Zebegényi panoráma

Pünkösd hétfőn indultam neki újból a Börzsöny ring letekerésének. Elsőként 2021 augusztusában teljesítettem. Akkor kicsit hosszabbat mentem, ugyanis tettem egy kis kitérőt Zebegénybe és Nagybörzsönybe. Átlapoztam a két évvel ezelőtti nikonos képeket, a pár nappal ezelőtti túráról pedig a mobiltelefonommal készült felvételeket futottam át – igazából egy újabb teszt is volt ez számomra, mit képes megörökíteni egy tükörreflexes kamera, és mit egy egész jó fényképes tulajdonságokkal rendelkező mobiltelefon. Érdekes volt összehasonlítani a két kamera eltérő perspektíváját, a tavasz teljes pompájában fürdő és a nyár vége felé közeledő tájat. 2021-ben 112 km-t mentem (+ kb. 6 km-t az akkori albérlet és a Nyugati pályaudvar között oda-vissza), az idén pedig valóban csak magát a kört teljesítettem (98 km + kb. 4 km a Nyugati és az albérlet között). Vágjunk is bele!

Az egyik leggyönyörűbb szakasz

Szobra kb. 1 óra alatt röpít el a vonat a Nyugati pályaudvarból. Korszerű, emeletes szerelvényeken vághatunk neki a Dunakanyarnak, s juthatunk el a hajdani szörpfellegvárhoz. Alighogy elindulunk, rögtön a Duna mellé jutunk, így mindkétszer itt indítottam a túra kezdőképeivel. Mivel nem jártam még Zebegényben, teszek oda egy kitérőt. Máig elevenen bennem él ez az első élmény – a kívül-belül különleges Havas Boldogasszony-templom, az elképesztő panorámával rendelkező Kós Károly-kilátó, és útba ejtettem a Trianon emlékművet is. Zebegénytől a kékre festett manzárdtetős, zöld-kék kerítéses Napraforgó-házak látványával búcsúzunk. A napraforgó gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska személyét idézi, aki előszeretettel segített az elesetteken, a helyi gyerekeket maga köré gyűjtve létrehozott egy különleges, fantáziavilágszerű közösséget (Virágegyletet) – minden tag egy virágnevet kapott, Apponyi Franciska a napraforgó nevet választotta magának. E házak némelyike ma vendégházként működik. (Forrás: https://funiq.hu/2887-napraforgó-házak-zebegény)

Szent Kereszt felmagasztalása-templom Nagymaros

És következik a túra egyik csúcspontját jelentő néhány kilométer: balra a Dél-Börzsöny sziklás ormai, jobbra a Duna, majd a Pilis körvonalai játszanak egymásba, alkotnak csodás összhangzatot, harmóniát. És mi is átérezzük, hogy egy csodavilágban járunk, pontosabban tekerünk… Időnként lehetőség nyílik lemenni a Duna-partra egy-egy kis ösvényen – ideális reggeliző- és pihenőhely. Aztán hamarosan felbukkan a túlparton a Visegrádi vár látképe, miközben Nagymarosra érkezünk. A XIV. századi gyökerekkel rendelkező Szent Kereszt felmagasztalása-templom legfőbb különlegessége, hogy a Dunakanyar egyetlen ma is álló középkori egyházi műemléke. „Tornyát a XV. század végén kezdték építeni, és a zárókövén talált évszám szerint 1509-ben készültek el vele. A torony alja négyzet alakú, a második szinttől kezdve nyolcszög formájú, késő gótikus stílusú. Az eredetileg négyszintes tornyot belülről különleges csillagboltozat fedi.” (https://funiq.hu/3079-szent-kereszt-felmagasztalása-templom-nagymaros). A templom mellett Szent István és Boldog Gizella egész alakos bronzszobor együttese látható.

Börzsöny ring szelfi

Hallottam egy ismerősömtől a Nomád Kemping és Bárról. Két éve végül kihagytam, de az idén betértem egy frissítőre. Libák, tyúkok és kacsák őrzik a bejáratot – a bár körül szétszórva padok, tűzrakó hely, árnyat adó, hatalmas fák, s persze a Duna. Rasztahajú, önmaguk nyugalmába temetkező emberek, szabadon bóklászó kutyák – egyfajta szabad hippitanya a semmi közepén. A bicikliút mentén kis, nádfedelű fatákolmány áll – üresen. Megállok mellette, s felidézem, hogy két évvel ezelőtt becsületkasszás rendszerben sorakoztak itt a különféle biotermékek az ökológiai-permakultúrás gazdálkodást hirdetve.

Háttérben a Visegrádi vár

Valahol Kismaros közelében az árpaültetvény kellős közepén végeláthatatlan pipacsmező látványa fogad. Muszáj megállni (jó)pár kattintásnyi időre. A mélyzöld, már kalászos árpa, a pipacs szikrázó pirosa, a vetési konkoly lilás-rózsaszín árnyalatai, s a margaréta hófehér tisztasága, citromsárgával a közepén – igazi szemkényeztető, fotósbarát színözön.

Kilátás a Nógrádi várból

Szokolya előterében különös „totemoszlop” fogad – 2021-ben még egy Ogre köz „utcanévtábla” is ott lógott kifüggesztve, ma már csak az állatkoponyás kettős kereszt áll.
Immár hagyomány, hogy a Királyréti Büfében veszek egy Börzsönyi húsos melegszendvicset, melyet egy üveg – kedvenc sörfőzdémből való – békésszentandrási sörrel öblítek le. Szép kis erdei felfelé kapaszkodás következik, majd néhány kilométer murván száguldás. A két évvel ezelőtti tekergés konzekvenciáit levonva ezúttal sokkal rövidebb úton és hamarabb jutok fel Nógrád várába. Ezúttal egy belépni tilos tábla fogad, omlásveszéllyel indokolva a tiltást. A kerítés egy helyütt kidőlt, a többi emberhez hasonlóan magam is belépek a vár területére, vállalva az omlásveszély kockázatát – de olyan szép onnan a kilátás, és kicsit ott van bennem, hogy részint újra akarom járni a két évvel ezelőtti helyszíneket. A túra bizonyos pontján eszembe jut, hogy jó lenne minden évben teljesíteni ezt a
biciklis körtúrát, mert számtalan olyan pontja van, mely egyszerűen lélegzetelállítóan gyönyörű. (Erre az idén is az Ipoly-menti „kerékpárút” tromfolt rá, hiszen az tulajdonképpen megegyezik a főúttal, ahol nagy sebességgel száguldó autók húznak el igen gyakran a biciklijén tekerő emberhez egészen közel… Valahol ironikus az időnként ismétlődő felirat a táblákon: Ipoly-menti kerékpárút…)

Jelzésértékű

A következő állomás Diósjenő. Számomra azért is ikonikus ez a helyszín, mert innen indítottam életem első börzsönyi túráját, valamikor 2018 nyarán. (Erről írtam is a Híradó 2019. júniusi számában A boszorkányos Börzsöny címmel.) Jó darab felfelé tekerés után megállok egy gyors pihenésre a Jenői-Závoz kilátóponton. Eszembe jut róla kis falum, mert látok néhány éppen nyíló magyar szegfűt.

Előre

A Kemencébe érkezés is az első börzsönyi túrámat idézi föl, amikor rohanni kellett, hogy elérjem az utolsó buszt. Megint megállok egy kicsit az általános iskola pati­nás épülete előtt. Aztán belém hasít, hogy a Börzsöny Ipoly-menti oldalán nem lesz egy sétagalopp az út hátralévő része, ugyanis az útvonal innentől kezdve száguldó autóktól forgalmas helyen vezet. Azért többször is kimentem megnézni az Ipolyt, például ezúttal is jártam a vámosmikolai holtágnál. Két éve úgy döntöttem, teszek egy kitérőt a regényes nevű Nagybörzsönybe. Ekkor láthattam a szemgyönyörködtető Árpád-kori templomot. Aztán ehhez a településhez és templomhoz köt egy fontos tavaly nyári élményem is – ekkor jobban bejártam a települést a túratársammal, megismerve a régi templomot, amelynek megnézhettem a belsejét is, illetve felfedezhettük a település másik templomát. Ezt követően innen gyalogtúráztunk tovább. Az idei Börzsöny ringbe nem fért bele a Nagybörzsöny az idő szűkössége miatt, el kellett kapni az egyik olyan vonatot, amellyel még értelmes időben érhetek haza. Mondjuk csábított a sima aszfaltút, hiszen Nagybörzsönyből nagy élmény leszáguldani a lejtőn… Aztán faltam a maradék kilométereket, megálltam szalmabálás fotót készíteni, két éve teheneket fotóztam majdnem teliholddal, az idén pedig bivalyokat, ugyanott.

Vámosmikola

Elérem a kívánt vonatot. Az általam választott szerelvényben alig van rajtam kívül más ember. Fáradtan, de végtelen nagy hálával és megelégedettséggel tekintek vissza a napra. A Börzsöny első látásra szerelem volt, s ezt újra és újra bizonyítja, sőt fokozni képes azóta is.

Nagybörzsöny