Országos szövetségünk nyári közgyűlésén megfontolt, szisztematikus, jól kidolgozott és fenntartható cselekvési tervet fogadott el megmaradásunk érdekében. A tervet a MÁÉRT Diaszpóra munkabizottsága készítette. Az elképzelés olyan fontos feltételek megteremtését sürgeti, amelyek biztosíthatják jövőnket itt, a nyugat-európai diaszpórában. Az egyesületi munka fellendítése, a közös ingatlanaink kezelése, a célirányosabb és hatékonyabb ifjúsági nevelőmunka és az egyházak támogatása csupán néhány pontja ennek a tervnek. Külön örvendetes, hogy az elképzelés tulajdonképpen az egész nyugati magyar szórványra vonatkozik, és ezt a szerzők javaslatként terjesztik majd a magyar országgyűlés elé.
A tervben megfogalmazott stratégiák támogatását tehát az anyaországtól, illetve annak vezetésére megválasztott honatyáktól várják a terv kidolgozói. A létszámában apadó, lelkesedésében lanyhuló, átlagéletkorát tekintve korosodó nyugati diaszpóra ugyanis elérkezett arra a pontra – és erre minden kétséget kizáró jelek utalnak -, amikor külső, és tegyük hozzá: gyors segítség nélkül nem képes önerőből huzamosabban megmaradni. Ezek a magyar szigetek egyre nehezebben tudják megteremteni, illetve fenntartani azokat az infrastruktúrákat, amelyek e közösségek – közösségeink - továbbélését, a jövő nemzedék(ek) anyanyelven történő oktatását, hagyományaink átörökítését szolgálják. A terv kidolgozásában a helyzetet egyre reálisabban felmérő és a felszívódás veszélyét aggódva konstatáló nyugati magyarság mellett az otthoni politikai vezetés jószándékú, áldozatkész odafigyelése, sőt, ígérete is sejthető.
Óhatatlanul felmerül azonban a kérdés hogy a közösségi tevékenységek, a magyar munkának otthont adó találkozóhelyek, az itt végzett oktatói-nevelői munka anyagi és szakmai hátterének az anyaország részéről történő – bár részleges, de mégis önzetlen - átvállalása estén visszatér-e belénk az az életkedv, bizakodás, lelkesedés, amely egykor zsúfolásig megtöltötte előadótermeinket, a cserkészfoglalkozásainkat, a hétvégi iskoláink padjait vagy az ünnepi rendezvényeinket?
Reménykedjünk abban, hogy lesz erőnk megfogni a felénk nyújtott segítő kezet, hiszen ez lehet egyetlen esélyünk az itteni megmaradásra; közös felelősségünk tehát élni ezzel a felkínált lehetőséggel.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.