Arany János versei olyanok, mint költőjük neve. Milyen sokan elgondolkoztak már azon, hogy Arany János költészete, határtalan szókincse örökre ott kell maradjon a legtisztelendőbbek élén. Képek, rímek, ötletek, események: mind elbűvölő! Nem könnyű annyi más irodalmár után „még egyszer” írni Aranyról. Nem szabad elfogultnak lenni és nem szabad sziporkázó jelzőkkel kifejezni, milyen nagynak tartjuk. Nem is kell. Fel kell lapoznunk azt, amit írt és mindig nehéz lesz letenni a könyvet, mert az fogva tartja olvasóját.

200 éve született Arany János. Hosszú idő lenne ez egy embernek, de gyönyörű egy költőnek.

Ez év tavaszán járt nálunk az erdélyi Székelyföld főszerkesztője, Lövétei Lázár László. Nagy tisztelője és értője Arany Jánosnak. Nem az életéről, évszámokról beszélt, hanem többnyire saját gondolatait adta át nekünk, azokat, amelyeket a sok-sok Arany-vers olvasása keltett benne. 2009-ben Csíkszeredán jelent meg könyve: Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz. A göteborgi magyar érdeklődők előtt állva kötetlenebb formában beszélt az ünnepeltről.

Lövétei Lázár László nagy lelkesedéssel jelentette ki, hogy Arany a magyar költészet legnagyobb mestere. Sorolta az Aranyra jellemző vonásokat, amelyek mutatják, hogy például imádott játszani a szavakkal. Ezt nem csupán szórakozásból tette, hanem leginkább azért, hogy egy-egy szóból a legnagyobb erővel jöjjön ki az, amit maga a szó jelent. Ezek után érthető, hogy a költő több mint 280.000 szót, szóalakot használt.

Azután hallhattunk Arany pesszimizmusáról. A forradalom és szabadságharc leverése után a magyar költészet elcsendesült. A humor, a szomorkodás, legföljebb a család volt a főszereplő. Arany menekülő utat keres hozzátartozói számára. A Fiamnak c. versében a hit malasztját kínálja balzsamul:

 

„Mert szegénynek drága kincs a hit,

Tűrni és remélni megtanít,

S néki, míg a sír rá nem lehel,

Mindig tűrni és remélni kell”.

 

Van-e ma is aktuális mondanivalója Aranynak? Mit gondolt Arany a haladásról, vagy ahogyan ő nevezte: a polgárosodásról? Az 1860-as években írott Visszatekintés c. írásában olvashatjuk:

„Az lenne baj, ha a nemzet tompa ájulásban hagyná el magát, vagy őrült, erőszakos kézzel szaggatná ki jelleméből múltja hagyományait”.

Ilyenkor már csak nagyon fészkelődve szeretem Arany Jánost – mondta az előadó. – Mint oly sok kortársam, én sem szeretek tükörbe nézni.

Arany János a mai Romániához tartozó Nagyszalontán született 1817-ben. Közel a mostani magyar határhoz. Amikor ezt a térképen láttam, meglepetten tapasztaltam, hogy az ötvenes évek elején a zenei kollégiumban (Békés-Tarhoson) milyen közel éltem Szalontához. Még 50 kilométerre sem!

Arany János irodai emberként kezdte felnőtt életét. A munkában alapos, de mint ember visszahúzódó és csendes. Már életében nagy tiszteletnek örvendett. Nem véletlen, hogy a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd a Magyar Tudományos Akadémia tagja, főtitkára lett.

Versei, balladái, elbeszélő költeményei mellett legjelentősebbek a Shakespeare-fordításai. Ugyanakkor olvasói már életében is a ballada Shakespeare-jének nevezték.

Óriási életművet hagyott maga után. Csak remélni tudjuk, hogy nem jöhet akkora fordulat a magyar emberek életében, hogy Arany János munkásságának emléke feledésbe merüljön.

Ahogyan György Attila mondta: ameddig két magyar él a földön, az egyiknek biztos lesz egy Arany-kötete.

Maróti László