A „Drakula Árnyéka – a romániai forradalom kitörésének valódi története”

Göteborg, 2011.november 10.

2009-ben készült el a kanadai születésű magyar újságíró, Szőczi Árpád „Drakula árnyéka” című dokumentfilmje, amely a romániai rendszerváltozást megelőző időkről, pontosabban a Tőkés Lászlóval készített igen fontos, de nagyon titkos interjú elkészítésének előzményeiről szól.A film 2010-ben a Magyar Filmszemlén a Legjobb Rendezés díját nyerte el.

Szőczi Árpád - Fotó: Bánovits András

Az újságíró egyébként is lelkes kutatója magyar őseinek és általában a magyarság történetének. Rendezői tehetsége jól egészíti ki gondos kutatói munkáját. Filmét nézve arra gondoltam: eljött az ideje őszintén beszélni, írni a háború utáni fél évszázad göröngyös történetéről, országok, emberek viszonyáról, ebben az esetben pedig a Kárpát-medence viharos évtizedeiről.

 Szőczi Árpád megszerezte az engedélyt, hogy személyesen kutathassa át a hírhedt Securitate Tőkés Lászlóról szóló feljegyzéseit és fényképanyagát. Elkészült filmje lebilincselő módon tárja a néző elé mindazok erőfeszítését, akik megteremtették a feltételeket a Tőkés Lászlóval való találkozáshoz. Két kamerával is. Nem volt egyszerű feladat. Az akkori református lelkész minden lépését figyelte a titkosrendőrség, így a segíteni akarók, és főleg a kanadai szervezők, gyakran kerültek elveszettnek hitt helyzetekbe.

Az olvasónak nem szabad elfelejtenie, hogy az események időszakában a román kormány élén még N. Ceauşescu és felesége ült. A Securitatenak minden megfigyeltre bőven jutott titkos ügynöke, valamint műszaki embere, akik kamerákat, mikrofonokat vezettek be a gyanúsítottak, ebben az esetben Tőkés László parókiájára, de még a templomba is, hogy felfedezhessék, és jól kielemezhessék az egyes beszédében elhangzó nyílt vagy rejtett rendszerellenes bírálatokat. A Securitate emberei képesek voltak kompresszorral feltörni a templom előtti járdát, hogy ezzel eltereljék a figyelmet a templomban felszerelendő lehallgató berendezések nagy zajjal járó munkálatairól.

Ilyen körülmények mellett tehát a titkos interjú előkészületeinek szereplői számára idegfeszítő feladat volt a vámosokkal, határőrökkel való találkozás, de még a szokásos utcai közlekedés is veszélyes volt, hiszen a besúgók a város minden táján felfigyelhettek egy-egy gyanús csomagra, egy szögletes batyura. Ezek az emberek soha nem is utazhattak együtt, sem ugyanazon a napon nem léphették át a határt. Mégis a reájuk bízott csomagot el kellett juttatniuk a kanadai újságírókhoz, azoknak pedig be kellett jutniuk a megfigyelt református templomba, illetve a mellette álló paplakba, ahol Tőkés feleségével és három kisebb gyermekével élt. Emellett gyakran voltak vendégei, akiknek kiléte további gondot jelenthetett a leselkedő ügynököknek.

Tőkés Lászlót a romániai falurombolás kemény bírálata miatt is sokat zaklatta az akkori hatalom, míg végül napról napra több és több, közel 10.000 magyar gyűlt össze lakhelye környékén. Ennek ellenére az állami és egyházi hatóságok visszavonták papi megbízatását és pert indítottak ellene. 1989.december 17-én akkori hét vendégével együtt letartóztatták.

Szőczi Árpád filmjében találkozhattunk Istvánnal, Tőkés László Kanadában élő testvérével, de még névtelen szovjet diplomatáról is hallhattunk, aki már két hónappal korábban beharangozta Ceauşescu közelgő bukását s egy esetleges forradalom kitörésének lehetőségét.

A két kanadai újságíró kalandos, de az akkori körülmények ismeretében vitathatatlanul életveszélyes feladatra vállalkoztak. Öt-hat magyar segítőjük mindent eljuttattak hozzájuk, ami a titkos interjú elkészítéséhez elengedhetetlen volt, de az interjú elkészülte után a munka eredményét is kijuttatták Romániából.

Mi lehet most velük?... És a két kanadai?... A Tőkés Lászlóval készített film hamarosan sok országba eljutott, még Magyarországra is. Innen pedig már csak rövid idő telt el a temesvári lakosság megmozdulásáig, majd pedig Románia politikai rendszerének megváltozásáig.

Aki szeretné megnézni, megszerezni Szőczi Árpád filmjét, megrendelheti azt a Duna-TV honlapján (www.dunatv.hu). Ígérem, érdemes, hiszen én nem írtam mindenről...

Maróti László
Göteborg