Monumentális képek festőnője

Share

Ezúttal egy svédországi képzőművészeti jelenségről szeretnék beszámolni úgy, ahogyan én látom. Számomra új jelenség maga a téma, a „nőművészet” mint politikai fogalom, és a graffiti, mint festészeti műfaj. Ahhoz a művészgenerációhoz tartozom, amely a nyolcvanas években fejezte be egyetemi és posztgraduális tanulmányait. Bennünket nyilvánvalóan nem érinthetett még meg a graffiti mozgalom, mivel ez csak később, a kilencvenes években bontakozott ki. Tanárként azonban mégis kapcsolatba kerültem ezzel a világgal. Egy barátomnak köszönhetően 2014 őszén felhívtam a művésznőt, amikor az „alkotó iskola” program keretében graffiti festőt kerestünk munkahelyemen. Azonnal igent mondott, és a következő héten már be is mutathattam tanítványaimnak, amikor rövid látogatást tett Strömstad városában. Az iskola igazgatója azonban nem vállalta építési engedély beszerzését a monumentális festményhez, ezért beltéri felületet választottunk. A képzőművészeti szakkör diákjai, Carolina asszisztense, Daniel segítségével az egyik hosszú folyosó falát festették színesre az előírt, Emberi Jogok témájára megalkotott motívumokkal.

Fotó: Urbán Attila
Fotó: Urbán Attila

Fotó: Urbán Attila

Vegyük számba mit ír hősnőnkről a mindenkori megbízható világhálós forrásunk, a Wikipédia:

Carolina Alexandra Falkholt, álnéven Blue, 1977. március 4-én született Göteborgban. Svéd művész, graffiti alkotó és zenész. Néha önelnevezésként használja a saját maga alkotta, csúfondárosan, önironikusan a grafitta kifejezést, amely a „fitta” szóra (női nemi szerv svédül) rímel.

 

Fotó: Urbán Attila
Fotó: Urbán Attila

Fotó: Urbán Attila


Életrajza:
Carolina Falkholt a Dalslandi Dals Långeden nőtt fel, Chris és Carin Falkholt szakácsok lánya. Tinédzserként költözött Stockholmba, hogy a Waldorf Iskola Kristofferskolan-ban tanuljon. Ugyanakkor kezdett graffitit festeni Blue álnéven. Az 1990-es évek közepén New Yorkba költözött. Ő lett az egyetlen svéd tagja, a „The Fantastic Partners és a Hardcore chickz”-nek. Olyan graffiti művészekkel dolgozott, mint Sento és Lady Pink, és többek között azáltal tartotta fenn magát, hogy a New York-i Rawkus lemezkiadó számára festett képeket a város különböző pontjain. Az ezredfordulón már ő volt Svédország egyik leghíresebb, nemzetközileg is ismert graffiti művésze. Négy évet töltött New Yorkban, majd visszaköltözött Svédországba, és letelepedett Göteborgban, ahol jelenleg is dolgozik.

 

Fotó: Urbán Attila
Fotó: Urbán Attila

Fotó: Urbán Attila


Amellett, hogy a spray-vel fest és rajzol, Carolina Falkholt kollázst, szobrokat, installációkat, filmeket és a fényképeket készít, és előadásokat is tart. Több projektben is felhívást tett közzé, az együttműködés különböző formáit javasolva más művészeknek, zenészeknek, a nagy nyilvánosságnak és szervezeteknek.

 

Fotó: Urbán Attila
Fotó: Urbán Attila

Fotó: Urbán Attila


2010-ben Falkholt megvalósított egy nagyprojektumot Graffiti Mariestad elnevezéssel, amely Mariestad kikötőjében most lebontott siló körül zajlott. Mielőtt az épületet lebontották volna, néhány hónapig a homlokzatot festették, miközben különböző  tevékenységek zajlottak a siló környékén. Több mint 30 graffiti művész vett részt a projektben, többek között, UG, Rubin és Dwane, zenészek, táncosok, művészek, száznál több grafikus a serdülők közül, és a projekt eredményeként a világ egyik legnagyobb graffiti festménye jött létre. A Graffiti Mariestad azt eredményezte, hogy Falkholt kapott egy megbízást, hogy a lebontott siló anyagainak a beépítésével hozzon létre egy köztéri szobrot Mariestadban. A tizenkét méter magas szobor T.E.S.T. 2011 júniusában avatták fel, és egy Mariestadba bevezető autóút mellett állították fel.

 

Fotó: Urbán Attila
Fotó: Urbán Attila

Fotó: Urbán Attila


Carolina Falkholtnak önálló kiállításai voltak a göteborgi Művészeti Múzeumban, a Dalslandi Steneby Műcsarnokban és a Klippan Műcsarnokban Skåneban. 2012 folyamán Falkholt egy projektumba kezdett a kísérő nélkül érkező kiskorú menekültekkel és Mariestad, Töreboda és Gullspang önkormányzatainak közreműködésével, amely többek között egy alkotáshoz vezetett, Otthon címmel. 2013-ban az egyik résztvevője volt a Svéd Televízió Képzőművészeti puccs című műsorának, ugyanabban az évben összeállította és részt vett Az elöltöltős rakodógépek című kiállításon a Röda sten (Vörös Szikla) műcsarnokban, Göteborgban. 2013-ban a Festis üdítő cég két speciális üveget dobott piacra az ő motívumaival, és egy kiterjedt falfestmény projektumot kivitelezett az albániai Durres városában. Ugyanebben az évben részt vett még az X-Border Bienállén a Tűzfal projektumban Severomorsk, Rovaniemi és Lulea városaiban, és elkészült 16 méter hosszú falfestménye, a Wet Paint a Stockholmi Kulturhusetben. Más graffiti művészekkel együtt dolgozva még egy, nagy vitát kiváltó műve készült el ebben az évben a Halmstadi Söndrum Iskolában.

 

Fotó: Urbán Attila
Fotó: Urbán Attila

Fotó: Urbán Attila

Mi is okozta a vita tárgyát? Carolina saját bevallása szerint, más svédországi nőművészekhez hasonlóan feminista. A női testiséget állítja, félre nem érthető naturalitással, alkotásainak középpontjába. Több köztéri munkáján anatómiailag korrekten megformált tárulkozó női lábakat látunk, vaginával, esetleg ánusszal. Ez a testiség sohasem vulgáris, és nem pornográf, mégis sokakat irritál ez a fajta szembesülés/szembesítés a testi valósággal. A művésznő saját megfogalmazása szerint szándékosan provokál. Szerinte ugyanis a mindenütt látható, rengeteg fütyi-firka társadalmilag teljesen elfogadott, míg a női megfelelője nem. Magam részéről nem túl sokat tudnék ezekhez a gondolatokhoz hozzáfűzni. Visszaemlékezve a gyerekkorom iskolapadjainak firkáira, eszembe jut a jellegzetes rombuszforma, ami, azt hiszem, magyar kultúrkörben teljesen elterjedt. Egy-két svédországi iskolában viszont a képek okozta reakciókat látva sajnos, a művészet nagy kárára, úgy döntöttek, hogy ezeket a képeket lemeszelik.

Csikós Tibor képzőművész