A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Bazsó meséje a hetvenhét fejű sárkányról

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ez a juhász nem akármilyen juhász lehetett, mert az emberek rábízták az ország legféltettebb juhocskájának, az aranyszőrű báránynak az őrzését. Vigyázott is a juhász a báránykára, mint a szeme fényére. Selyem fűvel etette, harmattal itatta. Féltette, vigyázta, még a szellőtől is óvta. Attól ugyan megóvta, de az ország legmélyebb barlangjában lakó hetvenhét fejű sárkánytól nem tudta megvédeni! Bizony elragadta a gonosz a szegény aranyszőrű báránykát! Sírt a bárányka után az egész ország, keseregtek ám nagyon, ugyan hogyan tudnák visszaszerezni az elrabolt ártatlant? Szégyellte magát a juhász, el is bujdosott volna, ha teheti, de inkább elhatározta, ha törik, ha szakad, ő bizony elindul és megkeresi a bárányrablót, s ha lehet, beszél azzal a hetvenhét rusnya fejével. Ment, ment mendegélt, mígnem egy útkereszteződéshez nem ért. Szokatlan kereszteződés volt ez, hármas út állt a juhász előtt. 
 
- Melyiket válasszam, melyiken induljak? – tanakodott magában. Amint ott téblábolt, gondolkodott, hogyan is határozzon, egyszer csak favágás hangját hozta felé a szél. 
- Ez csak egy helybéli favágó lehet, - gondolta. - Hátha útba tud igazítani, merre is keressem azt a sárkányos barlangot?
 
Bizony jól tette a juhász, hogy megkereste a favágót! Mert a favágónak is volt mit kutakodnia az erdőben. Mikor a juhász rátalált, a favágó éppen a sárkány barlangjába készült leereszkedni a kivágott fenyőfák segítségével, mert a hetvenhét fejű sárkány az ő világszép lányát is elrabolta.
 
- Egyet se fáradozzon gazduram, mondta a juhász. Eddig volt nehéz az én munkám, míg a kend segítségével rá nem leltem a sárkány lakhelyére! Mert van nekem egy olyan varázssípom, hogyha azt megfújom, minden beste állat elalszik a hangjától!
Meg is fújta a juhász az ük-ük apjától örökölt varázssípot, s hát, halljatok csodát, a sárkánynak mind a hetvenhét feje elaludt rendre. Olyan horkolás hallatszott a barlangból, mintha egy rezes banda fújta volna. 
 
Mikor a favágó fogva tartott világszép leánya látta, hogy a sárkány mélyen alszik, felkapta az aranyszőrű báránykát és vele együtt kimenekült a barlangból. Milyen nagy volt az öröme, mikor a barlang szájánál ott találta az édesapját egy jó kiállású juhászlegény társaságában. A két fiatal csak egymásra nézett, s azt mondták:
 
- Én a tied, te az enyém, ásó, kapa, s a nagy harang válasszon el egymástól.
 
Visszatértek a városba, hetedhét országra szóló lakodalmat tartottak, s azon túl már ketten vigyázták az aranyszőrű báránykát. 
Itt a mese vége, fuss messzire véle. 
 
A mesét szerkesztette, a helyesírási hibákat kijavította Ildikó néni
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2025. március 10.
Kedves Híradó Olvasók! A tavaly márciusi Híradóban búcsúztam el Tóth Ildikótól – hihetetlenül gyorsan lepergett ez az egy év. Sajnos a mostani szám is több nekrológot rejt magában: az egyik Lázár Oszkárra, a Híradó egykori főszerkesztőjére, a másik pedig Dr.…
Tovább
David Lynch: A valóság peremvidékeinek Mestere

David Lynch: A valóság peremvidékeinek Mestere

Könyvespolc 2025. március 11.
Ég veled, Mester! – ezekkel a szavakkal búcsúztunk David Lynchtől, attól az alkotótól, aki nem csupán filmeket készített, hanem kapukat nyitott egy másik valóságba. Egy olyan művésztől, aki képeivel és hangjaival arra tanított, hogy a fény és a sötétség ugyanabból…
Tovább
A kő szeretete – 2. rész

A kő szeretete – 2. rész

Képzőművészet 2025. március 11.
Látogatás Tilajcsik Roland svédországi szobrászművész szabadtéri műtermében Az alábbiakban a kétrészes, Tilajcsik Roland szobrászművésszel 2024. április 8-án készült interjúsorozat második része olvasható. Az első rész a Híradó 2024. decemberi számának 22–25. oldalán, illetve a lap weboldalán érhető el. Kérdező: Csikós…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME