Zuhogó esőben bicikliztem haza a suliból. Teljesen átáztam. Gyorsan száradni tettem a könyveimet, s amíg átmelegedtem egy csupor jó forró kakaó mellett, a meseíró pályázat képeit nézegettem.
Megakadt a szemem a sárkányon. Hm… három feje van. Milyen furcsa… Amint nézegettem, elgondolkodtam, vajon milyen is lenne állatnak lenni?
És ha állat lehetnék, milyen állat szeretnék lenni?
Egy madár? Akkor uralhatnám a levegőt, és a földet is. De minél tovább gondoltam erre, annál bizonytalanabb lettem. Mert ha madár lennék, akkor nem tudnék úszni...
Akkor arra gondoltam, hogy esetleg hal lehetnék. Viszont sohasem szerettem annyira a vizet; lehet, hogy nem lenne olyan jó egy egész életet a vízben tölteni!
Valamilyen emlős? De akkor még nehezebb lenne a választás. Az emlősök azért mégsem különböznek olyan sokban tőlünk, emberektől, és azok a fajok, amelyekké lenni vagányabb dolog lenne, azok vagy kihalófélben vannak, vagy erdőben, sziklákon, mindenféle furcsa helyeken laknak.
Hát akkor mégis csak az ég felé kell tekintsek. De ha madár lehetnék, milyen fajta madár lennék? Egy kis énekesmadár, egy pacsirta? Nem, azok túl kicsik, és rengeteg veszélynek vannak kitéve. Egy nagyobb ragadozó madár, de még egy macska is könnyen megeheti őket.
Egy költöző madár talán? Egy liba? Nem, azok túl buták, nagyok és ügyetlenek, ráadásul lassúak is.
Tehát nincs más választásom, mint ragadozó madárnak lenni. De milyen fajtának? Egy tengeri sas legyek? Azok nagyok, de talán túl nagyok is. Nem, valami kisebb lennék. Egy sólyom. Igen, egy sólyom lennék! Azok gyorsak, fürgén mozognak, és vagányak is!
Amikor idáig jutottam a gondolkozásban, ismét rápillantottam a képekre. És rájöttem, hogy hiszen sárkánynak lenni a legjobb!
A sárkány tud repülni! Több feje is van; egyszerre több mindennel tud foglalkozni: amíg az egyik feje olvas, a másik csodálja a tájat, a harmadik meg okádja a tüzet!
Hm… azt hiszem, ez lenne a legjobb választás. Milyen kár, hogy csak a mesékben léteznek!
Kedves Híradó Olvasók! A tavaly márciusi Híradóban búcsúztam el Tóth Ildikótól – hihetetlenül gyorsan lepergett ez az egy év. Sajnos a mostani szám is több nekrológot rejt magában: az egyik Lázár Oszkárra, a Híradó egykori főszerkesztőjére, a másik pedig Dr.…
Ég veled, Mester! – ezekkel a szavakkal búcsúztunk David Lynchtől, attól az alkotótól, aki nem csupán filmeket készített, hanem kapukat nyitott egy másik valóságba. Egy olyan művésztől, aki képeivel és hangjaival arra tanított, hogy a fény és a sötétség ugyanabból…
Látogatás Tilajcsik Roland svédországi szobrászművész szabadtéri műtermében Az alábbiakban a kétrészes, Tilajcsik Roland szobrászművésszel 2024. április 8-án készült interjúsorozat második része olvasható. Az első rész a Híradó 2024. decemberi számának 22–25. oldalán, illetve a lap weboldalán érhető el. Kérdező: Csikós…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.