A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 11jun (43).jpg

Feladat: Olvassátok el a versikét. Találjátok ki, a mellékelt képek közül melyik milyen mesterséghez illik?
 
A megoldást augusztus 30- ig küldjétek be a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre. 
 
Mi leszek, ha nagy leszek?
 
Mi leszek, ha nagy leszek?
Még nem tudtam eldönteni, 
mi leszek, ha nagy leszek?    
Ûrhajós, vagy lakatos,
tûzoltó, vagy traktoros?
Pék, szabó, vagy katona
kertész, postás, pilóta?
Vadász, mentős, rádiós,
újságíró, kalapos,
fogorvos, vagy vízszerelő,
magasdarus, kincskereső?
Gitáros vagy nagydobos?
Böllér, cukrász, iparos?
Énekes vagy futballbíró, 
gyári munkás, időjós,
kazánkovács, ács, juhász,
kanász avagy szénbányász?
Méhész legyek, vagy tanító,
pincér, orvos, szíjgyártó?
Rendőr, csendőr, ellenőr?
Bohóc avagy utcaseprő,
tán intézetigazgató?
Én bizony még nem tudom.
 

 

Az úgy kezdődött, hogy anyukám és apukám közösen elhatározták, hogy ha törik, ha szakad, velem megszerettetik az olvasást. Főleg a magyar könyvek olvasását. Ez lett az állandó témájuk. Egymás között, a nagymamával, az ismerősökkel, mindenkivel csak erről beszélgettek.
 
- Ez így nem mehet tovább! Ez a gyerek egész nap csak a számítógépet bújná! Ha ez sokáig  így megy, lassan beszélni is elfelejt. Az olvasásról, írásról nem is szólva!  És itt van ez a gyönyörű könyvtárunk, még csak rá sem néz. Nem fejlődik a szókincse! Rá kell vegyük az olvasásra. Bármi áron! 
 
Én meg úgy tettem, mintha nem vennék észre semmit, csak vihogtam magamban, mert nagymamámtól már eltanultam egy csomó közmondást, és az is köztük volt, hogy „kettőn áll a vásár”! Mert ugye, ha én nem akarok olvasni, akkor nem olvasok és kész! Csak figyeltem szüleim mesterkedését. Eléggé találékonyak voltak, de hiába, én előbb-utóbb rájöttem, mire megy ki a játék. Egyik nap apu elővette azt a bútorkatalógust, amelyben egy nagyon menő masszírozó bőrfotelt láttam a múltkor. A fotel mindent tudott: masszírozás közben hátra lehetett dönteni, és még lábtartója is volt! Aput akkor hiába kértem, legalább nézze meg, nem akarta. Azt mondta, sportoljak inkább, ne legyek rabja a reklámoknak. Most meg azt hallom, anyuval elhatározták, megveszik a család számára, hogy végre legyen egy kényelmes olvasófotelünk. Vagyis a fotelbe ülni csak úgy, a masszírozás kedvéért, vagy azért, hogy onnan nézzed a tévét, nem lehet. Háááát, nem mondom, egyszer ültem benne: elolvastam az újságból a sporteredményeket!
 
Szüleim időnként nagy boldogan meséltek egymásnak ifjúkorukról, hogy mennyit olvastak, milyen jó volt ez, vagy az a könyv:
 
- És arra emlékszel, mikor Fülig Jimmy kereste a kését, amit ottfelejtett valakiben?
- Igen, igen, de az is nagyon jó, ahogy a leveleit írja: „Gedves Felsék”!
 
Aztán különböző könyveket „felejtettek” a szobámban, vagy a konyhában, fürdőszobában. Apu még azt is megcsinálta, hogy úgy tett, mintha megijedne, hogy meglátom, mit olvas, és vacakolt egy csomót, hogy ne vegyem észre, hova dugja a könyvet. Azt hitte, olyan kíváncsi lettem, hogy megkeresem a könyvet és elolvasom! Újra csak vihogtam magamban, és kíváncsian vártam, mit fognak még kitalálni. 
 
Amúgy teljesen mással voltam elfoglalva. Nem tudtam, hogyan mesterkedjem ki, hogy kaphassak egy új, felnőttnek való biciklit. Mert annak, amit használtam nem volt semmi baja, csak ciki volt, hogy én még mindig felessel kerekezek, pedig már eléggé megnőttem a felnőtt mérethez. Nekem persze ez lett a mindennapi témám. A megoldás, mondhatom, nagyon váratlan volt. Egyik este, mikor vacsora közben újra magyarázni kezdtem a szüleimnek az új kerékpár szükségességét, anyu felállt az asztaltól, bement a nappaliba, és kisvártatva visszajött egy könyvvel a kezében:
 
- Rendben van. Apáddal úgy határoztunk, egy feltétellel megkapod a kerékpárt: ha kiolvasod ezt a könyvet. És természetesen írsz egy rövid összefoglalót is a tartalmáról. 
 
Hát ez nagy kiszúrás volt! Ránéztem a szüleimre, vajon nem tréfálnak? Aztán rájöttem, szegényeknek, úgy látszik, elfogytak az ötleteik arra nézve, hogyan győzzenek meg az olvasás fontosságáról. Így most egyszerűen megzsarolnak! Amúgy a könyv címe, A sárkányok természetrajza, eléggé érdekesnek tűnt. Végigpörgettem a lapokat, örömmel állapítottam meg, hogy sok benne a kép, tehát kevés a szöveg! De azért csak eltelt pár nap, míg leültem, hogy elolvassam. Mit mondjak? Érdekes volt. A mesebeli sárkányokról is volt benne szó, az egyfejű, háromfejű, sőt a hétfejűről is, ez utóbbiról most tudtam meg, hogy csak egyedül a magyar mesevilágban létezik! Szó volt a trópusi erdőkben élő sárkánygyíkokról, meg mindenféle más hüllőről is. Tényleg szórakoztató dolog volt elolvasni ezeket. Szerintem a könyv tartalmát fölösleges lenne leírni, de hogy anyuékat boldoggá tegyem, meglepetésnek  inkább megírtam ezt a kis beszámolót arról, hogy hogyan szoktam rá az olvasásra. Mert jól gondolod: valóban rászoktam és meg is szerettem. Most már elkezdtem írogatni is. Nem hiszed? Hát most mit olvasol? Az a helyzet, hogy az írással még bajok vannak, jobban mondva nem is az írással, hanem a helyesírással. De anyu bíztat, hogy csak gyakoroljam, majd belejövök. No, ha majd megtanultam, akkor kiírom az egész nevemet, addig érd be a becenevemmel: 
 
Bazsó.
 
Ja, én is Svédországban élek, és tizenhárom éves vagyok. 
A történetet lejegyezte, a helyesírási hibákat kijavította Tóth Ildikó néni.
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME