A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 
 
Idei meghívottunk, dr.Kubassek János, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója Almásy László és Kőrösi Csoma Sándor életéről és életművéről tartott nagyon érdekes előadást. Kubassek János annak szentelt húsz évet, hogy a magyar földrajzi felfedezők nyomába eredjen, minden helyszínt, ahol ők megfordultak, felkeressen, így írva meg hiteles történetüket. Almásy László nyomába eredve járt például Angliában, és a Szaharában megkereste a Gilf Kebir-i ”úszók barlangjában” az őskori sziklaképeket (amelyeket ”Az angol beteg” c. filmből ismerünk már). Kőrösi nyomában elment Nyugat-Tibetbe és a Zangla kolostorban megkereste azt a kis szobát, amelyben Kőrösi fagyoskodva írta a harmincezer tételes szójegyzékét. Tiglezán József a Magyarok a fényképezés történetében címmel tartott igen érdekes előadást. Kiállított saját fotóiból is. Kiállított még Tompa Anna és Bartha Magda is, mindketten akvarelleket. A kisebbségi jogokról szóló kerekasztal-beszélgetést ezúttal Sántha Hanga és Sall László szervezte, Jövőnk címmel. Helyet kaptak az egzaktabb tudományok is: Végh Norbert és Jenei István A fizikai világkép változása címmel tartottak érdekes előadást, általános műveltségünk emelése érdekében. Az irodalom sajnos hiányzott a programból, mert a budapesti meghívott író-költő házaspár nem tudott eljönni. A zene viszont jelen volt; a Stockholmi Magyar Kamarakórus fele eljött a táborba, és Mokos Magdi vezetésével napi egy-két alkalommal gyönyörködtetett bennünket szép énkekkel. A tábortűznél Sebestyén Indira és Sántha Hanga vezette a népdaléneklést, Lénárd István is besegített hegedűjével. Szemző Vali kínai tornagyakorlataival gondoskodott az egészséghez szükséges mozgásról. Ez utóbbihoz még a rőzsegyűjtés, csónakázás és úszás is hozzájárult. Lénárd István fiával, Ádámmal csodálatos keleti leveseket és szószokat varázsolt elő. A távolkeleti irányultságot ellensúlyozta kissé az éjjeli rock zene, de remélem, végül sikeresen megtaláltuk a középutat. Első nap, a megnyitó után Molnár Veress Pál lelkész tartott istentiszteletet.
 
F_19-3.jpg
Ünnepélyes tábori megnyitó
 
Az idő - minden borúlátó várakozás ellenére - remek volt, nem esett az eső! A tábortüzek mellett lángost ettünk és éjjelig ültünk a csillagos ég alatt. (Igaz, akkor éppen telihold volt és emiatt a csillagok nemigen látszottak.)
A táborban 45 személy (ebből 4 gyerek és 8 látogató) vett részt. A táborzárás előtti kiértékelésen javaslatok hangzottak el arról, hogy jövőre kiket hívjunk meg előadónak.
 
Az Önképzőkör ôszi programja még nincs készen, ám álljanak itt legalább az összejövetelek időpontjai: szeptember 29., október 27., november 24., tehát a hónap utolsó szerdáján este 7 órakor a stockholmi Magyar Házban (Lövåsvägen 12) találkozunk. Mindenkit szívesen látunk, nemcsak tagjainkat; a belépés ingyenes. Vacsora nincs, csak kávé és sütemény.
 
F_19-2-A-Kubassek.jpg
A Kubassek-házaspár Érdről
 
Meghívót tagjainknak postán/e-mailben küldünk, és azt idejében feltesszük honlapunkra is: http://onkepzokor.dinstudio.se/ A honlap a www.smosz.org –on keresztül az Önképzőkörre kattintva is elérhető.
Tagdíjunk változatlan; kérjük, fizessétek be a személyenkénti 50:-t a Pg 173941-6 Ekumeniska Kulturgruppen címre.
 
Szentkirályi Csaga 
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
 

„Magyarnak lenni nem a szó, 
A név, az ősök, az élet,
Magyarrá szív tesz és a lélek,
Nyelvében él a nemzet.”
(Széchenyi)
 
 
 
Ha nyár, akkor Tångagärde? Igen, sokak számára ez már összekapcsolódott fogalom. De miért is jó Tångagärdén? Mert családias, mert baráti, mert hangulatos, mert lehet igazi karikás ostort készíteni és használni, de lehet nemezelni, rajzolni, festeni, mert lehet jókat játszani, énekelni, megismerni az erdőt, a botanika alapjait és ahol a magyar nyelv használatán túl számos hasznos és szórakoztató ismerettel is lehet gazdagodni. Ebből a szülők a záróműsor keretében maguk is részesednek. És kinek ne csillanna fel a szemében a könnycsepp, ha azt hallja, látja, hogy gyermeke a magyar nyelv nehézségeivel megküzdve ősei anyanyelvén mesél Álmosról, édesanyjáról Emeséről, vagy énekli a gyermekdalokat, mondókákat, szavalja a verseket.
 
F_20-6A-nagy-csapat.jpg
A "nagy csapat" a tångagärdei Gyülekezeti Otthon előtt 
 
Idén, a 14. alkalommal megrendezésre került tångagärdei táborban augusztus 6-tól 14-ig 50 táborozó, köztük négy, már ifjúkorú segítő és több mint 20 felnőtt töltötte együtt az idejét. Mind a gyerekek, mind a felnőttek között sokan voltak a visszatérők. De természetesen többen voltak az újoncok is. Megható volt mind a felnőttek, mind a gyermekek részéről, hogy milyen nagy szeretettel fogadták egymást a rég nem látott ismerősök, barátok és hogy milyen könnyen, pár óra alatt ismerősökké váltak a most először látottak is.
 
A tábor minden korosztályt szívesen fogad. Az idei legifjabb táborozó még nem volt 3 éves, az ifi vezetők pedig már lassan felnőttkorba lépnek. És az is megoldható volt, hogy néhány szülő is itt lehessen a gyermekével. Az időjárás talán lehetett volna kissé kegyesebb is hozzánk, de az eső sem szegte a kedvét senkinek, pezsgett az élet a táborban. Fő mottó lett a programok tervezésénél: „Márpedig holnap jó idő lesz!” 
 
F_20-2.jpg
Lampert Bálint mesél
 
A nagy korkülönbségek ellenére remek csapatok alakultak ki a táboron belül, és a legkisebbek ugyanúgy megállták a helyüket, mint az idősebb társaik akár a sorversenyekben, akár az akadálypályán, akár a játékos vetélkedőben, a Ki-mit-tud?-on, a számháborúban, az erdei felfedező sétán vagy az egyéb programokon. A helyhiány persze nehezítette a dolgunkat, de megküzdöttünk a hely szűkössége miatti nehézségekkel. Persze a gyermekek „munkára nevelését” sem hanyagoltuk el. Két dologban kértük a segítségüket és kaptuk is meg azt. A szobarendről, a hálótakarításról maguknak kellett gondoskodni és voltak naposok, akik az étkeztetés előkészítésében, a megterítésben segítettek. A szobarend megtartása idén is nagy kihívás volt, részbeni sikerekkel, de hála Istennek a naposi feladatok ellátása már majdhogynem kiváltságos feladattá minősült. Akik megkapták a lehetőséget az asztalok terítésére és az étkezés utáni rendbetételre, azok a gyerekek felelősen el is látták ezt. Ez mutatja, hogy a gyerekek, a felnőtt vezetése mellett szívesen és örömmel végeznek házimunkát, csak bátornak kell lennünk a nekik illő feladatok kiosztásában.
 
F_20-4.jpg
A hétpróba egyik állomása
 
A tábor – a hagyományokhoz híven – ismét megismertette egy történelmi időszakkal a fiatalokat. Az idei téma a magyar nép eredete, őstörténete volt, Szent István király uralkodásáig. Az ifjak előadásokat hallhattak a magyarság Honfoglalás előtti történelméről, és lehetőség volt korabeli ruhák és fegyverek készítésére is. Csodás nemezsüvegek, tegezek, tarsolyok és egyéb kiegészítők születtek a tábor ideje alatt. Készültek kések, pallosok, íjak is. És úgy tűnik, hogy az ostorfonás – ami már tavaly is kedvenc foglalatosság volt – idén is olyan népszerűségre tett szert, hogy nem maradhatott el. Van még valaki, akinek nincs ostora? Ha igen, a jövő évi táborban hozzájuthat. Csak időben jelentkezzen. De emellett voltak egyéb foglalkozások: szövés, karkötő készítés, nemezelés, üvegfestés is. Amikor pedig az időjárás megengedte, levonult a tábor apraja-nagyja a tó partjára. Ki-ki napozott, fürdött, kenuzott. A délelőtti istentisztelet és daltanulás a tábor hagyományos és fontos programja, minden táborozó közösen vesz részt ezen. Tábori lelkészünk idén is Palcsó Attila volt, aki a Felvidékről érkezett. Segítségére voltak a tábor ifjú segítői, akik jelmezt öltve játszották el az Attila által mesélt Noé történetet. A daltanítás, közös éneklés vezetője pedig Császár Sándor táborvezető volt, aki gitárkísérettel színesítette ezt a fontos délelőtti programot.
Idén járt először a táborban Lampert Bálint, aki Győrből érkezett, ő a természettel, a természeti értékekkel ismertette meg a fiatalokat. A gyermekek bejárták vele délutánonként a tábor környékét. Gyógyhatású, fogyasztásra is alkalmas vagy éppen ártani is képes (pl. csalán) növényekkel ismerkedhettek, rovarokat figyelhettek meg és sok-sok érdekességet tanulhattak a természetről. Ki hallott már ilyet, hogy valaki örül egy szúnyogcsípésnek? Márpedig most ez történt, hisz megvan a szúnyogcsípésre való természetes gyógymód, a megrágott széles levelű útifű. Mondanunk sem kell, a fél tábor zöld feltétekkel díszelgett a kirándulás másnapján. A délutáni szabadidős tevékenységek közül kiemelkedően fontos volt a métázás, focizás, számháborúzás, tollaslabdázás. Ezeken a fizikai aktivitásokon túl idén is megrendezésre került a hétpróba, ráadásul két alkalommal is!  Egy esős délutánon az ebédlőben került megrendezésre az elméleti-ügyességi vetélkedő, ahol a vegyes csapatok apraja-nagyja egyaránt kapott testhez illő feladatot. És az idén is volt mindenkinek „Titkos” barátja, akinek írhatta, rajzolhatta a névtelen leveleket. A titkos láda meg is telt rendszeresen, sok üzenet készült. A tábor zárónapján fény derült arra is, hogy kinek ki volt a „titkosa”.A tábor további hagyományának számít még az álarcosbál és a ’Ki mit tud?’ vetélkedő is. Az esős idő kiváló volt a videózásra, a projektor és az erősítő segítségével a hozzáértők remek mozit varázsoltak az ebédlőből. Volt mesefilm vetítés (Magyar népmesék), de az érdeklődők megnézhették A Pál utcai fiúk című magyar filmet is. Kihagyhatatlan a beszámolóból a táncház és a disco. A táncházban néptánctudásukat csiszolhatták az érdeklődők, az azt követő discoban pedig hódított a „szabad stílus”.
 
F_20-5.jpg
Este van már késő este
 
Minden tábor láthatatlan lelke a konyha. Nem volt ez másképpen az idei táborban sem. 
 
A napi ötszöri étkezés mindenki számára bőséges volt és finom. Az utóbbi mindennél fontosabb. Hiszen a jóízűen fogyasztott finom étel mindenki hangulatát pozitívan befolyásolja. Itt is nagyon fontos volt annak a sok „láthatatlan” munkának az elvégzése, amivel a konyha ellátása járt.
 
Végezetül szóljunk az ifik szerepéről, arról, hogyan váltak segítőinkké a tudásörökítésben, hogyan viselik a felelősséget, ami például a telefonok összeszedésében és kiosztásában is megjelent. (Tapasztalatunk szerint a gyermekek tábori nyugalmát elősegíti, ha nincs velük a telefonjuk.) Ezért döntöttünk a telefonok egységes összeszedése és esti kiosztása mellett) Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy a fiatalok még elsősorban az azonnali eredményt hozó feladatokba vonhatóak be. Öröm az, ahogy felnőtté válásukat, a felelősségük kiteljesedését mi magunk és talán Ők maguk is megtapasztalják. Emberré ugyanis közösségben válik az ember. Így felnőtté is a közösség teszi a tagjait. És nem mindegy, hogy milyen felnőttjeink lesznek. Mi a mieinkre büszkék lehetünk. 
 
Véget ért a nyár. Benne ismét véget ért a Kékvirág Anyanyelvi Tábor, a fiataloknak ismét elkezdődött a tanév.
 
F_20-3.jpg
Jelenet a záróünnepélyből
 
Tångagärde. Egy szó és mégis mennyi minden. Csak egy kék virág. Írásunk elején ez a cím szerepel. Mert ez a tábor dala, a tábor indulója. Csak egy kék virág, ennyi a jelünk, ezt énekeltük, szinte minden nap. Tényleg nincs másunk, csak egy kék virág, ennyik vagyunk. Ha bárki tud tenni valamit Tångagärdéért, akkor kék virág lesz maga is. Hozzánk tartozó, a tábor szeretetét megkapó kék virág.
 
Ézsiás Anikó és Fehér Miklós, Budapest
 

 
 
Stockholmban augusztus 20-án tartották a Szent István-napi ünnepélyt, amelyen a Magyar Kamarakórus néhány tagja kórusműveket adott elő, majd Balogh Péter történész tartott előadást Szent Istvánról. Az alábbi írás ennek az előadásának a rövidített változata.
 
F_21.jpg
Balogh Péter
 
A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Elsősorban politikai megfontolásokból nyugat felé fordult, és befogadta a kereszténységet. Pilgrim passaui püspök követei, a bajor papok egyike keresztelte meg őt, majd Mihály testvérét és 973-ban vagy 974-ben fiát, Vajkot, aki a keresztségben az István nevet kapta. Az országban ekkor még túlsúlyban volt a pogány elem, ez keveredett a kereszténységgel. A királyi udvarba, a keresztény gondolat kezdetben inkább dinasztikus és állami célokat szolgált, mintsem Krisztus szent ügyét. Géza, hogy a kereszténység felvételét és ezzel együtt a nyugati irányultságot biztosítsa, valamint hogy hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésbőll versenytársát, Koppányt, és saját fiát, Istvánt jelölte utódjává. Adalbert püspököt hívta meg Prágából, hogy a térítő munkát folytassa, és Istvánt is tovább nevelje. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne.
 
Istvánnak azonban még véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. A Veszprém melletti győzelem és Koppány halála megszabadította őt legfőbb belső ellenségétől, az országot pedig a pogányságba való visszaeséstől. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése viszont a Bizánchoz való csatlakozás tervét hiúsította meg. Megszerezte magának a Tiszán és Dunán túl fekvő területeket, valamint Erdélyt, ezáltal gyarapítva országát és uralmát. A történelmi keresztúthoz érkezett országra négy nagy feladat várt : a kereszténység terjesztése az apostoli szék segítségével; az állam önállóságának megerősítése, erős és egységes monarchia fölépítése, és végül a magyar sajátosságok megőrzése a Nyugat-Európába való beilleszkedés folyamatában.
 
istvan.jpg
Szent István - Budapest, Milleniumi emlékmű
 
Diplomáciai és politikai érzéke Istvánt korának, sőt mondhatni, az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfijává avatta Az általa újjáalakított Magyarország a keresztény Nyugat előretolt bástyája lett a későbbi mongol és török hódítások idején. Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett munkájával is. Mindazonáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez: a pogány korból származó népszokásokat, ha az új hittel nem ellenkeztek, megőrizte vagy megtöltötte őket keresztény tartalommal. Bölcs alkalmazkodókézsége enyhébb, józanabb és eredményesebb volt, mint Magyarország első hithirdetői. Az állami törvényhozásban, a kormányzásban és gazdasági vonalon is sikerült szerencsésen összeolvasztania a nyugati elemeket a hazaiakkal. A keresztény magyar szellemet külföldön is megjelenítette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett. Istvánt 1000-ben vagy 1001-ben kenték föl és koronázták királlyá Esztergomban. A pápától kapott előjogra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott: tíz egyházkerületet (köztük két érsekséget, Esztergomban és Kalocsán), valamint nyolc püspökséget alapított. 
 
Két fájdalmas esemény sújtotta élete alkonyán Istvánt. Imre fiát, akit gondosan készített elő trónörökösévé, 1031-ben egy vadászaton vadkan támadta meg és sebezte halálra. István másik gyermeke már korábban meghalt, így nem maradt közvetlen örököse. Halála közeledtén magához hívatta tanácsosait, és velük egyetértésben Pétert, Velencében élő nővérének fiát tette meg utódjává. Közel 70(!) éves korában, 42 évi uralkodás után halt meg, Mária mennybevitelének napján, akit oly bensőségesen tisztelt és akinek halála előtt odaajánlotta országát. Istvánt az egész ország gyászolta, hiszen személyében a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta ötvözni
 
István lelki arculata a fiának hagyott Intelmeiben is hitelesen kirajzolódik az utókor számára: ”Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!'” István és vele a korona, királyság és nemzet szinte misztikus egységgé olvadtak össze. Sírja sokak által látogatott nemzeti búcsújáró hellyé vált. Tisztelete nemsokára elterjedt az ország határain túl is. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án ünnepli emlékét. Május 30-án a Szent Jobb ereklyét tiszteljük.
 
Balogh Péter
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME