A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Filmmagyarázat

Ötven évvel ezelőtt, nem volt televíziónk. A közérthetőség kedvéért pontosítom: televízió, mint olyan, már létezett, annyira azért nem vagyok öreg, csak nekünk nem volt. Szűkösen laktunk, gyerekeim kicsik voltak, sem időm, sem kedvem, sem energiám nem lett volna a tévézésre. Esténként, miután a gyerekeim elaludtak, varrtam, hímeztem és rengeteget olvastam. Szerdánként, ha éppen volt rá időm, átmentem a szomszéd nénihez, és megnéztem a felejthetetlen Hosszú, forró nyár című sorozat aktuális epizódját.

Akkoriban a hétből hat napon át dolgoztunk, csak a vasárnap volt szabad, ha éppen nem talált valamelyik „politikus elvtárs” okot arra, hogy munkával ünnepeljük a szabad napot is. Ha szerencsénk volt, és mégsem szerveztek „önkéntes” munkanapot, akkor azt az egy szabadnapot nagyon megbecsültük. Három gyerekemmel sokat kirándultunk, vagy elutaztunk nagyszüleim birtokára kertészkedni, pihenni.

Ha nem utaztunk el, akkor a szombat délutánunkat és esténket valamelyik tévétulajdonos hozzátartozónknál televízió-nézésre áldoztuk. Két stabil hely, apámék vagy testvéremék között választhattunk, melyiküket szerencséltetjük jelenlétünkkel. Hogy mit néztünk a televízióban? A MŰSORT! Azt az egyetlen csatornán közvetített egyetlen műsort! Ugye, szinte elképzelhetetlen ez a mostani, szinte megszámlálhatatlan tévétársaság műsorkínálata korában?

Szombat délután a Teleenciklopédia című műsor segített tudásunk bővítésében, ezt kortól függetlenül, mindenikünk nézte. A tudományos műsort a hírek, majd általában filmvetítés követte, melyet vagy néztünk, vagy egy-egy kellemes beszélgetés kedvéért hanyagoltunk inkább.  Ha a filmnézés mellett döntöttünk, eszünkbe sem jutott a gyerekeket elküldeni a TV elől. Boldogan ültek közöttünk, hogy fiatal korúk miatt ne érje őket valamilyen sokkoló hatás, arról úgy is gondoskodott a filmeket alaposan megnyirbáló cenzúra. A filmek nem voltak szinkronizálva, olvasni még csak Enikő lányom tudott, ő is csak magyarul, a román felirat neki is kemény dió volt. A lelkes filmnézés részükről rendszerint azzal végződött, hogy erre-arra dőlve elaludtak. Általában, de nem mindig. 

Egyik alkalommal egy szokatlanul pikáns témájú román filmet vetítettek, neves színészek játszottak benne, a rendezés is jó volt.  A film egy „megesett” lány szomorú sorsáról szólt, a cselekmény tulajdonképpen a titkos magzatelhajtásoktól akarta elriasztani az érintetteket. Eléggé aktuális téma volt ez akkoriban, az ország vezetői, ahogy az emberek kajánul megjegyezték, „tűzzel-vassal” érvényesíteni akarták a népességszaporulat törvényt, mely alól sokan megpróbáltak kibújni, sajnos ők is „bármi áron”! A filmbéli lány egy falusi kuruzslóasszonyhoz fordul segítségért, aki sok pénzért elvállalja a beavatkozást. A lány a műtét következtében meghal. A filmben tulajdonképpen semmi olyant nem mutattak, illetve semmi olyan nem hangzott el, amit a gyerekek ne láthattak-hallhattak volna. A lényeget, mivel kicsik, úgy sem értik, - gondoltuk mi, felnőttek.

Vége volt a filmnek, a gyerekek elkezdtek kérdezősködni a filmben látottakról. Válaszolgattam, persze, csak úgy nagyjából, a gyermekek színvonalán magyaráztam a filmben történteket. Alig öt éves Emese lányom szánakozva nézett rám, megcsóválta a fejét, és azt mondta:

-          Édesanya, én azt hiszem, te egyáltalán nem értetted meg a filmet. – Hallgatott egy kicsit, aztán határozottan kijelentette: - Elhatároztam, ha nagy leszek, én inkább férjhez megyek előbb, s csak azután lesz gyerekem.

Tóth Ildikó

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME