Pünkösdi látogatás

Share

Az idei májusi hónapnak nagyon zsúfolt programja volt. A gyerekeknek a vizsgák, iskolakirándulás, sportversenyek, születésnapi bulik, és májusra zsúfolódott össze a felnőttek összes fontos elvégeznivaló feladatának határideje. Ha valamelyik gyereknek valami extra kívánság jutott eszébe, például az, hogy meg kellene látogatni a nagyszülőket, a felnőttek azonnal magyarázni kezdték, miért nem lehetséges a megvalósítás:

-         Gyerekek, értsétek meg, bármennyire is vágyunk hozzájuk, annyi a dolgunk, hogy ki sem látszunk belőle. Majd csak sort kerítünk a látogatásra! Azt hiszem, a pünkösdi ünnepek alatt látogatjuk meg őket! Ők is nagyon várják már, hogy találkozzanak velünk, hiszen utoljára húsvétkor láttuk egymást, és bizony, elég sok idő telt el azóta.

-         Pontosan 50 nap! - szól közbe Bazsó, - majd, mikor látta, unokatestvérei milyen értetlenül néznek rá, folytatta. – Szóval ennyi nap választja el a húsvétot a pünkösdtől! Emlékeztek, mikor locsolóvers-írásra bíztatott minket nagytata, akkor mesélt az egyházi ünnepekről, és arról, hogy az egyházvezetők hogyan határozták el azok időpontját. Kiszámították, mikor ünnepeljük a húsvétot és pontosan 50 nappal később a pünkösdi ünnepeket. Majd ha találkozunk, megkérhetjük nagytatát, mesélje el újra, mert az az igazság, hogy én sem emlékszem már olyan jól. Valamit mondott a pünkösddel kapcsolatban is, ami nagyon tetszett nekem, remélem, eszembe jut, hogy rákérdezzek, mit jelent.

Hamar eltelt a május, megjött a június, és azzal piros pünkösd szép ünnepe, és a várva várt találkozás a nagyszülőkkel. Az időjárás is kedvezett, és nagytata boldogan magyarázta el figyelmesen hallgató unokáinak az ezzel kapcsolatos régi hiedelmet, mely szerint a májusi eső aranyat ér, de:

„Az áldozói derült idő:

hasznos lészen az esztendő.

Ha ez a nap esős, sáros,

Ez bizony már igen káros.

Pünkösdnapi ereszcsorgás:

Aratóknak lesz csalódás”

Már a hazautazáshoz készülődtünk, nagytata kicsit szomorúan nézett ránk, sóhajtott egy nagyot és azt mondta:

-         Na, ennek az együttlétnek is hamar vége szakadt, mint a pünkösdi királyságnak!

-         Ez az! Ez az! – kiabálta lelkesen Bazsó. – Ezt mondtad a tavaly is, illetve nem éppen így: „Rövid volt, mint a pünkösdi királyság”! Ezt mondtad nagytata, és én meg akartam kérdezni, hogy miért mondod, jelent valamit?

-         Hogy jelent-e valamit? Hát hogyne jelentene! A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások egyike a legtöbbször lóversennyel, ügyességi próbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás volt. A megtisztelő címet az arra legérdemesebb, legügyesebb kapta, hatalma legfeljebb egy évig, a következő pünkösdig tartott. Nehogy azt higgyétek, hogy ez csak egy üres cím volt! Jártak e mellé kiváltságok is, bőven! A pünkösdi királyt egy évig minden lakodalomba, mulatságra, ünnepélyre meghívták, ingyen ehetett-ihatott, amennyi belé fért. Minden kocsmában ingyen rovása volt, amit elfogyasztott, fizette a község, lovát, marháját a társai tartoztak őrizni, ha valami apró vétséget követett el, elengedték a büntetését. De csak, mint mondtam, egy évig tartott a dicsőség. Ezért mondják azt, hogy rövid, mint a pünkösdi királyság. S ezért szoktam mondani én is, mert olyan nagyon jó együtt lenni veletek, együtt ünnepelni, finomakat enni-inni, csakhogy nagyon rövid egy ilyen hétvége, mint a pünkösdi királyság.

Hogy el ne felejtsem, nem csak királyt, hanem királynét is választottak. A lányoktól nem követeltek ilyen ügyességi próbákat, a jelöléshez elég volt, formásnak, csinosnak, szépnek lenni!

Nagytata még sokat tudott volna mesélni nekünk a pünkösdi szokásokról, de nem volt már időnk rá. Elbúcsúztunk egymástól és megfogadtuk, hogy jövőre mi is rendezünk pünkösdi király- és királynéválasztást, azzal fogjuk meglepni a felnőtteket. Ha van kedvetek, tartsatok velünk, olvassátok el, és tanuljátok meg a következő játékot.

Kellemes nyaralást kívánok mindenkinek!

Tóth Ildikó