Adrian Sandström - a svéd, aki magyarnak érzi magát

Share

jelentés Uppsalából -


Az uppsalai magyarok egy csodálatos orgonakoncerten vehettek részt októberben az Eriksbergi templomban. A két vendéglátó Kriszta Dali és Adrian Sandström voltak. A program a templom karzatán kezdődött, ahol Adrian mesélt az orgonáról, válaszolt a  résztvevők kérdéseire - akik maguk is kipróbálhatták az egyedi hangszert. Ezt követően Adrian többek között Bachtól és Buxtehudetól játszott néhány orgonadarabot. A léleknemesítő élményt egy közös koncert fokozta, ahol Kriszta népszerű magyar és svéd dalokat énekelt, Adrian pedig zongorán kísérte. Az előadás fantasztikus, leírhatatlan hatást keltett, amely tovább fokozta az előadók iránt érzett tiszteletemet.

Adriannal másfél évvel ezelőtt, az egyesület egyik gyermekprogramján találkoztam először. Beszélgetésünk során feltűnt a nyugodt, kiegyensúlyozott beszéde, igaz némi akcentussal. Úgy gondoltam, hogy már régóta elhagyta Magyarországot, esetleg nincs alkalma rendszeresen gyakorolni a magyar nyelvet, de mindennek ellentmondott gazdag szókincse. Természetesen rákérdeztem és a válasza ledöbbentett. Elmesélte, hogy ő svéd, és 10 évvel ezelőtt megismerkedett egy magyar lánnyal (Krisztával), aki teljesen elvarázsolta. Úgy ítélte meg, hogy a szerelme nyelvének elsajátítása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a rokonokkal is tudjon beszélni, azaz teljes család legyenek. A tökéletes nyelvtanulás céljából 3 évre Magyarországra költöztek, ahol nemcsak a nyelvet, de az országot is a szívébe zárta.

Adriannal azóta gyakran találkozom, hiszen a magyar egyesület programjainak állandó résztvevője, tavasztól pedig az egyesület vezetőségének tagja. Személyében egy olyan bámulatos embert ismertem meg, akit több értelemben is példaértékűnek tartok.

Íme, egy vele készített rövid interjú:

-Hogyan jellemeznéd viszonyod a magyarsággal?

Tíz évvel ezelőtt megismerkedtem egy szép erdélyi lánnyal a malmői zeneakadémián, most két és fél éve házasok vagyunk, és két hete született meg a kisfiunk. Bár minden értelemben svéd vagyok, ugyanakkor valahogy magyarnak is érzem magam. Nem beszélek tökéletesen magyarul, de a második nyelvem lett a magyar, és igyekszem minél gyakrabban használni. 

-Megérintett a magyar kultúra? Esetleg kedvencek?

Mindenevő vagyok, szívesen járok múzeumba, vagy színházba, de főleg a magyar zene érdekel, hiszen én is zenész vagyok. A magyar operától és templomi zenétől kezdve az Omegáig vagy Zoránig.

- Szerinted miben hasonlítanak, és miben különböznek a magyarok és a svédek?

Milyen hosszú lesz ez a cikk? Maradjunk annyiban, hogy több a különbség, mint a hasonlóság...

- Milyennek látod önmagad?

Mivel Észak-Svédországban születtem, nyugodt ember vagyok! Ez egy régi svéd sztereotípia, hogy Svédország északi részén az emberek kevesebbet beszélnek és nyugodtabbak, de szerintem van benne valami. 

- Jelenleg mivel foglalkozol?

Egyházi zenész vagyok, és jelenleg a svéd evangélikus egyháznál dolgozom, mint orgonista és karvezető.

- Mik a terveid?

Jól érezzük magunkat itt Uppsalában, úgyhogy a következő években itt maradunk, de Budapestet is nagyon szeretjük. Valószínűnek tartom, hogy valamikor vissza fogunk költözni Magyarországra, legalább pár évre. Fontos lesz a kisfiunknak (és esetleg leendő gyermekünknek), hogy rendesen megtanulja a magyar nyelvet, ami nyilván könnyebb lenne, ha Magyarországon töltenénk pár évet. 

- Mi az álmod?

Megvennék egy kis házat Budapest környékén. Ott laknék a családommal fél évet, és fél évet Östersundban töltenénk. 

- Mi a legmeghatározóbb élményed?

Amikor Budapesten laktunk egy magyar könnyűzenei együttesben zenéltem, és ez egy nagy kaland volt számomra. Főleg Budapesten koncerteztünk, de többször más városokban is játszottunk, például Kaposváron, Gyömrőn és Zalaegerszegen. Rengeteg érdekes emberrel találkoztam, és fesztiválokon olyan zenészekkel osztottunk színpadot, mint például Nagy Feró, Radics Gigi és Pataky Attila. 

-Gondolkoztál már a miérteken?

Így visszanézve elég furcsa, hogy hogyan alakult az életem. Húsz éves koromban alig tudtam, hogy hol van Magyarország, és most a második otthonomnak tekintem. Mekkora az esély arra, hogy egy östersundi fiú találkozzon egy csíkszeredai magyar lánnyal? Isten útjai kifürkészhetetlenek, de ennek így kellett lennie!

Illés Virág