SMOSZ 40.

Share

Közös célok elérésén munkálkodó emberek néha megpihennek, hogy számot adjanak egymásnak és maguknak arról, amit egy hosszabb idő alatt végeztek. Minden ilyen évforduló megmelengeti az ember szíve környékét, mert emlékeket ébreszt és reményeket keltve a jövő felé is tekint. Mi, magyarok, akik Svédországban gondozzuk azt a tudást és kultúrát, amit egykor szülőföldünkről hoztunk magunkkal, ápoljuk hagyományainkat és egymás között, távol hazánktól is, azon a nyelven váltunk szót, amelyen gyermekként először szólaltunk meg. Svédország különböző tájain élve művelődési egyesületek vonzkörében tartunk kapcsolatot, barátságot.

A mindannyiunkat összetartó Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) idén tölti fennállásának negyvenedik évfordulóját. Az egykori alapítók, drága, régi barátaink, boldogan nézték volna a Göteborgban ünneplőket, amint örömmel, gyakran vastapsokkal köszönik meg az ünnepi műsorban fellépők magas színvonalú produkcióit, valamint a magyar kormányt, hazánkat képviselő politikusok gratulációit.


Ünnepi hangulat Göteborgban

 

Az negyvenéves SMOSZ Kristianstadban, Göteborgban, majd pedig Stockholmban hívta össze a közelben élő honfitársakat. A vezetőség a göteborgi rendezvény megszervezésére a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kört kérte fel. Hadd emlékezzünk meg erről az emlékezetesen szép eseményről.

Az estét Csata Attila, a vendéglátók elnöke nyitotta meg:

„A SMOSZ vezetőségének a jövőben is meg kell találnia azt az egyértelmű, logikus és helyes utat, amely felvértezi tagegyesületeit, hogy bátran szembenézhessenek az akadályokkal és nehézségekkel teleszórt új világ kihívásaival. Remélem, hogy a SMOSZ, magyar-keresztény hagyományainkat követve, azt a polgári szellemet akarja fenntartani, amely segíti egyesületeinket, hogy továbbra is kiváló magyarsági munkát végezzenek, amelyre nemzettársaink – bárhol éljenek is a világban -, büszkék lehessenek. Ebben a munkában ezután is számíthattok a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör segítségére”. 

 

Bihari Szabolcs a SMOSZ elnöke foglalta össze a Szövetség négy évtizedes múltjának olykor nehéz, de gyakrabban örömteli emlékeit. Sok-sok lelkes svédországi magyar barátunk munkájának köszönhető az a büszke érzés, amely ma mindannyiunk lelkét eltölti. Hiszen részt vállalva és beilleszkedve egy Magyarországtól távoli nép dolgos életébe, minden jel arra mutat: Svédországban is fordítunk időt, energiát anyanyelvünk ápolására és híven őrizzük kulturális értékeinket.

Bihari Szabolcs az évforduló alkalmából négy göteborgi tagunknak adott át emléklapot és érmét a magyarságért végzett hosszú és eredményes munkáért: Kozma János, László Béla, Maróti Beáta és Szalai Erzsébet.


Fotó: Bánovits András

 

E sorok írója nagyon jól emlékszik az ötvenes, hatvanas évek magyar minisztereinek, politikusainak beszédeire. Még akkor is, ha néha eredményekről számoltak be, hangjuk, arckifejezésük és az, amit mondtak, hideg volt, lelketlen és többnyire elhihetetlen. Éppen ezért szeretném itt kiemelni, hogy ünnepünkre meghívott vendégeink, a mai Magyarország kormányának képviseletében velünk együtt örülő politikusok beszédeiből sugárzott a lelkesedés és az elkötelezettség. A mai határokon kívül rekedt, a hazai földtől távol élő magyarok felé nyújtották ki a szülőhaza kezét, hadd érezzük, hogy itt is, most is a nemzet gyermekei vagyunk. 

 

Répás Zsuzsanna, a Nemzetpolitikai Államtitkárság helyettes államtitkára bevezetőjében hangsúlyozta az idegen nyelvi kultúrában született és felnövekvő gyermekek szüleinek komoly felelősségét. Hiszen csak a szülő és a család őrizheti meg a gyermeket a magyar kultúrkörben is. Át kell adniuk neki a nyelvet, a magyar kultúrát és hagyományokat. „Ez egy nehéz küzdelem, amelyben azonban nincsenek egyedül a szülők és a diaszpóra szervezetek. A magyar kormány erre nagyon nagy hangsúlyt fektet. Kiemelt figyelmet szeretnénk fordítani a magyar hétvégi, vasárnapi iskolákra. Találtunk is 150-180 ilyen iskolát. Összeállítottunk egy pedagógiai csomagot: tankönyveket, munkafüzeteket, de még játékokat is, hiszen az ezekben a közegekben eltöltött órák nem kell, hogy hasonlítsanak a szokásos iskolai foglalkozás gyakran száraz hangulatára. A csomagok összeállításában nagy segítségünkre van a Balassi Intézet. Mi most ezeket a csomagokat szétküldjük az iskoláknak gondolva azokra a magyarokra is, akik munkát vállalnak valahol külföldön, de gyermekeiket idegen környezetben is szeretnék magyarnak nevelni. Ezeknek a gyermekeknek igazán szükségük van a hazai segítségre, hogy ha majd egyszer visszatérnek, vagy csak ellátogatnak Magyarországra, ne legyen gondjuk az anyanyelvvel, valóban otthon érezhessék magukat a magyar földön, a magyar emberek között.”

 


Fotó: Bánovits András

 

Dr. Deák Ernő a NYEOMSZSZ elnöke beszédében megköszönte a negyven éves SMOSZ egykori megalapítóinak azt, hogy vállalkoztak a nagy feladatra. A mindenkori vezetők azóta is összefogják, támogatják a svédországi magyar tagegyesületek működését.

 

Potápi Árpád János, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának, valamint az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak üdvözletét hozta. Elmondta, mekkora öröm találkozni a hazától távol is ilyen élő kultúrával, hagyományőrzéssel. Felemelő érzés tapasztalni, hogy a Svédországban élő magyarok ilyen lelkesen gondozzák identitásukat. A Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke rámutatott:

„2010 óta Magyarország más módon közelít a nyugati országokban élő magyarság felé. Ezekről a népcsoportokról évtizedeken keresztül még beszélni sem volt szabad. Igazán csak 2010 után hangzott el, hogy a nyugaton élők mennyire fontosak a nemzet számára, hiszen becsülendő, hogy ezek távol hazájuktól is megtartották magyarságukat. Az ilyen külföldön munkálkodó közösségek, mint például ez a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör is, magát a hazát jelentik. A SMOSZ fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett, csak egy órája befejeződött ünnepségen, köszönetet mondtam a regisztrált, külföldön élő magyar állampolgároknak, hogy az idei, április 6-ai országgyűlési választásokon olyan nagy számban segítették a két kormánypárt fölényes győzelmét. A mai magyar országgyűlés nem csak Magyarország, de az egész magyar nemzet parlamentje. Hogy otthonról is támogassuk a külföldön élő magyarjaink és gyermekeik identitásának megtartását, először 47 fiatalt küldtünk ki a világ számos pontjára, hogy ahol erre igény mutatkozott, segítsék a magyar kulturális egyesületek életének felpezsdítését. Az idén már száz diák végzi ezt a munkát: táncházakat szervez, könyvekkel látja el a csoportokat. Svédországba két fiatalt is küldtünk. Az egyik éppen Berecz Sándor lánya, Berecz Kata, aki az ünnepi műsort konferálta”. 

 

Az ünnepi műsorban szereplők természetesen mind Magyarországról jöttek. A Corvinus Közgáz Néptáncegyüttese és zenekara látványos, néha akrobatikus, gyakran szellemes jelenetekkel sok tapsot aratott.

 

Teleki Gergő fiatal zongoravirtuóz játékával elbűvölte a közönséget. A világon mindenütt jól ismert II. Magyar Rapszódia (Liszt Ferenc) elhangzása után nem csak a taps csattant fel, de sokan helyükről felugorva, állva ünnepelték a művészt.

 

Két igazán neves énekes, Sebestyén Márta és Andrejszki Judit, hangszereket is használt: az orgona és a csembaló a szakrális, preklasszikus dalokhoz, míg Sebestyén Márta furulyázása, ütőhangszerei a népi dallamokhoz adott igazi, eredeti hangzást.  Sebestyén Márta a létező összes magyar kitüntetést megkapta már, s a film, amelyben éneke hallható, Oscar-díjas. Kossuth-díj, Prima Primisszima díj... hosszú lenne felsorolni.

 

Sebestyén Márta 2014. december 11-én a Zeneakadémián ad koncertet, ahol mamája, Farkas Mona (Kodály Zoltán egykori növendéke), kórust vezényel. A kórusban ott áll majd Sebestyén Márta és két testvére is. Márta öt évesen, három éves kistestvérének kezét fogva, egy 300 tagú gyermekkarral állt az akkor nyolcvanéves Kodály Zoltán ablaka alatt és énekelve köszöntötte a mestert. Azután néhányad magával felmehetett Kodály lakásába megköszönni minden énekelni szerető magyar gyermek nevében a sok szép dallamot, kórusművet, amelyeket ma is annyi fiatal énekel hazánkban. Akkor Kodály odament a kis Mártához és ezt mondta:

- Ha mindenki ilyen szépen énekel, mint te, akkor érdemes volt megírnom ezeket a műveket.

 


Fotó: Bánovits András

 

Andrejszki Judit a mai magyar régizene legfontosabb alakja. Hangszeres és énekes szólistaként számos CD-je jelent meg, de műsorszámként, valamint Sebestyén Mártával kettesben fellépve rendszeresen találkozhatunk vele az ország fontosabb koncerttermeinek dobogóján. Orgonán és csembalón is gyakori közreműködője a Musica Profana régizenei együttesnek.

 

Berecz András mesemondó rendkívüli humorával igazán nagy sikerrel szerepelt a göteborgi műsoron, de még az azt követő ünnepi vacsorán is. Napjaink legnépszerűbb mesemondója. Történeteinek magva mindig népi eredetű. Humorának lényege nem elsősorban az öncélú nevettetés, hanem a sok utazással járó mesegyűjtés során megismert történetek megmentése, közkinccsé tétele. Fáradhatatlanul keresi a múlt idők tanúit, a régi emlékek őrzőit.  Külön hangsúlyozta, hogy a Gyergyóban élő emberek emlékezete kimeríthetetlen fantasztikus történetekben. A sáros, keskeny utacskák végén hihetetlenül gazdag történetek és mesék várják a vándort. „Különös észjárású emberek azok!”

Azt azonban Berecz András egyáltalán nem szánta mesének, amit beszélgetésünk végén jelentett ki:

„Egy nép akkor egészséges, ha ápolja saját hagyományait, kultúráját. Amikor erről lemond, az olyan, mint a kiszáradt fa. Önmagunkat kurtító nép vagyunk. Lemondunk azokról az aranyainkról, amelyekkel a világ előtt tudnánk csillogni. Más népeknek csak fele ennyi van, de azt reklámozzák, büszkén próbálják minél több helyen felmutatni. Nekünk több energiát kellene használnunk, hogy szellemi kincseinket megismerje a világ”.

 

 A SMOSZ negyven éves munkája sok eredményt mutat fel. A rendszeresen megtartott anyanyelvi táborok mellett az utóbbi években már szinte felsorolhatatlan a példák száma, amely mind a svédországi magyarság ügyének gondozását segíti. Egy kultúrában gazdag nemzetet képviselünk itt Svédországban, de sokan munkálkodnak a magyar szó és szellem megtartásán Európa országaiban és a világ minden földrészén.

A SMOSZ fennállásának negyvenedik évfordulóján gondolnunk kell a svédországi tagegyesületek munkájára és mindannyiunkat összetartó jelentőségére is, mert ezek nélkül legfeljebb tartalmatlan SMS-ekre sorvadhat le a svédországi magyarok egymás közötti kapcsolata és ezzel kultúrája is. 

Ezért tehát rendkívül fontos, hogy soha ne felejtsük el, honnan jöttünk és mik vagyunk. Hagyományaink, kultúránk ehhez a legjobb segítség.

 

Maróti László

Göteborg