Sajnálom, hogy nem jelenthetem friss sporthírként, hogy április elején magyar kézilabdásaink a göteborgi olimpiai selejtezőn legyőzték a macedón válogatottat, másnap a brazilokat, harmadnap pedig a svédek elleni meccsnek már nem volt igazi tétje. A magyar válogatott szép munkával elérte, hogy nyáron kiutazhasson Londonba. 

Arról azonban szívesen számolok be, hogy a göteborgi Scandinaviumban megrendezett tornát a svédországi magyarok részéről milyen izgalom előzte meg. A Magyar Kézilabda Szövetség elnöke, Vetési Iván Magyarország stockholmi nagykövetétől, Szentiványi Gábortól kért tanácsot, ki segíthetne magyar szurkolókat verbuválni sportolóink göteborgi  szerepléséhez. A nagykövet úr egyenesen a tornát rendező város magyar egyesületének, a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnökének, Csata Attilának segítségét ajánlotta. Pár nap állt rendelkezésre, de a mérkőzésekre így is kétszáz kilométeres körzetből jöttek magyarok. Sokan rekedtek be azon a péntek délutánon. Lobogtak a magyar zászlók.

-    Ria! Ria! Hungária! 

A lelátókon mintegy háromezer macedón szurkoló ült, míg a magyarok legföljebb háromszázan biztatták a válogatottat. Meg kell említenem, hogy a Himnusz eléneklésekor meglepő erővel hallatszott ennek a néhány magyarnak a hangja.

Sajnos, Illyés Ferenc, a csapat kapitánya egy edzésen elszenvedett bokasérülése miatt nem jöhetett társaival. A macedónok legjobbja, Kiril Lazarov szerint a magyarok jobban készültek. A két bíró ítéletei gyakran meglehetősen kétségesnek tűntek.

Mocsai Lajos, a válogatott edzője hangsúlyozta, hogy a macedónok elleni győzelmünk rendkívül fontos volt. Külön kiemelte a kapus, Fazekas Nándor kiváló szereplését és a védelemről is pozitív véleménnyel volt. 
A szállodai liftre várakozva még válthattunk néhány szót Mocsai Lajos edzővel, aki szomorúan mondta el:
-    Mindenkinek észre kell vennie, hogy a magyar kézilabda sport egyre sikeresebb. Viszont kevés az utánpótlás! A fiataloknak látniuk kellene, hogy a mérkőzéseken micsoda fantasztikus hangulat van a pálya mellett, s hogy milyen felemelő érzés, amikor egy nemzetközi meccsen magyar góltól rezeg az ellenfél hálója.

A Kőrösi vezetőivel beszélgetve először kissé bizonytalan meggyőződéssel hangzott el, hogy a szurkoló-toborzás is egyfajta kulturális tevékenységnek számít. Erre a gondolatra később még visszatértünk s kijelentettük, hogy igen! Ebben semmiféle túlzás nincs.  

Kívánunk sok sikert a magyar válogatottnak a londoni szerepléshez!
Hajrá magyarok!

Maróti László