A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Közösségformálás az elfogadás útján

„Nem megyek, mert nem szeretek magyarkodni!” - zárja rövidre érvelését egy távoli ismerősöm, akinél épp afelől érdeklődöm, milyen helyi egyesületi rendezvényekre járna el szívesen. A sebtében megfogalmazott kritikával nehéz mit kezdenem, hiszen - bár gyakran használjuk a magyarkodás kifejezést, leginkább negatív felhanggal-, úgy érzem, maga a kifejezés mögötti tartalom is épp annyira egyénfüggő, mint ahogyan magyarságunk megélése és annak kifejezése juttatása is.

Emlékszem, mikor hat évvel ezelőtt úgy döntöttem, elhagyom szülőföldemet, leginkább attól féltem, hogy elveszítem a kapcsolatom az aktuális zenei, színházi, irodalmi felhozatallal. Ez az aggodalom mai napig él bennem, nem is oktalanul, így számomra a legfontosabb, hogy lehetőségeim szerint próbáljak kapcsolatban maradni a magyar kultúrával. Ennek érdekében rendszeresen hallgatom a magyar rádiót, nézem a magyar televíziót, és olvasom a híreket, hogy értesüljek az aktualitásokról. Ez számomra a mindennapokat jelenti, ez által érzem magam jól a bőrömben. Bizonyára sokan vannak, akiknek ez már magyarkodásnak számít, hiszen nem azért telepedtek új országba, hogy az „odahazát éljék”. De biztos vagyok benne, hogy azokban is, akik minél jobban próbálnak eltávolodni a születéssel örökölt kultúrától, és a felölteni a saját maguk által választottat, megvan az igény a magyarsággal való kapcsolattartás valamilyen formájára. Ugyanakkor megint mások számára az ő (nem)kötődésük, szinte nemzetárulással ér fel. Ennyiféle nézet- és véleménykülönbség mellett viszont nagyon nehéz megteremteni a harmóniát egy közösségen belül, pláné ebben az amúgy is hatalmas területen szétszóródott, maréknyi diaszpórában.

Mit tehet egy helyi egyesület, amely úgy kell tagokat megtartson, és lehetőleg újakat toborozzon, hogy programkínálatával mindenki ízlését kielégítse: azokét, akik az egyesületek legfontosabb feladatának a magyar ünnepek megülését tekintik, azokét, akik főként magyar bulikra vágynak, vagy akiknek egy jó magyar étel a mindenük, azokét, akik csupán laza keretek között szerveződött magyar társaságra vágynak? És akkor az életkorról, családi háttérről, hozott élményekről még nem is beszéltünk! Úgy gondolom, a kulcsszó az elfogadás lenne. Elfogadás, mely nem a különbségeken akad fenn, hanem a közös pontokból kiindulva építkezik. Jól emlékszem még, fent említett ismerősöm milyen kitörő lelkesedéssel, gyermeki örömmel ujjongott, mikor először hallott magyar szót új hazájában. Miért is ne lehetne ebből a kezdeti feltétlen örömből kiindulva arra összpontosítani, ami összeköt minket, ahelyett, hogy magyarságunk manifesztálódását méregetnénk, és személyeskedésekkel falakat húznánk egymás közé!

A jól megfogalmazott, építő jellegű kritikának természetesen helye van, sőt szükségszerű is, de változást, amennyiben szükség van rá, csak úgy tudunk elérni, ha őszinte és nyílt kommunikációval, aktívan hozzájárulunk a megújuláshoz. Mert minden egyesület olyan, amilyenek tagjai, tehát már azzal, hogy részt veszünk az eseményeken, elmondjuk, kik vagyunk, és milyen elvárásaink vannak, egy picit magunk képére is formáljuk az egyesületet, ha pedig segítő kezet is nyújtunk egy-egy ötletünk megvalósításához, még közelebb jutunk egy számunkra is tetsző egyesületi arculathoz, ráadásul egészen biztosan bevonzzunk még a környékről pár hozzánk hasonló érdeklődési körrel rendelkezőt.

Bízom benne, hogy a karácsonyi ünnepkör közeledtével soraim nyitott fülekre talál, hiszen ilyenkor mindenki kicsit figyelmesebb embertársai iránt, így kiváló alkalom lehet gyakorolni – egyéni és egyesületi szinten is –, az egymásra hangolódást és egymás elfogadását.

Kívánok mindenkinek élménydús lapolvasást, és szeretetben dús karácsonyi ünnepet, majd pedig nagyon boldog új évet!

Bitay Erzsébet

Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME