A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Csodapapagáj

Az itt következő történet még kolozsvári lakosként esett meg velünk. Karácsony előtti családi megbeszélésre az egyik nagynénémnél gyűltünk össze. Beszélgettünk, és ahogyan az szokásban volt nálunk, a nyaralási lehetőségektől a gyerekek tanulmányi előmeneteléig, karácsonyi ajándékóhajokig, minden szóba jött. Már nem tudom, ki, mit kérdezett kisfiamtól, az akkor tíz éves Leventétől, én csak arra figyeltem fel, hogy a gyerek arról beszél, milyen nagyon szeretne egy papagájt. Meglepődtem, mert ezt nekem soha nem mondta. Szerette nagyon az állatokat, az én nagyszüleim falujában minden kutyát ismert, a szomszédok állatainak etetésében-itatásában szívesen segédkezett, de azt, hogy ő saját állatra vágyna, pláne papagájra, soha nem említette.

Hazaindultunk. Mi legtöbbször gyalog közlekedtünk a városban, egyrészt anyagi meggondolásból, másrészt,– és legtöbbször ez volt sportos magatartásunk igazi oka – mert nem volt más lehetőségünk. Autónk nem volt, de busz- vagy troli-közlekedés sem az általunk járt útvonalon. Rokonunk jó órányi járásra lakott, bőven volt időnk gyaloglás közben beszélgetni. Jelen esetben a Levente papagáj-birtoklási vágyáról. Kíváncsian kérdeztem meg tőle:

-          Levente, te tényleg papagájra vágysz?

A fiam nem válaszolt azonnal, elgondolkozva baktatott mellettem egy ideig, aztán megszólalt:

-          Iiiiigen.

-          Mióta vágysz erre? És miért nem mondtad eddig?

-          Hát, tudod édesanya, én eddig nem is vágytam rá. - Elhallgatott, látszott, keresi a szavakat további mondandójához. – Ica néninél jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne, ha lenne egy papagájom! Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha, amikor hazaérkezünk, én kimegyek a balkonra, és ott lesz egy papagáj. Már el is terveztem, hogyan fogom meg, hogy ne féljen tőlem. Bevinném a szobámba, csak valamivel le kellene takarni, hogy ne akarjon repdesni az ismeretlen helyen. Te ideadnád azt a fedeles füles kosaradat, az pont jó lenne neki egyelőre. Aztán, vennénk egy kalitkát, s ha majd megszokná a helyet, elkezdeném tanítani beszélni. Ugye, milyen jó lenne? Aztán arra is gondoltam, hogy vajon szeretné, ha utazgatnánk vele? Nagymamánál biztosan jó érezné magát ő is. Édesanya, ugye te is szeretnéd, ha találnék egy papagájt?

-          Persze, nagyon jó lenne, de hát te okos fiú vagy, tudod, hogy az ilyesmiről csak álmodozunk, ilyen dolgok csak a mesében történnek – válaszoltam felnőtthöz illő vigasztaló, de mégis kijózanító hangon.

-          Tudom, - sóhajtott egy nagyot – igen, tudom, de olyan jó erre gondolni!

Mi ketten ennyiben maradtunk, testvérei viszont tovább faggatták. Nővére hozzám hasonló józansággal: - mit gondolsz, csak úgy kimész a balkonra, és ott vár rád a papagájod? No, és mit enne a madár, honnan kalitka, ki takarítaná a sok kakit utána?  Húga csodaváró mohósággal: Levente, én is taníthatnám? Engednéd, hogy én is etessem? Milyen nevet adnánk neki? És még sok hasonló kérdéssel bombázták testvérüket.

Hálás voltam a virtuális papagájnak, mert úgy lefoglalt minket a téma, hogy senki sem panaszkodott a hosszas gyaloglás miatt.  Persze, mire hazaérkeztünk, mindnyájan fáradtak, álmosak voltunk. A gyerekek gyorsan megmosakodtak, lefeküdtek. 

Hajnali négykor csengettek az ajtón. Egy kisírt szemű, Levente-korú kisfiú állt a bejáratnál:

-          Néni kérem, ne tessék haragudni, hogy ilyen korán csengetek. Az este megszökött a papagájom, s iderepült a néniék erkélyére. Hazavihetem?

A papagáj tényleg ott volt az erkélyen. Fázósan, álmosan ott kucorgott a korláton. Kis gazdája boldogan vitte haza a „világlátott” madárkát. Én meg kissé beleborzongtam a gondolatba: mi lett volna, ha Levente éjjel, mikor hazaérkeztünk, tényleg kimegy az erkélyre papagájkeresésre? Csak felnőtt korában meséltem el neki, hogy milyen is az, mikor a hitetlen embert megérinti a csoda.

Tóth Ildikó

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME