A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Az én „állatkertem”

Ahogy visszaemlékszem, már kisgyerekkoromban is nagyon szerettem az állatokat. Nagyszüleim udvarát benépesítették a tyúkok, rucák, libák, pulykák, kutyák, macskák, kerti vadmadarak, hogy az  eresz alatt fészkelő fecskéket ne is említsem. Talán nyolc éves lehettem, mikor elfogott a vágy egy saját nevelésű állat után. Amelyet születésétől kezdve magaménak mondhatnék, egészen közelről megfigyelhetem, hogyan fejlődik, gyarapszik nap, mint nap. Azt nagyon jól tudtam, hogy édesanyám nem szeretne állatot a lakásba, ezért édesapámat környékeztem meg, és reggel-délben-este, egyre csak kunyeráltam, könyörögtem, hadd legyen, akiről én egyedül gondoskodhatnék. Édesapám meghallgatott, úgy gondolom, átérezte, hogy tényleg nagyon vágyom egy ilyen élőlényre, mert azt mondta: - gondolkodom rajta, aztán meglátjuk.

Alig telt el néhány nap az ígéretes beszélgetésünk után, mikor édesapám úgy jött haza, hogy a kezében, az aktatáskáján kívül, egy nagy kartondobozt is hozott. Kérdésemre, hogy vajon mi van benne, titokzatos arccal mondta: - a te kívánságod! Abban a pillanatban rájöttem, hogy csak valami állat lehet a dobozban, na, de vajon mi? Kiscica? Kutyus? Csirke? Pipe?  Csakhogy túl csendes volt a doboz, se hang, se mozgás! Rettentően kíváncsi voltam, vajon mi lehet? Édesapám lassan és óvatosan vette le a fedelet, mikor végre a kezembe adta a dobozt és én belenézhettem, az első gondolatom az volt, hogy édesapám megtréfált, becsapott, mert a dobozban egy légypiszkos papírlapon kívül semmi sem volt! Csalódottságomban majdnem elkezdtem sírni.

Édesapám mosolyogva nézett:

– Mi van? Nem is tetszik?

– Mi tetsszen?  Ez a piszkos papír?

– Azt mondod, piszkos papír? Nyisd ki jól a szemed, legyél figyelmesebb! Mert az, amit te piszoknak nézel, azok a te állataid!

– Ezek? Hát hogy lennének ezek állatok? Kicsi pöttyök! Biztos légypiszok!

– Hát ebben bizony tévedsz. Ezek egy selyemhernyó petéi. Te magad mondtad, hogy egészen közelről szeretnéd megfigyelni, hogyan születik, hogyan nő, gyarapodik egy állat! Ennél jobb ötletem nem volt. Ezekből a petékből hernyók lesznek, tehát láthatod a születésüket. Aránylag kicsi helyen elférnek, nem zajonganak, nincs rossz szaguk, tehát édesanyádnak sem lehet kifogása ellenük. Ha rendesen eteted, és tisztán tartod őket, akkor gyorsan nőnek és, majd meglátod, milyen érdekes dolgok történnek velük!

Megmondom őszintén, hittem is, meg nem is, hogy ezekből a kis gombostűfejekből lesz valami! Kivált, mikor édesapám megmagyarázta, hogy várnom kell, míg a szomszédék eperfája levelet nem hoz, hogy a frissen kikelt hernyóknak legyen mit enni. Sajnos, más fa levelét nem eszik, vagy ha mégis, betegek lesznek tőle. Olyan sóvárogva sem várta még senki az idő múlását, mint én akkor! Naponta ellenőriztem, nő-e már valamit az eperfa levele, titokban még biztattam is a fát, hogy iparkodjon, lombosodjon már!

A hernyók keltetése nem volt bonyolult feladat, édesapám vizet forralt, hogy a konyha levegője párás és meleg legyen, aztán csak várni kellett. A pontocskák először megduzzadtak, aztán lassan, nagyon lassan picuri kis hernyókká váltak! A kis zsenge eperleveleket csíkokra vágtuk és ráterítettük az újszülött hernyócskákra. A kis hernyók szépen rámásztak a levélcsíkokra és azt hiszem, azonnal enni kezdtek, de annyira picik voltak, hogy észre sem lehetett venni, mit csinálnak. Ahogy teltek a napok, a hernyók szemmel láthatólag nőttek. Nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy a ruhájuk, illetve a bőrük csak egy pár napig jó rájuk, az nem nő velük együtt, hanem ha szűkké válik, egyszerűen lecserélik. A kinőtt bőr megreped a szájuknál, és a hernyó egyszerűen kimászik belőle, alatta ott volt már a bővebb, új bőr. Négy alkalommal csinálták meg ezt, miközben egyre vastagabbak, hosszabbak lettek. Alig győztem hordani nekik a friss falevelet, olyan falánkak voltak. Még szerencse, hogy éjjel nem ettek, hanem ők is aludtak. A sok evés sok piszokkal is járt, de könnyen ment a „tisztába tevés”. Megvártam, míg mind átmásznak a friss, ép levelekre, s akkor levelestől együtt átraktam őket egy tiszta dobozba. Az eleinte alig látható fekete színű hernyócskákból három hét alatt arasznyi hosszú, olyan hüvelykujjam-vastag, fehéres színű állatok lettek! Akkor már látszott rajtuk, hogy tovább nem fognak nőni, lustábbak lettek, az étvágyuk is csökkent, és elkezdték feltérképezni a lakódobozukat. Láttam, hogy akarnak valamit.

– Igen, most keresik a megfelelő helyet, ahol elkezdhetik a bábozódást - világosított fel édesapám. – Tegyél néhány ágat a dobozba.

A hernyók rendre megtalálták a nekik tetsző helyet. Volt, amelyik a doboz sarkába húzódott, de a legtöbb az ágakat választotta. A kiszemelt helyet először megjelölték a szájuk sarkában lévő selyemtermelő mirigyből nyert szálakkal. Aztán elkezdték a gubó szövését. Nagyon érdekes volt. Órákig figyeltem őket, milyen ügyesen forgolódnak a gubó belsejében. A gubó fala egyre vastagodott, a hernyó egyre kevésbé látszott. Mire teljesen befalazta magát, a gubó olyan alakú lett, mint egy nagyobb földimogyoró! Többé nem láthattam, mi történik a belsejében, de édesapám elmagyarázta, hogy a hernyó odabent, védve a külső hatásoktól, át fog alakulni. Először imágó, vagyis báb lesz belőle, aztán lassan átalakul pillangóvá. A kész pillangó pedig kirágja magát a gubóból.

Mondhatom, édesapám nagyon jól eltalálta ezt a „saját állat dolgot”! Több mint három hétig figyeltem, táplálékról gondoskodtam, etettem, tisztítottam egy sereg állatkát, még nevet is adtam a kedvenceimnek! Szerettem volna tudni, hogyan is gombolyítják le a selyemszálat, ezért néhány gubót feláldoztunk, de a többit félre tettük és megvártuk, míg eljött a pillangóvá válás ideje.

Az üres gubókat sokáig őriztem, a nagytestű kövér pillangók iszonyúan sok tojást pöttyöztek a „keltető papírokra”, tehát ezt is láthattam. Édesapám megkérdezte, mi legyen a selyemhernyó peték sorsa? Ha szeretném folytatni a tenyésztést, nincs semmi akadálya, amíg az eperfán levél van, mehet az állatgondozás. Kicsit gondolkodtam, aztán nagylelkűen lemondtam erről a nemes munkáról.

– Azt hiszem, jobb lenne, ha elajándékoznánk a petéket, hadd szórakozzon más gyerek is velük.   

Tóth Ildikó néni

 

 

 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME