A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Balatoni biciklitúra 2.0

Furcsa időszakot tudhatunk magunk mögött. A koronavírus-járvány szabta korlátok arra hívtak, hogy mindenki azt az országot ismerje meg még jobban, amelyikben éppen él. A félbeszakadt „kőrösis”, svéd hónapok után ismét Magyarország tájait járom. A pandémia hullámai között akadt azért lélegzetvételnyi idő, mikor barátaimmal megvalósíthattuk a tavalyi, Balaton-felvidéki biciklitúra folytatását. Tavaly ketten tekertünk, idén velünk tartott R. barátnője, N. is, így az úton ezúttal három ember járt. Ugyanazzal a régi, kölcsön Csepel kerékpárral indultam útnak az idén is – a sátor, a hálózsák, a derékalj is másodjára kísértek el, hogy teljessé tehessük a Balaton-kört. Ezúttal a déli partról indultunk, élményeimet ugyanolyan lelkesedéssel ajánlom a kedves Olvasóim kegyeibe, mint egy évvel ezelőtti balatoni útirajzomat.

 

1

A vasútállomás közvetlen közelében található, vörös homokkőből, neoromán stílusban épült balatonföldvári Szent Kereszt-templom jelentette túránk kiindulópontját. Letekerünk a Balaton-partra, hogy a víz mentén haladhassunk, így érjük el Balatonszárszót. A parkban bányászati emlékművet sejtünk a távoli, sínen lévő, szimbolikusan megrakodott csille köztéri szoboregyüttesében. „…hegyek sörényét…”, „…csillagképek rezegnek…”, „…tavak mozdulnak…”, „…harminchat…” „se csókom, se szeretőm” – közelebb lépve válik világossá, hogy a teherrel megrakodott csille valójában betűhalmokat, szórengeteget cipel, s a szavak egyedi kombinációja nem mástól, mint József Attilától való. A térképen megkeresem, hogy a József Attila parkban vagyunk épp. Ahogy hirtelen összeáll a kép, borzongatóan széppé válik ez az emlékmű. Persze ott van benne a szegénységében a pályaudvarról szenet lopó gyermek költő is, ha mindenképp ott akarjuk látni benne a bányászat emlékezetét, de innentől kezdve egyértelmű, hogy József Attila tragikus élete végpontjának állít mementót ez a szobor, mely a sínen a végtelenbe tart, a Balaton partján…

Mert korgó gyomorral nem lehet élvezni semmit, a tavaly megkezdett balatoni gasztrokalandozásaink folytatásaként a kultikus balatonszemesi Kistücsök étteremben költöttük el az első nap ebédjét. Angus marhanyak ordanudlival – hibátlan volt az élmény ízek, látvány, kiszolgálás, hangulat tekintetében egyaránt. A balatonboglári Gömbkilátó megosztó építmény. Egyesek szerint szörnyű, tájidegen. Én inkább érdekesnek, újszerűnek látom – a szocialista időkből hátramaradt panelrengetegek, a folyamatosan zajló, a partot megfojtó építkezési beruházások tájidegenek és életellenesek inkább. Fonyódligettel szemben ott magasodik a Badacsony tanúhegye – tavalyi túránk végállomása. Megegyezünk abban, hogy a déli partban az a jó, hogy kiváló kilátást ad az északira...

 

2

A második nap is ragyogó napsütésben indulunk, hogy eltekerjünk a Kis-Balatonhoz. Perzsel a nap, nem haladunk úgy. Be kell látnunk, hogy túl messze vannak az érdekes látnivalók oda-vissza járásra, így végül kimarad a Kis-Balaton. Viszont elhatározzuk, hogy egyszer visszatérünk ide, s legalább egy teljes napot szentelünk a hely élővilágának, madárbirodalmának. Visszakarikázunk Fenékpusztára, ahol a nap első felében láttunk egy mitikusnak ígérkező helyet: 400 éves vámház. Egy-két frissítő ital elfogyasztására érdemes betérni, enni nem igazán – legalábbis nem mertük kipróbálni. Viszont a helynek tényleg van egy sajátos hangulata, egy kis kocsmamúzeum a régi idők betyárvilágát idézve. Például az egyik falba épített domborművön azt láthatjuk, ahogy „Patkó Jancsi üszkösödő sebe miatt lelöveti magát a fenéki csárdában”, de egy másik tábla és dombormű tanúsága szerint egy bizonyos Nádi Jancsi is itt lelte halálát.

Minden túrának megvannak az emlékezetes pillanatai, agyunk tárlóhelyébe égett képei. A Fenékpuszta és Keszthely között húzódó védett feketefenyő-sor nagyon ilyen. A Fenyves allén haladva újabb irodalmi adalék gördül elénk Petőfi kedvesének, Szendrey Júlia szülőházának képében.

 

3

Legelőször tizenhét évesen jártam a Balatonnál egy középiskolai osztálykirándulás keretén belül – Keszthelyen. Vegyes emlékű nyár volt anno, de Keszthelyhez fűződő viszonyomat most újabb élményekkel írhattam felül. A Magyarok Nagyasszonya-templom kívül-belül csodás, az oltár környéki falfreskók a régi, itáliai emlékeimet hozzák elő, a körötte lévő kolostorkert ápolt zöldjében pedig igazán üdítő perceket tölthetünk, kánikula idején. Természetesen a Festetics-kastélyt sem hagytuk ki. Bejártuk hatalmas parkját, kipróbáltuk cukrászdáját, s megnéztük a takaros pálmaház és madárparkot is. Összességében kihagyhatatlan tehát a kastély – még teljesebb lehet az élmény, ha valaki megnézi az állandó kiállításokat, esetleg felmegy a toronyba a környék panorámájáért. Egy biciklitúrán másként kell beosztani az időt, így csak a külső helyszínek látogatására korlátoztuk magunkat.

Mivel viharos széllökésekkel érkező zivatart jeleztek előre késő délutánra, a kempingezés helyett egy vonyarcvashegyi apartmant vettünk ki erre az éjszakára. A tó melletti bicikliúton olyan erős széllökések értek, hogy minden kétségünk elszállt – jól döntöttünk, mikor a sátrazás helyett az apartmant választottuk. A délután szerencsére belefért még egy séta, megjártuk a vonyarcvashegyi Keresztutat (az egyes stációk különös művészi erővel jelenítik meg a krisztusi szenvedést) és a Vas-hegyen felállított Fénykereszthez is eljutottunk. A kopár, sziklás, szikes, fenyvesekkel tarkított táj nem volt ismeretlen számomra, jártam már a településen, csak egy másik részén – ahová másnap terveztünk elmenni. Hazafelé elkezdett csöpörögni az eső. A kinézett Rétes étteremben telt ház volt, viszont kértünk rétest elvitelre. A mákos réteshez vettem egy kézműves portert, ami kiteljesítette az élményt (az ötlet onnan ered, hogy egyszer mákos bejgli-kézműves porter kombinációjával kínáltak göteborgi szállásadóim, mely feledhetetlen ízvilággal ismertetett meg).

 

4

Két évvel ezelőtt jártam a vonyarcvashegyi Szent Mihály-dombon, a Szent Mihály kápolnában – egy komolyzenei koncertet hallgathattam meg ebben a misztikumot sugárzó kis Isten házában. A kápolna története is regényes – a néphit úgy tartja, hogy a kápolnát 1729-ben „építtette az a 40 halász, akik szerencsésen megmenekültek egy pusztító balatoni viharból. A kápolnához fűződő legenda mese és valóság keveredése.” (https://vonyarcvashegy.hu/szent-mihaly-domb-es-szent-mihaly-kapolna)

A megfeszített Krisztus és a két lator faszobra tövében leülhetünk elmerengeni egy padra, bámulni a csodás Balatont, a Keszthelyi-hegységet (melyet nemrég érintettünk), s a tanúhegyeket Szigligettől Badacsonyig. Legutóbb viharos villámok cikáztak az égben, ezúttal barátságosabb arcát mutatta a tó. Ez évben elhoztam ide barátaimat, együtt jártuk be újra ezt a különös hangulatokat ébresztő dombot és a környező kis temetőt.

Ahogy folytattuk utunk, egyre közelebbi arcát fordította felénk a szigligeti vár. A Szent György-hegy déli oldalában húzza ki magát Hegymagas. Oda igyekeztünk, igazán meredek kaptatókon. Útitársaim leszálltak biciklijeikről, s úgy döntöttek, inkább feltolják azokat a hegy tetejére, ahol a Lengyel-kápolna festőien tájbeillő temploma várt bennünket. Így utólag visszanézve már azt mondom, nagy mázlink volt, hogy a panorámás, első ránézésre luxuskategóriájúnak tűnő étteremben telt ház volt, s tovább kellett keresgélnünk. Így bukkantunk az akkor még csak két hete üzemelő Zöldülő Teraszra. A házigazdák szerepét egy fiatal, szimpatikus pár töltötte be, akikről sugárzott, hogy szeretik, amit csinálnak, nagyon lelkesen kínálták a ház borát, a helyi sajtokat, sőt különféle társasjátékokat tartalmazó „menüt” is kaptunk tőlük – játszottunk, boroztunk, ismerkedtünk a helybéli sajtokkal a mennyei panorámát adó kis kerti padon, a szőlőben. Volt az egészben valami osmizás – a trieszti karsztokban megtapasztalt családi vendéglátós hagyomány élménye. Aztán rohant velünk lefelé a bicikli, s meg sem álltunk Badacsonyig. Egy kiadós vacsora után elfoglaltuk sátorhelyeinket az egyik helyi kempingben.

 

5

Másnap reggel tettünk egy sétát a badacsonyi mólón. Magunkba szívtuk a Balaton-parti levegőt. Az ember hiába tudja, hogy gyorsan el fog telni… gyorsan el is telt és persze valahol mégis csodálkoztunk rajta. A vonaton végignéztük a fényképeket, melyek már emlékképekként lapultak memóriakártyáink tárhelyében. Szaladt velünk a táj, s legbelül már el is kezdte írni magát ez a szöveg…

 

Írta és fényképezte: Antal József

Sor-es-retesSör és rétesSör és rétes
Jozsef-Attila-emlekmJózsef Attila-emlékműJózsef Attila-emlékmű
HegymagasHegymagasHegymagas
CsapatkepKesztetteKozskRudolfrpdA csapat - Fotó - Kozsák Rudolf ÁrpádA csapat - Fotó - Kozsák Rudolf Árpád
Festetics-kastelyFestetics-kastélyFestetics-kastély
Utazo---FotoSzelcsenyiNoraUtazó - fotó - Szelcsényi NóraUtazó - fotó - Szelcsényi Nóra

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2023. december 11.
Kedves Híradó Olvasók!   Ahogy illusztrációt keresgéltem a Korzó rovatban olvasható A szürke alagút c. írásomhoz a régi fotóim között, megláttam a 2020 elején készült videómat – arra kértek, hogy videóüzenetben foglaljam össze a KCSP-ösztöndíjasként megélt évet és mutassam be…
Tovább
Gérecz Imre – Tóth Brúnó: Átmenet. Zarándoktapasztalatok

Gérecz Imre – Tóth Brúnó: Átmenet. Zarándoktapasztalatok

Könyvespolc 2023. december 11.
A Híradó előző számában esett szó az augusztusi, Pannonhalmára tett látogatásomról. Gyermekkori jó barátom, Gérecz Imre (bencés szerzetes, a pannonhalmi közösség alperjele és magisztere) az érkezésem estéjén beszélt arról, hogy formálódik egy könyv a zarándoklatról, amelyet szerzetestestvérével, Tóth Brúnóval közösen…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább
A hazához való ragaszkodás megmarad

A hazához való ragaszkodás megmarad

Portré 2023. október 05.
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Tovább

Egyesületek

SOMIT hírek – 2023. ősz

SOMIT hírek – 2023. ősz

A családos tábor Közvetlenül a nyári szabadságok után ismét munkához látott a SOMIT vezetősége, hiszen az első őszi…
Egy mondat a zsarnokságról

Egy mondat a zsarnokságról

  1956-ra emlékeztünk a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör ünnepi összejövetelén. Évente tisztelgünk a forradalom hősei előtt.…
A KnockOut Göteborgban

A KnockOut Göteborgban

  Azt hallottam a napokban, hogy a zene egészségben tartja művelőjét. Persze, ismertem én beteges zenészt is, de…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME