Tavasszal, május 25-én délután zsúfolásig megtelt a stockholmi Magyar Ház előadóterme. Régen tapasztalt nagy érdeklődéssel, és szeretettel fogadta a közönség a 82 éves, Kossuth-díjas erdélyi magyar költőt, Kányádi Sándort, aki svéd fordítójának és barátjának, Ove Berglundnak a meghívására látogatott Stockholmba, és megragadta az alkalmat, hogy találkozzon az itteni magyar olvasóival is.
A beszélgetést Veress Zoltán vezette. Az 1960-as években mindketten sokat közöltek a kolozsvári Napsugár című gyermeklapban, és együtt járták Erdély falvait-városait, hogy az olvasókkal (gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal) találkozzanak és kapcsolatot teremtsenek.
.jpg)
Kányádi Sándor és Veress Zoltán a beszélgetés szünetében
Fotó: Sántha Ferenc
Egy ilyen találkozóról írta Kányádi (a verseiből ismert könnyed szeretettel és mélységesen lírai tömörséggel): ”Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta a kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
- Ónodi Erika
- Találatok: 2341
.jpg)
.jpg)
