A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Észak-Bükk

Azért szeretem annyira a dombokat-hegyeket, mert összesűrűsödik bennük az idő és a tér. Párszáz méter séta a kert végétől a felettünk lévő dombtetőre. Tiszta időben jobb kézre a Bükk-hegység vonulatai látszódnak, ha nagyon tiszta az idő, akkor balra az Alacsony-Tátra csúcsai bukkannak elő Uraj dombtetőiről szemlélve a környező tájat.

 

1

Nyugat-Bükk. Szilvásvárad – meg sem tudom számlálni, hányszor jártam már ott gyermekkorom óta. Fátyol-vízesés és ropogósra sült pisztráng. Mezítláb a patakban – egy általános iskolás emlék. Bélapátfalva űrbéli tájként ható felhagyott kőbányája és hazánk egyetlen épen maradt, román kori ciszterci apátsági temploma. De a Bükkben pálos kolostorromra is bukkanhatunk… Természetesen biciklivel is meghódítottam már a Bükk vonulatainak egy-egy részletét. Itt rejtezik Magyarország rejtélyes-csodás kaptárköveinek nagy része (Dél-Bükk). A keleti oldalon pedig az Újmassai őskohó és Lillafüred „lapul”, József Attila Ódájának szülőhelye. Tavaly tavasszal, a korona kipattanásakor többször is gyalogtúráztam a Bükk számomra még ismeretlen helyein. Régi vágyam, hogy egyszer áttúrázzam a Bükköt nyugat-keleti irányban. Pár hónapig dolgozhattam a Bükki Nemzeti Park kötelékeiben, felmérhettem szülőfalum (védett) növény- és állatvilágát. Mélyen bennem él ez a táj, maradandó élmények kötnek hozzá, háborítatlansága mindig magához hív.

 

2

Májusban indultunk neki a túrának, a legzöldebb hónapban. A Bánvölgye Tábor (Észak-Bükk) mellett hagytuk az autómat, aztán nekiindultunk a vadonnak. Hamarosan palaszerű kőzetfal mellett haladtunk el. „A Bán-völgy felső szakaszán a karbon kori Szilvásváradi Formációba tartozó sötétszürke palás aleuritot, palás agyagkövet sima elválása miatt tetőfedő palának fejtették” – tudhatjuk meg a Bükki Nemzeti Park honlapjáról. A kőzet finomabb érintésre is omlik, leválnak egymásról a rétegek, akár az emlékezéstől megbolydult idő. Ahogy görgetem egymás után a tavaly májusi képeket, újra a túrabakancsomban vagyok, tűz a nap, hihetetlen zöldek a fák – némely ifjonc úgy hajlik meg előttünk, akár a Bújj, bújj zöld ág… gyerekdalocska aranykapuja. Talán a vihar dönthette meg így. Vannak olyan pillanatok, amelyekről már megtörténésükkor érezzük, hogy mélyen belénk égnek. Habár védett területről van szó, bizonyos mértékű fakitermelést mégis folytatnak – a völgyben egy igen megritkított erdőben járunk, az ég kékje és a bükkök sima kérge, égbetörő lombkoronája különös összképet ad.

A velünk szemben magasodó hegy elegyes erdővel tarkított: a bükk fenyvessel keveredik. Jól kivehetően elüt egymástól a kétféle fa, aztán egyszer csak az Országos Kéktúra útvonalán találjuk magunk, a 635 méteren lévő Verebec-vár közelében. A Vásárhelyi-kőről gyönyörű kilátásban van részünk. Igazi kihívás szélben lengedező árvalányhajat fotózni, szegény barátom vesztére e csodás növény szép számmal tenyészett a csúcson, s elbíbelődtem egy darabig a ringó tünemények megörökítésével. A legjobban sikerült árvalányhaj képet mégis a Dédesi-Kisvár tetején készítettem. Dédes várának romjai közül pedig azt figyelhettük meg, ahogy a bükki őserdő lassan árnyékba borul a komótosan lemenő nap fényében.

szalamandraSzalamandra_Antal_József_felvétele
Dedesi-vrDédesi vár_Antal_József_felvétele
es-utnEső után_Antal_József_felvétele
BjjbjjzoldgBújj, bújj zöld ág..._Antal_József_felvétele
csodaCsoda_Antal_József_felvétele
barlangszllsBarlangszállás_Antal_József_felvétele
bjitalBájital_Antal_József_felvétele
A-lemen-NapA lemenő Nap_Antal_József_felvétele
rvalnyhajÁrvalányhaj_Antal_József_felvétele

3

Következő, ugyancsak észak-bükki túránkat nagyjából két héttel később ejtettük meg. Ezúttal Mályinkáról indultunk, a Csondró-patak völgyében. A Tátra utca végén lévő elhagyatott régi ház után rögtön az erdei ösvény következik. Utunk közvetlenül a patak mellett visz, első és egyben talán legizgalmasabb állomása az Odvas-kői-barlangszállás. A kis erdei rejtek kívülről igen vonzó, belépve viszont nem voltam benne biztos, hogy egy meleg nyári napot követően nem maradnék-e inkább kint, mint a hűvös és nedves, lestrapált matracok, kiszuperált kályha és néhány rozsdásodó edény „luxusában”. Azért kipróbálnám, milyen lehet… Továbbsétálva maga a költészet toppan elénk: Ámor forrás. Töltök a kulacsomba vizéből, hátha… A túra leírásában említik, hogy szalamandra is él errefelé. Persze vágyom látni ezt a színes kis hüllőt. És összejön!

Az időjárás előrejelzés délutánra záporokat-zivatarokat jósolt. Valahol a tetőn járunk, mikor elkezd csöpörészni, dörögni, villámlani. Aztán egyre hevesebben esik. Elteszem a fényképezőgépet, ráhúzom hátizsákomra a vízálló réteget. A rajtam lévő cuccok sajnos nem teljesen vízhatlanok – még szerencse, hogy van nálam esőnadrág. A víz patakokban folyt az erdei földúton, mintha kisebb csermelyekben gázolnánk. A korábban vízálló túrabakancsom nem bírta tovább, enyhén átázott. A fák törzsein is patakokban zúdult lefelé a víz, olyan gyorsan, hogy a tövükben hab tajtékzott. Ekkor nem olvastam még a Fák titkos életéről (Peter Wohlleben), s mikor a következőkben idézendő jelenethez értem, felemelő volt visszagondolni, hogy mindezt átéltem már jómagam is: „…megfigyelhetjük, ahogyan a fák »poharazgatnak«, igaz, csak akkor, ha heves felhőszakadás zúdul rájuk. Mivel az ilyesmi rendszerint csak zivatarokkal együtt fordul elő, nem javasolnám, hogy emiatt az erdőben mászkáljanak. Ha ellenben amúgy is kint tartózkodnak […], lenyűgöző látványban lehet részük. Leginkább a bükkök csapnak valóságos tivornyát ilyenkor. Ágaik, mint sok lombos fáé, ferdén felfelé nyújtózkodnak, de éppennyire jogosan mondhatnánk, hogy ferdén lefelé. Mert a korona nemcsak arra szolgál, hogy a lombozatot szélesre tárja a napsütésben, hanem arra is, hogy befogja a vizet. A csapadék levelek százezreire esik, ahonnan az esővíz lecsöpög a kisebb ágakra, majd onnan a fa törzséből kinövő ágakra csorog lefelé, ahol a picinyke csermelyek valóságos folyammá állnak össze, és lezúdulnak a törzsön. A törzs alsó részén a víz már annyira hömpölyög, hogy amikor eléri a talajt, élénken felhabzik. Egy heves zivatar esetén egy felnőtt fa pótlólagosan több mint ezer litert képes bekebelezni, amit felépítése révén célirányosan a gyökereihez vezet. Ott aztán a víz a környező talajban elraktározódik, és segít később átvészelni egynémely száraz időszakot.”

Egy idő után újra csak felfelé kellett másznunk. Épp kisütött a nap. Az egyik tetőn bámészkodtunk, mikor hangos morajra lettünk figyelmesek. Esőre tippeltem – sajnos igazam lett, hamarosan láttuk, amint nyugatról rohamosan közeledtek felénk a zivatarlánc esős láncszemei… Eső és Nap – legalább csodás szivárványt láthattunk a meredély fölött. Egy újabb mélyen emlékeimbe ivódott élmény. A Bükk egy újabb csodája. A hirtelen esőt követően „füstölgött” az erdő, innen-onnan párafelhő szálldogált.

 

4

A két kirándulás két történet, két érzés: a száraz, meleg, élénkzöld májusi nap és az amúgy is patak közelében indult, majd zivatarláncokban, gyönyörű szivárványban kicsúcsosodó júniusi esőnap. A két út párhuzamos egymással, csak néhány kilométer választja el őket egymástól. Mégis egészen más világ a kettő.

Ezúttal az Észak-Bükkről meséltem kicsit. Legközelebb a Bükk más tájaira kalauzolom a Kedves Olvasót. A tavasz itt kopogtat már az ablakon, hamarosan nyílnak a mezei virágok, életre kel a természet. Kalandra fel!

 

Írta és fotók: Antal József

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME