A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Tehát rólam

SZÉKESFEHÉRVÁRI lány vagyok, átlagos tanuló voltam, ugyan kicsit többet rajzoltam, mint a többiek. Szerencsés vagyok, azt gondolom. Első szerencsém az volt, hogy a városban éppen volt művészeti középiskola, és ha már ennyire kéznél volt, meg is próbáltam. Sikerült. Következő szerencsém az volt, hogy nem vettek fel grafika szakra, és hogy a kerámia szakot Szarka Tamás oktatta az évfolyamunknak. Azt hiszem itt dőlt el minden. Szarka Tanár Úr nagyon sok hasznos dolgot tanított, nem csak szakmai tudásával, hanem hozzáállásával, minden napos jókedvével, alázatosságával, életszeretetével, emberséggel, humorával, méltóságával, odafigyelésével, tiszteletével… 

 
EZUTÁN VALAHOGY úgy alakult, hogy itt találtam magam Göteborgban, mint cserediák. Persze e között eltelt pár év, szakmai vizsga, Nyugat-Magyarországi Egyetem (Sopron) formatervező, Pécsi Tudományegyetem szobrász szak, egyetemi élmények, megrázkódtatások és csodák, kollégium, barátok, iskola mellett ilyen-olyan munka, pénzkeresés, éjjeli műszakok, minden volt. Szerencsére valahogy maradt energiám kiállításokon, tudományos konferencián, pályázatokon részt venni. Ez mind valahogy elvezetett az Erasmus ösztöndíj elnyeréséig, és 2009-ben irány Svédország. Göteborgi Egyetem, HDK, kerámia szak. Hirtelen rengeteg szabadidőm lett. Neki is láttam az önfeledt alkotásnak, azzal a sosem ismert érzéssel, hogy senki nem vár el tőlem semmit, csak azt, hogy csináljam, amit szeretek, és abból a legtöbbet hozzam ki.  
 
Hug cups, porcelán, hőszigetelő
"flock" bársony. Fotó: Gunter Binsack
 
Mára végzett designer és képzőművész lettem, műhelyem van Majorna-ban 7 keramikus kollégával, irodám a konyhánkban, szabadúszom. Nincs állásom, háziállatom, még hobbim sem. Viszont építem a design márkámat (imreszti), számtalan blog és magazin publikálja a tárgyaimat, évi 10-15 kiállításon, design eseményen veszek részt a munkáimmal, és oda megyek ahol porcelán van.
 
Me time, porcelán, 2011-2012
 
A stílusomra sokan már csak azt mondjak, hogy „esztis”, mindenesetre részemről a feleslegmentesség, tisztaság, őszinteség és játékosság a kulcsszó.
Az alkotással való viszonyom elkötelezett, hullámzó és szenvedélyes. Átlagosan napi 14-16 órát ezzel foglalkozom, ennek megfelelően a kapcsolatunkban minden megvan, ami egy kiteljesedett házasságban, néha látni se akarom, de sose tudom kiverni a fejemből.
 
SZINTE MINDEN MUNKÁMBAN a fizikális folyamat a legfontosabb és legélvezetesebb számomra. Sosem kezdek bele olyan projektbe, aminek már előre tudom a végkifejletét, nem izgat eléggé. Így aztán rengeteg kísérleti projekten dolgozom egyszerre, és egyik-másik kinövi magát, teret követel és életre kel a kezem alatt. E kiszámíthatatlan folyamat során minden elem jelen van, velem dolgozik. Az agyag, a nedvesség, a levegő, az idő, mind kényes harmóniában vagy tökéletes küzdelemben dolgozik össze, és végül a tűz adja azt a végső ölelést, amit túlélve, a kemencéből kilépő földdarab, emberi élettel számolva örökkévalóvá válik. Egyszerű kémia, mégis varázslatos.
Ugyanolyan szeretettel foglalkozom funkcionális tárgyak tervezésével, mint egyedi alkotások készítésével. Ennek ellenére, munkásságom valahogy határmezsgyék élén táncol: ugyan beleillik a design, az iparművészet vagy a szobrászat fiókokba is, mégsem címkézhető fel tisztán és egyértelműen. Noha nagyon sok lehetőségtől határol el ez a besorolhatatlanság, számomra ez nem negatív, így is az enyém.
 
We will cross that bridge, 2010.
Fotó: JohannesHolmberg
 
HOGY MIK A CÉLJAIM, kérdezi Tibor, és én felpillantok a falamra, ahol a napi teendőim, határidőim mellett ott lóg az „5 Éves Terv”-em, amely, reményeim szerint, bármennyi munka, küzdelem és újratervezés után, elvezet egy olyan élethelyzethez ahol MAJD elmondhatom, hogy:
- a magam ura vagyok és kiegyensúlyozottan tudok koncentrálni a munkámra (mint független tervező, konzultáns és alkotó), az életre, a körülöttem élőkre;
- képes vagyok mindazt a segítséget, támogatást és bíztatást viszonozni, valamint többszörösen továbbadni, legyen az egy bátorító szó, jó szándékú leszidás, egy tál leves, anyagi, technikai segítség…;
- évek munkájával elértem, hogy számít a személyem annyira, hogy igazán nagy dolgokat hozhassak létre.
 
Terít-ék: kézzel festett porcelán, 2012
Fotó: Balla Vivienne
 
TÁRGYILAGOS SZAKMAI CÉLOK: 
- minél több porcelángyárba eljutni, mint Artist in Residence vagy együttműködéssel,
- egy nyilvános szobor, 
- formaterve(i)m gyártásban és forgalomban (a nevemmel persze) neves design cég által, 
Egyelőre mindezt egy PhD, kutatói, vagy doktori pozíció megszerzésével terveztem kezdeni. Hát azt mondják, hogy túl magas célokra törve, elbukva is hallani a győzelem visszhangját zuhanás közben… én mindent megpróbálok.
 
Imre Eszter
 
Művészi hitvallás:
 
Föld és víz. Egy marék sár, lényegében ennyi. Semmi több, és nekem ez a semmiség a minden. Megfogom, megőrlöm, formálom, eltöröm... Uralom, de uralmam csak az anyag kénye-kedvéig tart. Már túl vagyok akaraton, csalódottságon, mi beszélgetünk. Az agyag és én. Egyre jobban értem, egyre inkább együttműködünk, és már nem haragszom a repedésekért, mert tudom, hogy egy korábbi sérelem, amit én okoztam. Megfontolt nő. Akárcsak én.
Természet, idő, elemek, és koreográfia. Türelem. Mindent a maga idejében. Szerény anyag ez, érzékeny, néha hisztérikus, csalhatatlan memóriával és saját akarattal. Gyönyörű és erős.
 
A tisztelet és szeretet, ami a porcelán anyaghoz és szakmához köt, inspiráló. Keresem a helyem, a lehetőségeket, és valami furcsa módon, mindig ugyanott kötök ki, egy darab porcelánnal a kezemben. Mulattat. Nem is lehet ezt másképp, mint dudorászó jókedvvel és lankadatlan kíváncsisággal, mert sok a munka és tengernyi türelmet kíván. Minden munkafázis egy fejezet, és minden befejezett darab egy kis felelősségteljes siker.
 
Elképzelek tárgyakat a lelki szememim előtt, és létrejönnek a kezeim közt. Mindnek figyelmet szentelek, a folyamat minden része fontos: A mellkasomban lüktető furcsa érzés, a fejemben megszülető gondolatok anyagba ültetése, az eltelt idő, a napon üldögélés, minden kemencenyitás és az első kritikák. Szeretem azt hinni, hogy a kezeim közt születő tárgyak 1300 fokon történelemmé válnak a kemencében, és a Föld felszínén kísérik végig a létet néhány ezer évig. Óriási felelősség. 
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME