Stumpf Anna: Ha képesek vagyunk egy közösségben együtt örülni, a nehézségek ellenére is képesek leszünk élvezni az életet

Share


Anna, engem nagyon érdekel, hogy miért jelentkeztél erre a programra? Milyen belső motiváció vezérelt?

Amióta az eszemet tudom, mindig is részt vettem valamilyen közösségszervezésben: akármilyen hihetetlen, már egészen általános iskolás korom óta. Aztán a középiskolás években, az egyetem alatt és fiatal felnőttként is végigkísérte utamat az önkéntesség, a közösség építésére való törekvések. Valahogy mindig is éreztem egy belső indíttatást arra, hogy ne csak a saját életem egyengetésével foglalkozzak, hanem tegyem, ami erőmből telik, és segítsek az engem körülvevő emberek alkotta csoportoknak megvalósítani céljaikat (legyen az éppen érdekképviselet, kulturális programok, sportcsapat, avagy szakmai konferencia). 

Úgy gondolom, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként is kivehetem a részem egy nagyon nemes munkában: a svédországi magyar közösségek megerősítésében, magyar mint idegen nyelv tanárként pedig bízom benne, hogy az anyanyelv átörökítéséhez és minél tovább való megőrzéséhez is hozzá tudok járulni a diaszpórában.

Említetted, hogy egyetemi éveid alatt is komoly szerepet vállaltál, mint közösségszervező. Már akkor is fontos volt számodra a közösségi élmény megélése. Mit is csináltál ekkor pontosan?

Rengeteg mindent: tevékenykedtem az ELTE Nagytétényi Úti kollégiumának diákbizottságában, ahol rendezvényszervezői tag és gazdasági felelős voltam, és különböző egyetemi rendezvények megtervezésében és lebonyolításában vettem részt, segítettem a kollégiumi közélet fellendítését, a hallgatói jólét biztosítását. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központjának gyakornokaként és az Angol Szakos Tantárgy-pedagógiai Diákműhely aktív tagjaként számos szakmai rendezvény, versenyek, konferenciák, szakmai műhelyek szervezésében és lebonyolításában vettem részt. Kiemelt feladatom volt emellett a közösségépítés, szakmódszertani programok kezdeményezése és kivitelezése. A londoni Roehampton Egyetemen, ahol egy fél évet töltöttem Erasmus ösztöndíjjal, az én vezetésem és koordinálásom alatt jött létre az azóta egyre népszerűbb röplabda klub, melynek elősegítettem egyetemi népszerűsítését, programokat szerveztem és a női röplabda csapat kapitánya is voltam egyben.

De nem ezeket tartom a legfontosabbnak. Nagyon szeretek túrázni. Nem volt ez másként az egyetem alatt sem. Így aztán nagyon korán bekapcsolódtam az egyetemi túraéletbe, majd kicsit később laza szerveződésű, baráti teljesítménytúrás társaságunkból segítettem létrehozni egy komoly egyesületi háttérrel rendelkező egyetemi sportszervezetet, az ELTE-SE Természetjáró Szakosztályt, melynek én lettem az első szakosztályvezetője. Egy maroknyi csapattal karöltve így évekig szerveztem túrákat, kirándulásokat, több napos táborozásokat, és közösségi programokat. Emellett nívós versenyeken és túramozgalmakon képviseltük az egyetemet, népszerűsítettük az egyetemi tömegsportot, és minden évben megrendeztük (és rendezzük ma is!) az ELTE túráját, az országos Sárga Teljesítménytúrákat. Nagyon büszke vagyok erre a közösségre, amelynek a létrehozásában szerepet vállalhattam, hiszen egy azóta is sikeresen működő, minden évben több száz tagot megmozgató, mára országos hírnévre szert tett egyetemi csapattá nőtte ki magát, amely a mindenkori ELTÉ-seké, és amelyben biztosított a folytonosság a jövő generációi számára is.

Tudom, hogy rengeteg ötlettel, tervvel érkeztél, de eltelt két és fél hónap, van mire visszatekinteni. Mik az eddigi tapasztalataid Göteborgban? Mit sikerült eddig megvalósítani? Maga a hely, a közösség is formálta benned talán az új ötleteket, mi az, amit nagyon fontosnak tartanál?

Az eltelt rövidke idő ellenére számos program, rendezvény zajlott le a göteborgi és a boråsi egyesületekben, közösségekben. Hogy csak néhányat említsek a gyermekprogramok közül: mindkét városban több gyermekfoglalkozást tartottam, kirándulást, szülő-gyerek sportestéket és filmműhelyt szerveztünk a Tavaszi Szél Egyesületben, szüreti foglalkozást és Halloween bulit Boråsban. A felnőtt rendezvények közül kiemelném a Nagyköveti és konzuli találkozónkat, a filmvetítéssel és kiállítással egybekötött Márton Áron megemlékezést, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör 25 éves jubileumi ünnepségét és az annak keretein belül szervezett Ismerős Arcok koncertet.

Nagyon sok jó emberrel, egyesületi taggal és tapasztalt közösségszervezővel találkoztam eddigi munkám során, és örömmel tapasztaltam, hogy mennyi nagyszerű program, kezdeményezés, elképzelés van a közösségben! Emellett persze kihívásokat is vélek felfedezni a közösség számára. A legfontosabbnak most talán a fiatalok megszólítását tartanám, mely jelenleg a legtöbb svédországi magyar egyesületben probléma. Ezért is szerveztük meg az újonnan létrejött Göteborgi Fiatalok (GöFi) csoportot, melynek az a célja, hogy hiánypótló módon összefogja a göteborgi magyar fiatalságot. Akik, ha meghalljuk a hangjukat és odafigyelünk az igényeikre, idővel a teljes göteborgi közösség jövőjét, a jelenlegi egyesületek utánpótlását jelenthetik.

Angol és magyar, mint idegen nyelv tanár vagy. Érdekel, miért választottad ezt a hivatást?

Angol és magyar mint idegen nyelv tanárként nap mint nap igyekszem eszközt adni diákjaim számára a nemzetek közötti megértésre és hatékony kommunikációra, elősegíteni egymás értékeinek felfedezését, a különböző kultúrák közelebb hozását. Hivatásomnak érzem a nyelv mint kommunikációs eszköz átadását és egy bizonyos fokú interkulturális érzékenység kialakítását, de egyaránt fontosnak érzem azt is, hogy a fiatalabb nemzedék számára is elérhető legyen mindazon értékek és széleskörű tapasztalatok fonata, melyet mi a minket megelőző generációtól kaptunk örökül. Szeretnék részese, rugója lenni annak az óriásszerkezetnek, mely nemcsak kézzel fogható tudást nyújt, de egyben a megfelelő identitás kialakulásához, a személyiség kiteljesedéséhez, az életben való boldogulás kulcsához vezethet.

Impulzív, dinamikus embernek ismertelek meg, aki nyitott a világra. Sok felé jártál a világban, különböző kultúrákat ismertél meg. Éltél külföldön is, mint nyelvtanár. Mesélnél az akkori élményeidről? Miben gazdagodtál? Milyen útravalót hoztál Spanyolországból Skandináviába?

Igen, nagyon szeretek utazni, gyerekkori álmom, hogy „világutazó” legyek. Sokfelé jártam a világban, és éltem, tanítottam Angliában és Spanyolországban is, mely lehetőséget adott új kultúrák, tájak, nyelvek, emberek és életutak megismerésére, új kihívások elé állított, tapasztaltabbá és (ha szabad ilyet mondani ilyen fiatalon) bölcsebbé tett. Úgy szoktam mondani: külföldön élő nyelvtanárként egyedülálló módon alkalmam nyílt rá, hogy tanítsak és tanuljak is egyben.

Legutóbb Katalóniában, egy Tàrrega nevű kisvárosban tanítgattam angolt egy nyelviskolában, másfél éven keresztül. A katalán temperamentum nagyon távol áll mind a magyar, mind a svéd emberek természetétől. Mind pozitív, mind negatív értelemben véve, így nekem is sok-sok örömre és némi bosszúságra adott okot. Egy valamit azonban megtanított: akármilyen szegény vagy nehéz sorsú is az ember, ha a mások örömének örülünk mindig csak többek, sohasem szegényebbek leszünk. Ha képesek vagyunk egy közösségben együtt örülni (még akkor is, ha éppen sírni lenne okunk), a nehézségek ellenére is képesek leszünk élvezni az életet!

Kérdezett: Ferencz Orsolya