„Már gyerekkorban el kell kezdeni a magyar nemzeti öntudatunkat építeni”

Share

Bemutatkoznak a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai

 

Fotó Tóth Balázs Fotóstudió
Fotó Tóth Balázs Fotóstudió

Fotó Tóth Balázs Fotóstudió

A 2013-ban a magyar állam által meghirdetett Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas program egyre nagyobb érdeklődésnek és sikernek örvend a diaszpóra magyarsága körében. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége idén nem kevesebb, mint hat magyarországi ösztöndíjast fogadott. Stockholmban és környékén ezúttal is két fiatal segíti az egyesületek munkáját: Tóth Luca Réka és Sándor István népzenészek. Göteborg és környékén szeptembertől Stumpf Anna kezdte meg tevékenykedését. Idén először Jönköping és környékének is jutott egy ösztöndíjas, Ferencz Orsolya személyében. A Halmstad és Lund környékiek is újra élvezhetik a Kőrösi ösztöndíjasok segítségét. Halmstadban Kovács Gábor, míg Lundban Szilvási Tünde dolgozik. Mint már az előző évekből megszokhattuk, a Híradó olvasóinak egymást kérdezve mutatkoznak be az olvasóknak. A bemutatkozók sorát Sándor István kérdéseire válaszolva Tóth Luca indítja..  

 Kérlek, pár sorban mutatkozz be, honnan származol, mivel foglalkozol?

Tóth Luca Réka vagyok, 27 éves, népzene és népi hegedű tanár végzettséggel. Gyermekkorom óta élek a népzenében, népi hagyományápolásban, ugyanis szüleim pedagógusok és fontosnak tartották hagyományaink megőrzését, így a helyi településen, Bugyin ők voltak az egyik zászlóvivők a helyi csoportoknál, közösségeknél. Már óvodás korom óta beírattak népi énekelni, néptáncolni, citerázni, majd hegedülni az ott működő gyerekcsoportokba, amit nagyon köszönök Nekik!

2015-ben kaptam kitüntetéses mestertanári diplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Szívügyemnek érzem a népzene autentikus formájának megtartását, tanulását és tanítását. A tanítás mellett másik szakterületem a táncház zenélés, melynek aktív gyakorlója vagyok a mai napig. A tanítás és fellépések mellett együtteseinkkel rendszeresen tartunk táncházakat: Tik trió, Arató zenekar, Tóth Luca Réka és zenekara.

A népzenével párhuzamosan, nélkülözhetetlennek tartom néptánc hagyományunk ápolását is, így 2010-től tagja vagyok a Csenkesz Táncegyüttesnek, Bugyi községben.

Tanítasz, táncházban muzsikálsz, koncertezel. Melyiket szereted a legjobban?

Mindhárom foglalatosságnak megvannak a maga pozitívumai. Vegyük például a tanítást. A gyerekek, felnőttek tanítása számomra kihívás, egész embert kívánó feladat, s mindemellett óriási öröm, ha munkám eredményes. Jó érzés, hogy a tanítványaimtól újabb pozitív visszajelzéseket kapok, és szeretnek az óráimra járni. Igyekszem mindenkivel kialakítani a „bizalomteli légkört”, ahol megnyílhatnak és elengedhetik a szorongást, emellett a zenei alkotás, tanulás birtokába kerülhetnek. A táncházban való muzsikálás is öröm. Örülök, amikor a mi muzsikánkra táncolnak, énekelnek, és jól érzik magukat az emberek. Sok boldog pillanatot szerezhetek a koncertek alkalmával is, ami szintén egy jó visszajelzés nekem, hogy érdemes ezt csinálnom!

Mikor érkeztél Stockholmba? Melyek az első benyomásaid a városról?

Szeptember elsején érkeztem a városba. Az elsőre szembetűnt, hogy jól kiépített a tömegközlekedés, változatos járművekkel, akárcsak Budapesten: metró, villamos, hajó, vonat, busz. Még nagyon új minden, lassan-lassan kezdem felfedezni, de térkép nélkül nem indulnék neki a városnak.

Jártál már korábban Stockholmban?

Igen jártam, 2015 szilveszterén. Ugyanis tavaly múlt húsz éve, hogy a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége megvásárolta a Stockholmi Magyar Ház épületet, mely ma is a svédországi magyar élet egyik legjelentősebb központja. Ebből az alkalomból szervezett a stockholmi Magyar Ház Közösség jubileumi műsort, melynek rendezésére és lebonyolítására a Tik trió nevű formációnkat kérték fel. A szilveszteri programot kibővítettük, így a Csenkesz Táncegyüttessel közösen készítettük elő, melyben többek között jeles, téli népszokásainkat elevenítettük fel, úgymint: regölés, Lucázás, betlehemes, és emellé fűszerezésként egy-egy falu táncát, zenéjét, énekét vittük színpadra zenekarommal és a táncegyüttessel. A programban volt még közös énektanítás élő zenei kísérettel, viselet bemutató és kvíz különböző vidékekről, tánctanítás, újévköszöntő versek és énekek. A műsor után egy közös táncházat tartottunk, ahol a közönséget is bevontuk a táncba és az éneklésbe.

A Stockholmi Magyar Ház szilveszteri mulatságán. Fotó: Sándor István 2015
A Stockholmi Magyar Ház szilveszteri mulatságán. Fotó: Sándor István 2015

A Stockholmi Magyar Ház szilveszteri mulatságán. Fotó: Sándor István 2015

Mik a fő erősségeid, melyekkel segíteni tudod a svédországi magyar egyesületek munkáját?

Stockholmban és környékén is van számos egyesület, magyar szervezet, ahol igény van a munkánkra, segítségünkre. Még nagyon friss az élmény, és az érkezés, de már most nagyon sok jeles eseményt, előadást, dátumot lefixáltunk, és készülünk rájuk. Plakátot készítünk, amihez jól jön kisebb tapasztalatom a készítésben, eközben felvesszük a kapcsolatot, hirdetjük különböző fórumokon, hogy minél több emberhez eljusson a híre a magyar programoknak! Ilyen például, Vass Zoltán Iván rendezésében A forradalom hangjai című előadás, amely október 21-én lesz bemutatva a Stockholmi Magyar Házban. Vagy itt van például a Táncház sorozat a Magyar Házban, amit újra elindítunk október 1., október 29. és november 26. dátumokkal, ezeken az alkalmakon mi, stockholmi ösztöndíjasok fogunk élőzenei kíséretet biztosítani nagybőgős kollégámmal kiegészülve. Vagy a svédországi magyar fiatalok találkozó helye, az előttünk itt tevékenykedő ösztöndíjasok által elindított Svédországi Magyar Mozi, melyet minden hónapban megszervezünk. Ezeken az alkalmakon egy jó hangulatú magyar filmet vetítünk, amit utána megbeszélünk, vagy ezzel kapcsolatban kialakul egyféle társalgás, eszmecsere. Fontosak a rendszeres alkalmak egy közösség életében, amire lehet számítani, ilyen például még az UHU, Stockholmi Hétvégi Magyar Gyermekfoglalkozás, mely a Magyar Házban működik szombaton, ahol segítségünkre, zenei tudásunkra, pedagógus énünkre számítanak, így kapcsolódunk be a foglalkozásokba. Emellett Stockholm mellett Uppsalába is ellátogatunk minden hónapban többször az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesület foglalkozásaira, melyek rendszeres foglalkozásokat jelentenek a magyar gyerekeknek, az alkalmakon néptáncolunk, magyar nyelven éneklünk népdalokat, gyermekjátékokat játszunk, tanítunk, közösen zenélünk, mondókázunk, és még sorolhatnám a jobbnál jobb programokat, amit a magyar egyesületek kínálnak a Svédországban lévő magyaroknak.

A Programmal kapcsolatban milyen célokat tűztél ki magad elé?

Fontosnak tartom, hogy már gyerekkorban el kell kezdeni a magyar nemzeti öntudatunkat építeni; gyermekjátékok, mondókák, népdalok, népi hangszerek, néptánc, táncház, hagyományos kézművesség segítségével. Nekem is célom ezt továbbadni az itt élő magyar gyermekeknek, gyermekfoglalkozások keretein belül, hiszen magyar kultúránk éppolyan fontos mindenki számára, mint az anyanyelv, ezért azt őriznünk kell, tovább kell adnunk, generációkról generációkra és erre közösségi alkalmakat kell teremtenünk.

Emellett szeretnénk megszólítani programjainkkal a kint élő fiatalokat és felnőtteket egyaránt, hogy tudjanak egymásról, tapasztalatot cseréljenek, legyenek a közösség részei és jó hangulatban találkozzanak egymással rendszeresen. Szeretnék mindenki felé nyitott lenni, segíteni az egyesületek munkáját, szakmai tapasztalatomat átadni, úgy ahogy ezt tettem 2 évvel ezelőtt Ausztráliában, Sydneyben 6 hónapig, mint Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas.

Milyen egyesületeknél, közösségeknél volt feladatod Sydneyben?

Nagyon sokrétű munkánk volt, ahol hasznosíthattuk eddigi tudásunkat, tapasztalatainkat is. Ezek közül párat megemlítenék. Mentoraink Lédeczi Dénes atya, a Katolikus Közösség vezetője és összefogója és Péterffy Kund, a Református Közösség lelkipásztora. Dénes és Kund oldalán sok közösséget megismerhettünk, bekapcsolódhattunk életükbe, zenei esteket, délutánokat tartottunk, ahol énektanítással és zenéléssel kedveskedtünk a kint élő magyaroknak. Részt vettünk a Magyar Iskolában, a Cserkészetben, a három néptáncegyüttes (Kodály, Kengugró, Görcs) és egy népzenekar (The Transylvaniacs) szakmai életében, tanításában. Táborokban közreműködtünk, segítettünk; iskolatáborban, cserkésztáborban, népzene- és néptánc-táborban. A helyi Idősek Otthonába sokszor belátogattunk, zenés délutánokat és filmvetítést tartottunk magyar kiváló ételekről. Az otthonban működő Miklósi István Népművészeti Gyűjtemény tárgyait katalogizáltuk, dokumentáltuk. A gyerekeknek szóló Maci klubba segítettünk, zenés foglalkozást tartottunk magyar gyerekeknek 2-5 éves korig.

Kérdezett: Sándor István