Ismét izgatottan vártuk az őszi SOMIT-ot. Az idő nem kedvezett a tábor lakóinak, de senki nem volt kétségbe esve, inkább benti programokat terveztünk.

Péntek este majdnem mindenki megérkezett. Jó volt újra találkozni, hisz sok ember a nagy távolság miatt csak itt látja egymást, valamint üdvözölhettünk olyanokat is akik először vettek részt a SOMIT-on.

Vacsora után hajnalig tartó buli kezdődött tánccal, énekkel, ám voltak akik a csocsózást választották, míg mások jót beszélgettek.

Másnap korán reggel keltem, mert a reggeli előkészületeiben segédkeztem, ami jó alkalom volt arra, hogy az új emberekkel is megismerkedjek.

Délelőtt két programot volt meghirdetve: bográcsfőző verseny és tök-lámpás faragás.

Akik a bográcsozást választották, nekiláttak az előkészületeknek, majd a főzésnek, beleadva legjobb tudásukat a barátságosnak cseppet sem mondható időben.

Bent sorra kerültek elő a tökök (nem félreérteni). Kicsik és nagyok nekikezdtek a feladatnak. Voltak, akik előre kinyomtatták milyen formát szeretnének, mások improvizáltak. Hihetetlen hogy mennyi kreatív és jó kézügyességű tagunk van! Sokan órákon át faragták a tököt, hogy minden aprólékosan ki legyen dolgozva. A sok magot pedig a sütőbe megpirították így az sem veszett kárba. Délutánra elkészültek a remekművek, és a versenyzők már csak az eredményhirdetésre vártak.

Közben már a konyhából is érződött a finom ebéd illata. Sült pulykacomb készült krumpli pürével és friss zöldségsalátával.

Késő délután az 1956. október 23-i megemlékező műsort láthattuk a budapesti Pódium színház művészeinek előadásában.

Megmondom őszintén, én először egy száraz felolvasásra számítottam, de amit láthattunk káprázatos volt. A hétköznapi emberek életébe kaptunk egy kis betekintést, arról hogyan akartak küzdeni a kommunizmus ellen. Mintha mi is egy kicsit belecsöppentünk volna abba az érába. Átéreztük a lelkesedésüket, tenni akarásukat, összefogásukat a fiataloknak, ami sajnos tragédiába torkollott. Ezt színesítették még a kivetítőn látható 56-os jelenetek, illetve rádióban közvetített hírek. Czakó Roland és Szuromi Bernadett előadása után én percekig nem tudtam megszólalni, és érződött másokon is, hogy mennyire hatása alá kerültek a látottaknak. Bízom benne, máskor is lesz lehetőség megnézni egy hasonlóan színvonalas színházi műsort.

Este kihirdették a nyerteseket. Meggyújtották a mécseseket, így még látványosabbak lettek a töklámpások, ahogy megvilágították a termet. A tökfaragó versenyben két kategória volt: gyerek és felnőtt. Igazán nem irigyeltem a zsűrit, mert tényleg nagyon nehéz feladat volt választani. Első helyezet Kádár Dávid második Tordai Vanessza és a harmadik helyezet Kádár Erik lett a gyerekeknél. A felnőtteknél első helyezést ért el Bitay Zsóka és Bitay Zsolt gonosz és rémisztő lámpása, második lett Mezei Elvira cicás töke, harmadiknak pedig Hartmann Barbara halálfejes alkotását értékelte a zsűri.

Majd következett a bográcsverseny ételeinek értékelése. Itt sem volt könnyű dönteni. A legfinomabbnak Angel István marhapörköltjét találták, után következett Menyhárt Lajos csülökpörköltje és harmadik helyen pedig Vermes Zsombor és Medgyesi Botond végeztek a csirkepörkölttel. Külön köszönet, hogy a rossz idő ellenére is megoldották a feladatot és isteni vacsorát készítettek!

Gratulálunk a nyerteseknek!

Vacsora után egy kis kvízjáték következett. Közben elkészültek a finom banános-csokis muffinok az édesszájúak legnagyobb örömére. Utána a lányok hajgöndörítésbe kezdtek, és szebbnél szebb frizurák készültek. Majd zenehallgatással, beszélgetéssel zártuk a napot.

Vasárnap reggel fél kilenc- kilenc magasságában a tűzjelző hangos riasztásba kezdett egy kenyérpirítóba beszorult kenyér miatt, így aki akart, aki nem felébredt. Reggeli után elkezdődött a közös takarítás, pakolás. Sokan már délelőtt elköszöntek, de páran még maradtunk ebédre, majd délután becsukta kapuit a tábor, lezárva a 2016-os SOMIT évet.

Köszönjük a szervezést és a sok munkát, ismét egy emlékezetes hétvégét tudhatunk magunk mögött.

 

Bodnár Adrienn