A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Tóth Csaba: Nincs, ami többet érne, mint az életünk, és amit belőle csinálni tudunk és merünk!

- Kérlek, mutatkozz be röviden!

Tóth Csaba vagyok, 35 éves, a Békés megyei Szeghalomról érkeztem Hällebergára. Szabadidőmben bármilyen, a természettel kapcsolatos időtöltést végzek, szeretek horgászni, gombászni. A svéd erdők erre végtelen lehetőséget adnak. Szívesen bújom a könyveket, bár addig, amíg az idő engedi, inkább az erdőket járom. Mindig érdekelt az idegen népek kultúrája, életmódja, ezért örömmel ismerkedem ezekkel, és ennek során lehetőségem nyílik megismertetni a magyar kultúrát, gasztronómiát.

- Veled már augusztusban találkoztam az anyanyelvi táborban.

Igen, ugyanis az én küldetésem eléggé speciális, mert a többiekkel ellentétben jómagam már júniustól megkezdtem a külföldi programszakaszt a hällebergai tábortanyán, hiszen itt akkor kezdődik az élet igazán. Tehát amikor te megérkeztél, én már túl voltam az első intenzív harmadon.

- Milyen feladatokat kell ellátnod?

Első sorban gondnoki teendőim vannak, amely sokrétű munkából áll, ilyen például a porta rendben tartása, táborfelügyelet, karbantartás, egyszóval annak biztosítása, hogy az idelátogatók mindig megfelelő, tiszta és kényelmes körülmények között tölthessék el idejüket. Ezen kívül a konyhában szerzett tudásomat kamatoztathatom – ugyanis polgári foglalkozásom szakács – a táborok és egyéb rendezvények alatt.

- A madarak csiripelték a szeptemberi SMOSZ közgyűlés után, hogy ilyen finom kacsát még életükben nem ettek! Azt is te követted el?

Ne hozz zavarba! Igen, én készítettem és nagyon jól esik ez a pozitív visszacsatolás, szeretek kísérletezni, de a fő „műsorszám” előtt azért mindig letesztelem az ételeket.

- Az ösztöndíjasok elsődleges küldetése a magyarságtudat megtartása, erősítése. Te miként tudod ezt szolgálni?

A magyar tradicionális ételeken keresztül, hiszen tudjuk, hogy az étkezés összehozza az embereket, jelentős a közösségkovácsoló tulajdonsága, szívesen beszélgetnek egy-egy finom étel elfogyasztása közben. A magyarokkal nyilván magyarul beszélgetek, máris életbe lép a magyar nyelv aktív gyakorlása. A Svédországban élő magyarok táplálkozási szokásai némiképp különböznek az anyaországban élőkétől, a svéd hatás azért érződik, de azt tapasztalom, hogy a gyomruk vágyik a magyar ízekre. A magyar gasztronómia elég színes, tudok újat mutatni.

- Mi volt eddig a legizgalmasabb, legemlékezetesebb esemény számodra?

Egyértelműen a Kékvirág anyanyelvi tábor. Olyan mély hatást tett rám az a tíz nap, hogy sohasem fogom elfelejteni. Beleláttam és bekapcsolódtam egy nagyon szervezett, embert próbáló, fantasztikusan működő munkába. Óriási lehetőség ez az itt élő magyar gyerekek számára, akik már svédül élik a mindennapjaikat. Nem csupán a magyar nyelvet gyakorolhatják, fejleszthetik, hanem történelmi, népművészeti, kulturális esszenciát kapnak ez idő alatt. Barátságok, szerelmek szövődnek, a már meglévő barátságok megerősödnek. A gyerekek fegyelmezettek, együttműködők, a programokon szívesen vesznek részt. Minden felnőtt azon munkálkodott, hogy az ismeretek átadása mellett a gyerekek jól érezzék magukat, szép emlékekkel távozzanak. Nem is értem, hogy a nálam idősebbek miként bírták energiával? A tábor neve ugyan Kékvirág, de én ennél sokkal több színt láttam ott. Biztos vagyok abban, hogy a sokszínűségét a részvevők sokszínűsége adta.

A SOMIT táborok is hasonló hatással voltak rám. Rengeteg pozitív és feledhetetlen élménnyel gyarapodtam ezeken a hétvégéken. Nagyszerű és egyben felemelő érzés átélni és részese lenni egy olyan külföldi magyar közösség által szervezett tábornak, melynek tagjai akar többszáz kilométert is átutazva találkoznak alkalmanként, hogy együtt eltölthessenek egy-egy jó hangulatú hétvégét családostól.

- Mit fogsz csinálni a holtidőben, amikor kevesebb a forgalom Hällebergán?

Tennivaló mindig van, nem félek, hogy unatkozni fogok. Ha szerénytelen lennék, szeretném magam az ösztöndíjasok utazó nagyköveteként aposztrofálni. Oda megyek, ahol igény támad a munkámra. Most úgy tűnik, Stockholmban, a Magyar Házban van rám szükség. November végen Ljungby-ban fogok segédkezni egy nagylétszámú bál lebonyolításában. Szerencsére mind a mentorommal, mind a SMOSZ vezetőségével nagyon jó a kommunikáció, ez megkönnyíti rugalmas munkavégzésemet.

- Mi vonzott ide? Miért pont Svédországot választottad?

Mindig is vonzott a skandináv életstílus, a kutúrája, a földrajzi adottságai, a sok zöld, erdők, vizek, csodálatos!

- Mit gondolsz, újra fogsz pályázni?

Mindenképp szeretnék. Remélem, hogy az eddigi elvégzett munkáim bizonyítják, hogy hasznos segítője vagyok az itt működő magyar egyesületeknek és a továbbiakban is igényt tartanak erre.

- Köszönöm, sok sikert kívánok neked!

 

 

Kérdezett: Sebestyén Marianna

Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Képzőművészet 2020. október 31.
A nyári szabadságom elején egy szakmai szervezetet kívántam meglátogatni Budapesten, a galériák sokaságáról ismert Falk Miksa utcában. Sajnos nem volt szerencsém, a vírushelyzet miatt zárt ajtókat találtam a hivatalban. Visszafelé, a Körút felé haladva kis, zománcozott állatfigurák sokaságát fedeztem fel…
Tovább

Egyesületek

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Egy komoly kérdés foglalkoztatta a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület tagjait a szeptemberi tanévévnyitó kirándulásuk előtt. Nevezetesen, hogy…
Nyár a Pannóniával

Nyár a Pannóniával

A koronavírus-járvány által megnehezített időszak azt hiszem, több mindenre megtanít(ott) bennünket. Például, hogy értékeljük azt, ami a közvetlen…
Kedves magyarok!

Kedves magyarok!

Sajnálkozva jelentem, hogy – mint néhányunk előtt már ismert is – a nyár elején végleg befejezte működését a…
Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Hasonlóan más egyesületekhez, tavasszal minden fizikai találkozást igénylő programunkat törölnünk kellett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületnél (UMSE) is. Az…
Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Immáron második alkalommal rendezte meg Szent István napi sokadalom elnevezésű rendezvényét a ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület. A dél-svédországi…
Nem mindennapi strandparti

Nem mindennapi strandparti

2020 júniusában az egykori LMKF fiatalok csoport megrendezte első víz melletti szabadtéri programját, a strandpartit. Hihetetlen érdeklődést vont…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME