Bengt Halse, aki Magyarország tiszteletbeli konzulja Göteborgban, most azt mondaná, hogy már csak nyolcvankét év választ el attól, hogy az iHuset betöltse századik évét.

2022. április 23-án a Gallery & More termében László Patrícia elnök nyitotta meg a tizennyolcadik iHuset eseménysorozatát. Bejelentette, hogy a most tizennyolc éves iHuset elérte a felnőtt kort.
Az iHuset a Kőrösinek egy olyan tevékenysége, amelynek keretében nem csak magyaroknak, hanem minden Göteborgban élő érdeklődőnek bemutathatunk különböző magyar képzőművészeti, zenei, színházi- és filmértékeket.
A megnyitó egyben vernisszázs is volt. Az elnök köszöntötte Zsombori Erzsébet festőművészt, aki ez alkalommal mutatta be selyemfestő munkáit, amelyeket a hét végéig lehet megtekinteni és megvenni a Gallery & More-ban.

Hegedűs Béla konzul képviselte a stockholmi Magyar Nagykövetséget, mivel a Nagykövet Asszony egy másik magyar kulturális rendezvényen vett részt. A konzul átadta Dr. Müller Adrien üdvözletét és jókívánságait. Elmondta, hogy a nagykövetség legfőbb célja mindig is az volt, hogy terjessze a magyar kultúrát, hiszen ez a fegyverek nélküli, ún. soft diplomácia eszköze az országok közötti jó viszony fenntartásának. A konzul úr csak órákkal korábban érkezett vissza Magyarországról. Elmesélte, hogy otthon megérkezett a tavasz s ezt a jelenlévők nagy sóhajjal nyugtázták. Végezetül sok sikert kívánt az iHuset idei műsoraihoz.
Az elnök itt Jordáky Bélát szólította:
– Örömmel adom át a SMOSZ üdvözletét. A SMOSZ mindig is elismeréssel nyugtázta az immár tizennyolcadik iHuset erőfeszítéseit. Ennek elsődleges oka az, hogy a Kőrösi úttörő volt abban a tekintetben, hogy nem csupán a Göteborgban élő magyarok, de a városunkban körülöttünk lakó egyéb nemzetiségűek között is büszkén népszerűsíti a magyar kultúrát. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége további jó erőt és kitartást kíván a Kőrösi tagjainak és vezetőségének az elkövetkező évekhez is.
Béla itt a vernisszázs szereplőjéhez, Zsombori Erzsébet festőművészhez fordult és köszöntötte őt. Miután Erzsébet, vagyis Zsimbi, földije és közeli barátja, ezért Bélának nem volt nehéz dolga a művész munkásságának bemutatásával.
A festő Boncidán született, Kolozsváron tanult, de Budapesten él. Pályája kezdetén évekig dolgozott alkalmazott grafikusként. Közben fontos, nagy felkészültséget szerzett a technikai ismeretekben, gyakorlatiasságban. Ez mind szépen kihajtott későbbi festészetében. A batik technikából kiindulva alakította ki saját technikáját, képi világát. Sokat improvizál, más anyagokat is használ, de a cél az önkifejezés, elmondani valamit.
Témáit többnyire a természetből meríti, fest érzéseket, zenét, verseket....
A selyemre festett képekből valami ősi keleti finomságot érzünk keveredni egy sajátos nyugati alkalmazásmóddal.
Jordáky Béla feltette a kérdést:
– Mit jelent művészetedben az erdélyi gyökér, a környezet, amelyben felnőttél, na és a család?
– Nos, most itt vagyok Göteborgban és mégis azt mondom, ha a múltról van szó: „otthon, Kolozsváron”, holott már harmincöt éve Budapesten élek. Édesapámat 1949-ben kitelepítették. Én Boncidán születtem. Tanulmányaim legjavát azonban már Kolozsváron végezhettem, ahol gyakran nagynénémnél, a legendás festő és operaénekesnél lakva igen gyakran művészek, színészek, operaénekesek és zenészek beszélgetéseit hallhattam. Szinte semmi másról nem beszéltek, csak a művészetekről, és ez nagyon tanulságos volt számomra.
– Zsimbi – folytatta Jordáky Béla – Kolozsváron hamarosan kapcsolatba került egy irodalmi társasággal is, így ennek is köszönhető, hogy érdeklődése egyre közelebb került a művészetekhez. Színésznő akart lenni, de a festészet egyre jobban lefoglalta gondolatait. Mindemellett megszokottá vált, hogy rendezvényekhez vagy szavalni, vagy énekelni hívták.
A festő itt visszavette a szót:
– Szeretném, ha elhangzana, hogy családunkban több festő is van, többek között a lányom is. Egy alkalommal együtt állíthattunk ki Boncidán, az ottani kastélyban. Ez nekem egyfajta hazatérést jelentett.
– Azután Budapest?
– 1987-ben még nem gondoltuk, hogy más is lehet körülöttünk a világ, ezért férjemmel és két gyermekünkkel elmenekültünk Magyarországra. Áttelepülve a Szőnyi Alkotóközösség, a Magyar Alkotók Országos Szövetségének tagja lettem. Ma már mondhatom, hogy huszonnégy évig a Várban dolgoztam, galériáztam. Sok kiállításom volt. Most a lányommal közös galériánk Budapesten, a Belvárosban működik. Könyvbemutatókat, irodalmi esteket, előadásokat szervezek.
– Miért a selymet választottad?
– Láttam egyszer Kolozsváron egy festőművész kiállítását. Selyemre festett. Akkoriban én reklámfestő voltam és mondhatom, hogy ismertem a legtöbb technikát. Gondolkoztam, hogy talán meg kellene próbálnom selyemre festeni. Elkezdtem. Úgy éreztem, hogy a természet hangjainak, finom rezdüléseinek kifejezésére a selyem bizony nagyon is alkalmas.
– Magáról a technikáról mondanál valamit?
– Mindig szerettem rajzolni és akvarellt festeni. Gondoltam, a kettőt összehozom, de felhasználom a már megismert egyéb technikákat is. Ennek köszönhető, hogy Japánban is kiállíthattam. Közben könyvillusztrációkat, CD-borítókat is készítettem, de a selyemhez mindig visszatértem.
– Minden kiállításodnak van egy témája. A sok szavalás. Ma is naponta olvasol verseket...
– Igen. Vagy az irodalom, a költészet, vagy az évszakok... a képek, amiket itt láthattok, a három versidézet mellett a tavaszról szólnak.
További sikereket kívántunk Zsimbinek, vagyis Zsombori Erzsébetnek.

László Patrícia üdvözölte a két nagyszerű vonóst, akik már felkészültek, hogy játszanak a jelenlévőknek.
Hencz Helga hegedűn és Britta Linemark althegedűn játszott részleteket Wolgang Amadeus Mozart 1783-ban írt Hegedűduettjeiből. Ráadásként egy svéd népi dallammal búcsúztak. Mindketten régi barátok és kollégák is, hiszen a Göteborgi Opera zenekarában játszanak. És ez jól hallható, hiszen a hangszerek gyakorlott kezekben szólaltak meg. E sorok íróját emlékeztette arra, amikor egy pár éve rendezett magyar ünnepen Helga nagyszerűen játszotta Beethoven Hegedűversenyét, különös tekintettel a rendkívül nehéz kádenciákra. Gratulálunk.

Jó bevezető volt ez a tizennyolcadik iHuset eseménysorozatához.