Kedves Olvasó!

Share

Így karácsony környékén szinte lehetetlen megkerülni az ajándékozás témáját, melyet lehet kárhoztatni felszínességéért, anyagiasságáért, de lényegét tekintve a mai napig magában hordozza az örömszerzés célját. És hogy ott van az emberekben az önzetlen örömszerzés utáni vágy, mi sem bizonyítja jobban, minthogy ilyenkor, decemberben egyre több segélyszervezet, alapítvány szervez gyűjtést, és egyre gyakoribb az is, hogy sokan karácsonyi ajándék gyanánt rászorulók számára adakoznak. De ahogyan az ajándékozó számára nem egyszerű választani az árukínálat gazdagságából, úgy az adakozó lelkületűnek sincs könnyű dolga. Megannyi nemesebbnél nemesebb cél érdekében nyithatjuk meg pénztárcánkat, és bizony az adakozás sikerességét nagy részben befolyásolja, hogy mennyire látható a szervezet, azaz elég nagy és gazdag-e, hogy hirdetései, reklámjai elérjék a célközönségét.

Két évvel ezelőtt euforikus hangulatban ültem le, és nagy buzgalommal öntöttem szavakba gondolataimat, melyekkel az újonnan megvásárolt hällebergai ifjúsági ház adakozására buzdítottam. Bár kissé szkeptikus voltam a gyűjtés sikerességét illetően, úgy éreztem, ha összegszerűen nem is lesz számottevő az adakozásból összegyűlt hozzájárulás, az összefogás hatalmas közösségi értékkel bír majd. Az eltelt két évre visszatekintve azonban, felemás érzésekkel írom ezeket a sorokat. Szerencsére volt alkalmunk beszámolni itt, a Híradóban is, nagyon jó kezdeményezésekről, közmunkákról, melynek eredményét mindenki láthatja, aki a házat látogatja. Öröm volt látni az adakozók listáján sorra az egyesületek neveit, nagyon sok egyesület kezelte szívügyeként az ifjúsági központ sorsát, és adakoztak erejükhöz mérten. Ugyanakkor nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy adakozóink listája egyre kevesebb helyet foglal el az újság hasábján, valamint az adományszámla kezelőjének elkeseredett kérését sem, hogy valamit tegyünk a gyűjtés érdekében, hiszen állandó felhívásunk nagyon keveseket mozgat meg.

Felemásak az érzéseim, mikor mindezekről írok, hiszen, ahogy az elején is írtam, hiszem, hogy nem a ma emberének önzetlen adakozói lelkületében van a hiány, sokkal inkább úgy látom, most, mikor minden irányból fontosabbnál-fontosabb ügyek mellé próbálnak megnyerni, nekünk viszonylag kevesekben sikerült felébreszteni a vágyat, hogy adományával a svédországi magyarság jövő nemzedékét támogassa.

Eszményi célként továbbra is az az egykori összefogás lebeg, mely a stockholmi magyar ház megvásárlásakor már egyszer megvalósult. Kívánom, hogy az új évben, új energiával töltekezve, megtaláljuk a módját megszólítani azokat, akik a kijelölt célunkat sajátként értelmezik, és ezért hajlandóak – akár egyéni törekvéseik rovására is –  cselekedni. Gyűjtésünkkel nem a lehetetlenre vállalkoztunk, csupán azok segítségét kell megnyernünk, akiknek fontos a svédországi ifjúsági munka, a svédországi magyarság megmaradásának záloga. Hiszem, hogy ezen törekvésünkben ennél többen is osztozunk!

Kívánok mindenkinek áldott karácsonyi ünnepeket, és sikerekben, közösségi élményekben gazdag, boldog új évet!

Balogh Erzsébet