A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Csodapapagáj

Az itt következő történet még kolozsvári lakosként esett meg velünk. Karácsony előtti családi megbeszélésre az egyik nagynénémnél gyűltünk össze. Beszélgettünk, és ahogyan az szokásban volt nálunk, a nyaralási lehetőségektől a gyerekek tanulmányi előmeneteléig, karácsonyi ajándékóhajokig, minden szóba jött. Már nem tudom, ki, mit kérdezett kisfiamtól, az akkor tíz éves Leventétől, én csak arra figyeltem fel, hogy a gyerek arról beszél, milyen nagyon szeretne egy papagájt. Meglepődtem, mert ezt nekem soha nem mondta. Szerette nagyon az állatokat, az én nagyszüleim falujában minden kutyát ismert, a szomszédok állatainak etetésében-itatásában szívesen segédkezett, de azt, hogy ő saját állatra vágyna, pláne papagájra, soha nem említette.

Hazaindultunk. Mi legtöbbször gyalog közlekedtünk a városban, egyrészt anyagi meggondolásból, másrészt,– és legtöbbször ez volt sportos magatartásunk igazi oka – mert nem volt más lehetőségünk. Autónk nem volt, de busz- vagy troli-közlekedés sem az általunk járt útvonalon. Rokonunk jó órányi járásra lakott, bőven volt időnk gyaloglás közben beszélgetni. Jelen esetben a Levente papagáj-birtoklási vágyáról. Kíváncsian kérdeztem meg tőle:

-          Levente, te tényleg papagájra vágysz?

A fiam nem válaszolt azonnal, elgondolkozva baktatott mellettem egy ideig, aztán megszólalt:

-          Iiiiigen.

-          Mióta vágysz erre? És miért nem mondtad eddig?

-          Hát, tudod édesanya, én eddig nem is vágytam rá. - Elhallgatott, látszott, keresi a szavakat további mondandójához. – Ica néninél jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne, ha lenne egy papagájom! Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha, amikor hazaérkezünk, én kimegyek a balkonra, és ott lesz egy papagáj. Már el is terveztem, hogyan fogom meg, hogy ne féljen tőlem. Bevinném a szobámba, csak valamivel le kellene takarni, hogy ne akarjon repdesni az ismeretlen helyen. Te ideadnád azt a fedeles füles kosaradat, az pont jó lenne neki egyelőre. Aztán, vennénk egy kalitkát, s ha majd megszokná a helyet, elkezdeném tanítani beszélni. Ugye, milyen jó lenne? Aztán arra is gondoltam, hogy vajon szeretné, ha utazgatnánk vele? Nagymamánál biztosan jó érezné magát ő is. Édesanya, ugye te is szeretnéd, ha találnék egy papagájt?

-          Persze, nagyon jó lenne, de hát te okos fiú vagy, tudod, hogy az ilyesmiről csak álmodozunk, ilyen dolgok csak a mesében történnek – válaszoltam felnőtthöz illő vigasztaló, de mégis kijózanító hangon.

-          Tudom, - sóhajtott egy nagyot – igen, tudom, de olyan jó erre gondolni!

Mi ketten ennyiben maradtunk, testvérei viszont tovább faggatták. Nővére hozzám hasonló józansággal: - mit gondolsz, csak úgy kimész a balkonra, és ott vár rád a papagájod? No, és mit enne a madár, honnan kalitka, ki takarítaná a sok kakit utána?  Húga csodaváró mohósággal: Levente, én is taníthatnám? Engednéd, hogy én is etessem? Milyen nevet adnánk neki? És még sok hasonló kérdéssel bombázták testvérüket.

Hálás voltam a virtuális papagájnak, mert úgy lefoglalt minket a téma, hogy senki sem panaszkodott a hosszas gyaloglás miatt.  Persze, mire hazaérkeztünk, mindnyájan fáradtak, álmosak voltunk. A gyerekek gyorsan megmosakodtak, lefeküdtek. 

Hajnali négykor csengettek az ajtón. Egy kisírt szemű, Levente-korú kisfiú állt a bejáratnál:

-          Néni kérem, ne tessék haragudni, hogy ilyen korán csengetek. Az este megszökött a papagájom, s iderepült a néniék erkélyére. Hazavihetem?

A papagáj tényleg ott volt az erkélyen. Fázósan, álmosan ott kucorgott a korláton. Kis gazdája boldogan vitte haza a „világlátott” madárkát. Én meg kissé beleborzongtam a gondolatba: mi lett volna, ha Levente éjjel, mikor hazaérkeztünk, tényleg kimegy az erkélyre papagájkeresésre? Csak felnőtt korában meséltem el neki, hogy milyen is az, mikor a hitetlen embert megérinti a csoda.

Tóth Ildikó

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

Portré 2018. november 04.
Szalai Erzsébet férjével, Gézával és kislányukkal, Évával, kalandos út végén, több ausztriai és svédországi megálló érintésével, 1957 októberében érkezett meg Göteborgba. A házaspár kezdettől fogva tevékeny részt vállalt a helyi Göteborgi Magyar Egyesület létrejöttében. Szalai Géza ráadásul a SMOSZ 1974.…
Readmore
A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

Képzőművészet 2018. november 04.
Göteborgs Konstmuseum (Göteborgi Szépművészeti Múzeum) 2018. június 13-tól november 11-ig „Kemény spanyol modernizmus, szigorú konkrétság, kifejező Cobra festmény és Lucio Fontana vágott vásznai. A tudományos kutatás alapú kiállításon Az egyetemes képi nyelvet boncolgatják. A háború utáni időszak absztrakt művészetét a…
Readmore

Egyesületek

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Szeptember 22-én, szombaton tartotta hagyományos, őszi közgyűlését a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. Az összességében kétnapos találkozón mintegy ötvenen…
Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Szívet melengető koncertélményben részesített bennünket a Szentegyházi Fili gyermekkórus. A svédországi magyarok hatalmas összefogásának köszönhetően 140 gyermeket és…
Fili koncert Göteborgban

Fili koncert Göteborgban

A híres szentegyházi Fili Gyermekfilharmónia látogatott Svédországba és négy koncertet tartott Stockholmban, Uppsalában, Göteborgban és Ljungbyben. A Fili…
SOMIT-családi hétvége Hällebergában

SOMIT-családi hétvége Hällebergában

Ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. Szeptember második hétvégéjén rendezte meg a SOMIT éves családi hétvégéjét,…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Májusban teltházas busz kirándulást szerveztünk Ullaredbe, majd június elején grillpartival zártuk az első félévet. Az őszi aktivitásunkat szeptember…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub őszi időszaka sok programot tartogat a Malmö és környékén élő magyarok számára. Ősztől a gyerekfoglalkozások…
Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

A Magyarország Kormánya által kiírt pályázat sikerességelehetővé tette a Magyar Ház udvarának és parkolójának felújítását. A felújítási munkálatok…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan elő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME