Sok minden nem úgy alakult a tavalyi és az idei évben, mint ahogy megszoktuk, és ahogy a terveink szerint kellett volna. A COVID-19 felülírta a programjainkat, sajnos a tanteremi munka, tanulás, alkotás még mindig nem lehetséges. Legutóbb, decemberben egy képzeletbeli riport készült a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület találkozójáról, hisz november óta szünetel a közösségi élet.
Ezen a gyerekek és a szülők is szívesen túl lennének már, ezért is indult egy kezdeményezés a tavasz beköszöntével, hogy a lehetőségeket kihasználva, együtt sétáljunk a szabadban, amikor csak lehet. Az időjárás kegyes volt hozzánk, el szinte sohasem áztunk és fáztunk, viszont a napütést sokszor élveztük a kirándulások során. Volt túra a Partille, Bergsjön és Gunnilse határolta Lexbybergen ösvényein, lassú gyaloglás és játszóterezés a Hisingsparken sétaútvonalán, tojáskeresés a Tjolöholms-i kastély körül, séta a Säve patak partján és egy kis kikapcsolódás a Mölnlyckéhez közeli Finnsjön partjánál.
És hogy az egésznek ki volt a motorja? Orbán Eszter, a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület most leköszönő elnöke, aki hosszú éveken keresztül a hátán vitte, nem csak a foglalkozásokhoz szükséges felszerelést, vagy a gyerekeket, akik minden esetben lovacskázni kívántak rajta, hanem az egész egyesületet. Sokan, sokat köszönhetünk neki, nélküle ma nem tartanánk itt. Eszter lánya, Csenge, kétéves volt, amikor – majd tizenöt éve – a Tavaszi Szélbe kezdtek járni, amelyet akkor még a László család tartott össze. Edit néni a kicsikkel, míg lánya, Patrícia a nagyobbakkal foglalkozott, Béla bácsi pedig mindenesként biztosította a foglalkozások hátterét: nyitott-zárt, fúrt-faragott, szögelt, díszletet készített. Sajnos Béla bácsi már nincs köztünk, Edit néni is lassan a dédunokáit dajkálja, Patrícia pedig a Körösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnöke lett.
Egy rövid időszaktól eltekintve Eszter is folyamatosan dolgozott az egyesületben és az egyesületért. Saját szavait idézve: „Valószínűleg ez a munka a Tavaszi Szélben járult hozzá ahhoz, hogy én, aki sosem gondoltam külföldön élni, itthon éreztem magam ebben a kies országban majdnem húsz évig.” Csenge közben 16 éves lesz a nyáron, ami elhozza a váltást. Új utakon indul el a család. Svédországtól nem szakadnak el teljesen, de sokat lesznek távol. Ehhez Eszternek – és a családjának – ezúton is nagyon sok sikert kívánunk és köszönjük a szívvel, lélekkel végzett munkát, és mindazt, amit a gyermekek és a felnőttek kaptak ezáltal.
