Szilvási Tünde: Az egyesületek utánpótlás-hiányát egy szemléletmód változással lehetne orvosolni

Share

 


Hogyan találkoztál a KCSP ösztöndíjjal, és miért gondoltad, hogy jelentkezni fogsz rá?

3 éve olvastam a programról először, de akkor el is feledkeztem róla. Tavaly egy nagyon kedves barátnőm azonban Kanadába utazott a KCSP keretein belül, és ekkor újra a látóterembe került az ösztöndíj lehetősége. Évek óta élek Koppenhágában, ahol aktívan szerepet vállalok a magyar diaszpóra életének szervezésében, átlátom a nehézségeit, megismertem már a sajátosságait. Korábban Indonéziában tanultam egy évet, ahol pedig igen távoli és kis létszámú magyar diaszpóra életébe nyerhettem betekintést. Szociológusként és intézményi kommunikátorként végeztem, így különösen testhezálló feladatnak találom a programot.

Hogyan tudod segíteni a lundi magyar közösséget az identitásuk megőrzésében?

Segítek a rendezvények megszervezésében és lebonyolításában. Elindítottam a Lundi Médiacsoportot, ami kifejezetten azt a korosztályt célozza, akik már a gyerekfoglalkozásokból kinőttek, de még fiatalok a felnőtt programokhoz. Ezzel a célunk az volt, hogy olyan izgalmas aktivitással kössük le ezt a korosztályt, amely során a magyar nyelvet kell használniuk, de a fókusz magán a cselekvésen van. Továbbá fontos szempont volt, hogy olyan hasznos és izgalmas tudáshoz jussanak, ami a hétköznapi élet során, de akár az egyesületi életben is hasznosítható.  A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon nagy az igény erre a csoportra, és a film/adás készítés egy jó csatorna ehhez a korosztályhoz. A kicsiket a Gyémántmadár foglalkozásokra várom szeretettel. Igyekszem továbbá a vezetőségnek apró technikai trükköket megtanítani, mivel lehet hatékonyabbá tenni a működést. A Kultúrfórum mellett a Svédországi Magyar Vállalkozók Egyesületének beindításán is dolgozom, aminek a honlapja hamarosan debütál, továbbá területileg még Koppenhága is hozzám tartozik, ahol szintén programokat szervezek együttműködve a helyi szervezetekkel.

Mi volt ez eddigi legjobb élményed az ösztöndíj alatt?

Azt hiszem az ’56-os turnéra biztosan az egyik legkellemesebb, sőt egyik legmeghatározóbb emlékként gondolok vissza. Egyrészt azért, mert nagyon jó társaságban és nagy szeretettel készítettük a műsort. Másrészt azért, mert én nem vagyok előadó művész, így hatalmas élmény volt azt látni, hogy az előadásunk mennyi érzelmet csalt elő a közönség arcára, és mekkora hatást gyakorolt rájuk. Megtisztelés volt, hogy részese lehetettem!

Ahogy megkezdtem a sort, ezzel a lendülettel hosszan tudnám folytatni is. Inspiráló volt megismerkedni Szerényi Gábor művész úrral. Élmény a Mészáros Mártával és Valcz Judith-tal történő közös munka és kiemelném még a Tóth Pistával való megismerkedést, akivel a Svédországi Magyar Vállalkozók Egyesületén dolgozunk együtt. Számomra mindig azok a feladatok jelentik a legnagyobb élményt, ahol olyan munkatársakkal, olyan csapattal dolgozhatok együtt, akikkel kölcsönösen motiváljuk egymást, nyitottak vagyunk egymás gondolataira és tudására.

Mi az, amire nem számítottál?

Nem számítottam rá, hogy az ösztöndíjasok szerepe ennyire nem letisztázott. Az ösztöndíjasok szerepének eltérő meghatározásaiból nagyon sok félreértés és konfliktus adódik, és sok energia megy el ezeknek a félreértéseknek a tisztázására, ezeknek a konfliktusoknak a kezelésére.

Az eddigiek alapján hogy látod, milyen programokra járnak szívesen Lundban?

A Kultúrfórum nagyon kivételes helyzetben van, mert a lundi magyarság összetétele jelentősen homogénebb, mint általában a diaszpórában élő közösségeké, így sokkal könnyebb kiszolgálni is.

Leginkább a kulturális programokra van igény, de nagyon nagy sikerrel indult el például a salsa táncoktatás is. Kiemelten fontosak a gyerekprogramok, ezekből szerintem lehetetlen lenne túl sokat csinálni.

Az elmúlt két hónap tapasztalata azt bizonyítja, hogy az ifjúság is érdeklődő, és amennyiben valóban az ő igényeiknek megfelelő kínálatot állít össze a Kultúrfórum, szívesen csatlakoznak.

Milyen programokra lenne még igény szerinted?

Szerintem elsősorban egy nagy lépést kellene hátralépni és nem azt a kérdést kéne feltenni, hogy milyen programokra lenne még igény? Hanem azt, hogy mire lenne igény?

Ugyanis az igények változnak, és a mai fiataloknak az elvárásai már nem feltétlenül programszervezésre irányulnak, ha egy magyar szerveződésre gondolnak. A magyar identitáshoz, és annak ápolásához már teljesen más a viszonyulás az internet és az olcsó repjegyek korában. Általános tapasztalatom, hogy az egyesületek komoly utánpótlás hiánnyal küzdenek, amit elsősorban nem a programkínálat módosításával tudnak orvosolni, hanem egy szemléletmód változással. Így azt gondolom, hogy elsősorban olyan kezdeményezésekre lenne szükség, amikkel újra kommunikációs csatornát teremtenek a 15-35 éves korosztályhoz.

Mondj el két meglepő dolgot magadról!

1. Kevesen tudják, és még kevesebben hiszik el, hogy geológia szakon kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat.

2. Simán kibírom akár egy hónapon keresztül is internet nélkül.

Kérdezett: Kovács Gábor