Ferencz Orsolya:Szeretném, hogy az itteni közösség újból szükségét érezze, hogy jó összejárni, jó magyarul beszélni

Share


Orsi, milyen indíttatásból jelentkeztél a programba?

Erős magyar identitástudattal rendelkezem. Nekem mindig fontos az, hogy honnan jöttem, hová vezethetőek vissza családi gyökereim és hová tartok. Aki nem ismeri múltját, annak nincs jövője. Bukovinai székely származású vagyok. Nekem minden molekulám magyar, és büszke vagyok rá. Bár eljöttem most egy skandináv országba, az itt élő magyar közösségi életbe, de most is azért, hogy együtt tegyünk a magyarságért, a kulturális életért közös összefogással.

Kérlek, áruld el nekünk, mivel foglalkozol „civilben”, amikor épp nem Svédországban gazdagítod munkásságoddal a magyar közösséget?

Gyerekkorom óta zenével foglalkozom, már óvódás koromban is énekelni szerettem. Így egyértelmű volt, hogy zenét fogok tanulni. Tizennégy évet zongoráztam, majd a gimnáziumi éveket követően Budapestre mentem továbbtanulni, a MZTSZ Kőbányai Zenei Stúdió nappali tagozatos, állami intézményébe. 

A magyar zenei élet kiválóságai tanítottak, azonban utolsó évemben visszakanyarodtam a klasszikus zenére. Bár gimnazista koromban is egyértelmű volt, hogy klasszikus hang vagyok, nagy hangterjedelemmel, jó képességekkel, azonban öntörvényű voltam és lázadó, és kirándulást tettem más műfajokba is. De megérkeztem újból ide, ennek örülök. Nagyon jó énekmestereim voltak és vannak. Jó kezekbe kerültem, őket meg kell említsem, mert hálával tartozom nekik: Mészöly Katalin és Horváth Bálint operaénekes művészházaspár, akiktől megtanulhattam a szakma csínját-bínját.

15 éve énekművészként lépek fel Magyarországon ország-szerte, klasszikus darabokkal és operettel fesztiválokon, neves eseményeken, koncerteken. Néhány éve a Kaposvári Csiky Gergely Színház szerződtetett művésze voltam, újabban szabadúszó vagyok. Bár az elmúlt években felléptem Franciaországban, Lengyelországban, Bécsben, Németországban. Nagyon sok fele jártam már diákként is, akkor két műsorszervezőm volt, így nagy, neves művészekkel léptem fel egy műsorban szólistaként, Vikidál Gyula, Kalmár Magda, Varga Miklós stb., a Pesti Vigadóban. Mire kikerültem az iskolapadból, rengeteg fellépésen voltam túl, szinte már rutinosnak számítottam. Ma, ha partnerrel dolgozom, akkor Cserhalmi Ferenccel, a Magyar Állami Operaház művészével.

Sok TV-s szereplésem is volt, nagyon fiatalon 97-ben, az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi döntőjében énekeltem. De akkor még kicsi voltam. Azóta sokat-sokat tanultam. De hogy legyen egy civil foglalkozásom is, a Berzsenyi Dániel Főiskola PR Manager-művelődésszervező szakát is elvégeztem. 13 éve minden fellépésemet én szervezem, a többszereplős gálakoncertekig.

Profi klasszikus- és operetténekes vagy, tapasztalt előadóművész, emellett pedig tanítasz is. Az életed a zene. Mit gondolsz, ösztöndíjasként mit tudsz, mi az, amit szeretnél átadni ebből a svédországi magyar embereknek?

Én hiszek a zene erejében. Az eszközöm a hangom. Abban tudok hinni, hogy a magyar közösség összefogjon itt is közös erővel, összejöjjenek beszélgetésekre (ha kell a zene erejével), megemlékezésekre a különbözőségek ellenére. Igen, különbözőek vagyunk, sokfélék. De ez emberi tulajdonság, egyetemes, bárhol is legyünk a világon.

Egy nagyon sokrétű, energikus, izgalmas embernek tartalak. Mi mindennel foglalkozol a szabadidődben? Mi a kedvenc elfoglaltságod?

Ó, jaj! Bennem általában buzog az energia. A sport az életem része. Ezen belül fitnesz, hosszútávfutás, úszás, bringa. Tavaly átúsztam a Balatont. Gyerekkorom óta álmom volt. Csodás volt! Emellett a barátaim képzőművészek, festőművészek. Egy fellépés alkalmával kerültem kapcsolatba velük. Úgy összebarátkoztunk, hogy 10 éve velük járok évente kétszer alkotótáborokba. Csak az eszközünk más, a gondolat és az út ugyanaz. A 20 éves kortól a 80 éves korig vagyunk. A kor nem érdem, hanem állapot. Én is elkezdtem festeni, de ez tényleg csak hobbi.

Sok helyen léptél fel Svédországban, közösségi programot szervezel, koordinálsz országos szinten is és a fogadó városodban, Jönköpingben is szívvel-lélekkel tevékenykedsz nap mint nap. Az eltelt kicsit több, mint két hónapban, mi az, amit a legnagyobb sikerednek érzel?

Nem titok, ha azt mondom, most nehéz a jönköpingi magyar közösségi élet. Bár van, de inkább kisebb baráti társaságok. Akinél lakom, általa sok magyarral megismerkedtem, és egyre többen nyitottak rám. Az ökumenikus istentiszteletek pedig számomra nagyon fontosak. Tavaly Erdélyben, Segesváron, egy aktív közösségi élet volt az egyházközösségeknél. Ott lehetett gondolatokat váltani, együtt lehetett a magyarság hétvégenként.

Ha jól tudom, tavaly Segesváron voltál ösztöndíjas a Petőfi Program keretein belül. Mesélj nekünk, hogyan élted meg az erdélyi kiküldetést? Miben látod különbözőnek a svédországi diaszpóra közösséget az erdélyi szórványnál?

Ki kell mondom, Erdély a szívem a csücske. Életem legmeghatározóbb időszaka. Úgy éreztem, haza érkeztem. Közel 50 koncertet adtam szórvány magyar településeken, templomokban. De hogy ne legyen öncélú, vittem magammal a tehetséges tanítványaimat. Rengeteg programot szerveztem, nagyon intenzív kapcsolatom volt a magyarsággal, sok tehetséges növendékkel. Ott tudtam hangképzést tanítani, igény is volt rá. A románokkal, szászokkal is együttműködtem koncerteken. Nyitottak voltak rám ők is. Szép időszak volt.

Szórvány, diaszpóra? Hasonló és mégis más. Más igényekkel találkozom itt, más problémákba ütközöm. Nem könnyű a helyzet. Mindig azt vallottam, az az igazi magyar, akinek az unokája is az lesz. Nem könnyű itt a szülő szerepe, a magyar anyanyelv megtartásáért, főleg, mikor gyermeke bekerül a svéd közösségbe. Ez itt nagy feladat. De számomra, a magyar anyanyelv elvesztése a legszomorúbb dolgok közé tartozik.

Mit tekintesz a legfőbb célodnak a svédországi ösztöndíjas munkád során?

Szeretném, hogy az itteni közösség, minden korosztályt beleértve, újból szükségét érezze, hogy jó összejárni, jó magyarul beszélni, egyszerűen: együtt lenni. Remélem, hogy sok színvonalas előadást, koncertet tudok szervezni a helyi közösség aktív bevonásával. A cél az, ha innen hazamegyek, a közösség tovább éljen!

Kérdezett: Stumpf Anna