasfüggöny mögötti diktatúrák adtak több százezer honfitársunknak vándorbotot a kezébe. Az új környezetben nem csak az egzisztencia megteremtése volt célunk, hanem munkánkkal, becsületes életvitelünkkel ki kellett vívnunk a befogadó nemzetek elismerését is, és ezzel nagyban hozzájárulni a magyarságról alkotott nemzetközi közvélemény pozitív megítéléséhez. Nagyon sokan nem elégedtek meg ennyivel, hanem munkájukkal igyekeztek közösséget építeni, valamint hídként működni választott hazájuk és Magyarország, a magyar nemzet között. Hidat építeni azonban sosem egyszerű, és sokszor nem is hálás feladat, ezért különösen is megbecsülhetjük azokat, akiknek ez sikerül - sikerült. Ezeknek a sikeres szerepeknek egyik kézzelfogható eredménye a mai nap, amikor a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kőr fennállásának a megünneplésére gyűltünk össze.

25 évvel ezelőtt, amikor néhány lelkes honfitársunk elhatározta, hogy megalakítja az egyesületet, voltak akik kétkedve fogadták, mondván, hogy úgy sem lesz hosszú életű, és voltak olyanok is akik nem örültek annak, hogy egy új egyesület alakult Göteborgban. Az elmúlt 25 év eredményei csattanós választ adtak mindenkinek: az egyesület él, virágzik, és mára a SMOSZ egyik legnagyobb és legjelentősebb közösséggé nőtte ki magát.

Az imént azt mondtam, hogy két igazán nagy feladatot és az azokkal járó megannyi részletmunkát vállalt fel az egyesület indulásakor. Az egyik a közösség építés a másik a híd szerepe.

Közösséget építeni mindig nehéz, de különösen nehéz volt az elmúlt 25 évben, és napjainkban is az. Nehéz, mert az elmúlt évtizedekben az egyén egyebet sem hallott az írott és nyomtatott médiából, valamint a véleményformálóktól, hogy a közösségek, legyen az család, kisebb vagy nagyobb közösség, vagy akár nemzet, idejét múlta, ósdi. Mára nincs szükség ezekre, szerintük a közösségi kötelékek csak béklyót raknak a saját boldogulásra vágyó egyénre. Ezek a véleményformálók azt sugallták, hogy az egyén szabaduljon meg minden közösségi kötelékétől, és élje a maga világát, éljen a mának, esetleg a holnapnak. Ennek a hamis próféciának megcáfolására hadd idézzem La Fontain francia meseírót, aki az egyik tanmeséjében azt mondta: „Egy szál gallyat könnyedén ketté lehet törni, de egy köteg rőzsét már nem!” És ne feledjük, ma olyan világot élünk, ahol minden forrong, a terror karnyújtásnyira van tőlünk. Senki nem tudja ma megmondani, hogy mi lesz holnap, mi lesz ennek a vége, de egy dolog az biztos: ha baj lesz -remélem nem- akkor a köteg rőzsék, közösségeink lesznek az egyetlen mentsváraink!

Ilyen ellenszéllel kellett az egyesület mindenkori vezetőségének megküzdenie, amikor eleget akart tenni közösségépítő feladatának. Az eredményeik azt bizonyítják, hogy az egyesület sikeresen teljesítette ezt a feladatát, az évek során a Kőrösi igazi közösségé formálódott. Fantasztikus eredmény, amihez csak gratulálni tudok, és követendő példaként ajánlom a többi egyesületeink számára!

A Kőrösi a híd szerepének egyedi módját választotta. Több mint egy évtizede elindították Huset néven a göteborgi magyar napokat. Ez a fantasztikus kezdeményezés évről évre ízelítőt adott a gazdag magyar kultúra minden szegmenséből. A magas szintű előadások, bemutatók, kiállítások nem csak a helyi magyar közösségnek nyújtottak maradandó élményt, hanem a svéd közönségnek is. Sikerét a Huset-nek mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezt a kezdeményezést átvette több göteborgi etnikai egyesület is. A legfontosabb eredménye ennek a programsorozatnak, hogy sikerült ízelítőt adni széles palettán a magyar kultúra gazdagságáról és szépségéről. Ezzel az egyesület nem csak a híd szerepének tett eleget, hanem a magyar kultúra követévé vált. És történt/történik mindez akkor, amikor a svédországi média és a közvélemény-formálók nem igazán pozitív képet festenek Magyarországról és a magyar nemzetről. Ez egy nagyszerű siker, ami őszinte elismerést érdemel!

Végezetül engedjétek meg, hogy a magam és a SMOSZ nevében gratuláljak és köszönetemet fejezzem ki az egyesület sikereihez és eredményeihez. Példát mutatattok: kerülhet a magyar ember bárhova a világon, csak rajta, csak rajtunk múlik, hogy elszántsággal és kitartással megmutassuk környezetünknek, a magyar ember békeszerető, szorgos, lojális a kettős identitásához, tiszteletben tartva mások véleményét, büszkén vállalja nemzeti gyökereit.

Kívánom, hogy a mai „ezüst” ünnepséghez hasonlóan, majd az „arany” ünnepségen is hasonló eredményekről sikerekről számolhassatok be. Ehhez kérem a Teremtőt, adjon nektek erőt, egészséget és sok, sok kitartást!

Bihari Szabolcs,

a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének elnöke”

 

Beszéde végén az elnök kisebb ajándékok átadásával emelt ki néhányat a Kőrösi szorgalmas hangyái közül. Nagy taps kíséretében Bánovits Andrást, Csata Attilát, Jordáky Bélát, Karanyicz Zsoltot, Larsson Máriát,Szeder Jánost és Sternbeck Ildikót hívták fel a színpadra. 

Ezek után a műsorvezető kérésére Magyarország stockholmi nagykövete, Makkay Lilla jött a mikrofonhoz.

Makkay Lilla, Magyarország nagykövete. Fotó: Bánovits András
Makkay Lilla, Magyarország nagykövete. Fotó: Bánovits András

Makkay Lilla, Magyarország nagykövete. Fotó: Bánovits András

A Nagykövetasszony bevezetőjében rámutatott, milyen sokat jelent, hogy az ünnepre ilyen sokan jöttek el. Már önmagában ez is bizonyítja, hogy a Kőrösi megállta a helyét az elmúlt negyed században, mert volt célja és volt ereje, amellyel további erőt tudott kovácsolni a Göteborgban és annak közelében élő magyarok lelkesedéséből. Nagy jelentősége van annak is, hogy ezt a magyar kulturális tevékenységet tovább tudta sugározni a befogadó svéd közeg felé.

- Az előttem szóló elnök urak felsorolták, mi mindent tett a Kőrösi a magyar kultúra gondozásának érdekében. Magam is részese lehettem több iHuset rendezvénysorozat megnyitásának, így tanúsíthatom azt, ami itt már elhangzott – mondotta a Nagykövetasszony. Rámutatott, hogy huszonöt év történelmi távlatokban mérve néha jelentéktelen, az egyén számára viszont nagyon hosszú idő és gyakran meghatározó. Nem mehetünk el mellette, hogy Európa népe két hatalmas háborút szenvedett végig egy ilyen huszonöt év alatt. A Kőrösi életében ennyi idő ezüstjubileumot jelent. A visszatekintés után a jövőre is gondolnunk kell. Pillanatnyilag izgalmas időszakban élünk. Országainknak nagyon sok kihívással kell megküzdenie, de vonatkozik ez Európára és az egész világra is. Makkay Lilla fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az ünneplő egyesület Svédország második legnagyobb városában működik. Ebben a városban, valamint vonzáskörzetében 2015-ben, háromszáz olyan magyar kisbaba született, akiket a Stockholmi Magyar Nagykövetség Konzuli Hivatalának közreműködésével Magyarországon anyakönyveztek. Ez a tény óriási távlatot nyithat a göteborgi Kőrösi további fennmaradásához. Utánpótlás ez az itt élő magyar népességnek. Reménykedjünk, hogy a felnövekvő nemzedék igényli majd a lehetőséget, hogy hosszú évek múltán is ápolhassák a magyar hagyományokat, a magyar nyelvet. Ezeknek megtalálásában és összetartásában lehet óriási szerepe a még akkor is létező Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Körnek.

- Végezetül szeretnék még egyszer gratulálni az eddigi eredményekhez, jó erőt és sok szerencsét a most következő hetvenöt évhez. Biztosíthatom az Egyesületet és mindenkori vezetőit, hogy a jövőben is számíthatnak kormányunk, illetve a Stockholmi Magyar Nagykövetség támogatására, segítségére.

Így fejezte be ünnepi beszédét a Makkay Lilla nagykövetasszony, aki tehát régi ismerője a Kőrösinek.

 

A legfiatalabb göteborgi magyarok is hozzájárultak az ünnepi est színesítéséhez. Furulyázva, hegedülve és énekelve jöttek a színpadra. Könnyeket csalhat az ember szemébe, ha látja a gyermekek igyekezetét. Köszönjük, Tavaszi Szél!

Tavaszi Szél, ifjúsági csoport. Fotó: Bánovits András
Tavaszi Szél, ifjúsági csoport. Fotó: Bánovits András

Tavaszi Szél, ifjúsági csoport. Fotó: Bánovits András

A szünet után koncert következett.

 

Az Ismerős Arcok újra Göteborgban

A jubileum estéjén, amikor beléptem a Folkets Hus épületébe, egy pillanatra meg kellett tartanom az ajtót, mert kifelé ismerős arcok mentek el mellettem. Hát persze! Az Ismerős Arcok! 2011-ben voltak itt koncertezni, ma este pedig majd ők teszik még emlékezetesebbé a Kőrösi ünnepét.

- Kimegyünk levegőzni – mondta Nyerges Attila, az együttes vezetője. – Később találkozunk.

- Abban biztos lehetsz – válaszoltam és megfordulva láttam, mennyien sorakoznak már a belépőkért.

Mikor már lezajlott a jubileumi ünnepség, a szünetben elfogyasztott kávé és üdítők után ismét Csata Attila állt az Asperö terem dobogójára, ez alkalommal azonban mint konferanszié. Nem sok helye volt itt a szónak, ezért bejelentette:

- Következzék az Ismerős Arcok!

Ismerős Arcok zenekar. Fotó: Bánovits András
Ismerős Arcok zenekar. Fotó: Bánovits András

Ismerős Arcok zenekar. Fotó: Bánovits András

Nagy taps fogadta az együttes hat tagját, amint elfoglalták helyüket hangszereiknél. Azóta, hogy először jártak Göteborgban, sokan jól emlékeztek rájuk, de igen sokan még a dalok refrénjét is a zenekarral énekelték. Senkinek nem kell elmagyarázni, mit jelent ez egy zenekarnak, a dalok és szövegeik szerzőjének. Megszólalásukra nem a mértéktelenül fülrepesztő hangerő a jellemző. Attiláék azt tartják legfontosabbnak, hogy értsük azt, amiről énekelnek, hogy halljuk azt, amiről a dalok szólnak.

Szeretném kiemelni a gitáros-énekes Práder Vilmos nagyszerű hangszeres tudását, de Tánczos „Stevie” István énekét és különösen szaxofon játékát is. Már megszólalásakor hallani, hogy nem egy tehetséges amatőrt hallunk. Tánczos István jazz tanszéket végzett. Minden hangjában ott a tudás. Vadonat új szoprán-szakszofonja egészen különleges élményt jelentett. Még az alakja sem olyan, mint az eddigi szopránoké. Büszke is rá. Gratulálunk, Stevie!

Galambos Nándor basszusgitáros és Kovacsik Tamás dobos a zenekari hangzás alapjai. Aki hallott már rockot, tudja, hogy ez milyen sokat jelent. 

Érthető, hogy ennyi év után hallani a zenészek összeszokottságát, hangszerkezelésük könnyedségét. Ment az idő, és sok-sok ráadást kért a közönség.

Érdekes és kellemes színfoltja volt az estének, hogy a nézőtér első sorában magyar barátaival ott ült Albin Wallén, akit többen bátorítottak és kértek, menjen a színpadra, fogjon egy gitárt és énekeljen. Énekelt. Magyarul! Még az Ismerős Arcok tagjai is elismerően nyilatkoztak Albin játékáról.

Az est azonban csak a Folkets Hus Asperö teremében ért véget. Az Ismerős Arcokkal és a meghívottakkal fél órával később már Göteborg másik szélén egy megterített vacsora mellett találkoztunk.

Később itt volt alkalmam félrevonulni Nyerges Attilával és miközben az együttes billentyűse, Leczó Szilveszter, bent a teremben zongorázott és énekelt, megpróbáltam megtudni, mikor lesznek fellépéseik Budapesten. Nem tudtam meg.

- Erre így nem lehet válaszolni. Minden hétvégénk tele van koncertekkel és sokat utazunk. Ha valaki Magyarországon jár, könnyen megtudhatja a világhálóról, hogy hol lépünk fel legközelebb.

- Ez az együttesnek is jót jelent és az érdeklődőknek is.

Bent a teremben újabb tapsot kapott Szilveszter „Leczó”, mi pedig folytattuk a beszélgetést. Attila még elmondta, hogy lényegében már a 2017-es évre összeállt a program, ami természetesen nagyon kellemes érzés.

- A dalok szövege talán a legfontosabb, hiszen minden egyes számotok mondani akar valami fontosat. Egyetlen olyan pillanat sincs a koncertetekben, amely „baby, I love you” szinten akarná szórakoztatni a közönséget. Talán nem is szórakoztatni akartok, hanem azt, hogy a hallgatóitok elgondolkozzanak azon, amire ti felhívjátok a figyelmét.

- Igen. Én a dalok témáját nem valami elvonatkoztatott, elborult világból veszem, hanem leginkább a hétköznapi ember és a hétköznapi élet témáit próbálom feldolgozni. Ezért is lehet az, hogy azok, akik az Ismerős Arcokat hallgatják, ráismernek önmagukra, észreveszik, hogy annak az embernek, aki ott fönt énekel, ugyanazok a problémái vannak, mint bárki másnak. Ettől alakulhatott ilyen jól az Ismerős Arcok és a közönség közötti kapcsolat.

Megköszöntem a beszélgetést.

Másnap este a Duna Tv-t nézve sajnáltam, hogy már nem szólhattam Nyerges Attilának. A Fradi meccse előtt a pálya közepén mikrofonnal a kezében az Ismerős Arcok slágerét (Nélküled) énekelte valaki, s vele az egész stadion. Kell-e ennél többet mondani egy zenekarról, egy együttesről, aki embereknek énekel emberekről. Ma már tehát nem csoda, hogy ezek az arcok Ismerős Arcok.

Maróti László