Lapunk, a Híradó 30 éves – ez a számunk pedig a 120. a sorban!
A kerek évfordulóra gondolva átnéztem a régi évfolyamok néhány példányát – nem mindegyiket, mert a lapot jóval Svédországba érkezésem előtt bocsátották szárnyra az akkori lapgazdák-szerkesztők. A zömmel egyesületi beszámolókból és gyakorlati tudnivalókból álló “őspéldányok” – a jelenleginél szerényebb terjedelemben és köntösben – kezdettől fogva az itteni magyar közösség igényeiből születtek, annak elvárásait tükrözték. Nem volt ez másként a későbbiekben sem – igaz, az évtizedek múltával és az egyesületek megsokasodásával változatosabbá, összetettebbé vált a lap. Az egykori, a még friss bevándorlóknak szóló tanácsok helyett egyre több írás, krónika tanúskodik a révbe jutott, lassan önmagára találó közösség fokozódó igenyeiről: többet olvashatunk eseményszámba menő helyi rendezvényekről, kezdeményezésekről, cserkészmozgalomról stb. A kárpát-medencei magyar közösségek sorsát is végig figyelemmel, és segítőkész tenniakarással követik a szerkesztők.
Borbándi Gyula, a nyugat-európai magyar emigrációról szóló könyvében többek között azokról az emigráns csúcsszervezetekről olvashatunk, amelyek az otthoni politikai nézeteknek a meghosszabításában kívántak külföldön tevékenykedni. Tiszteletre méltó elkötelezettségük – ami egyben összetartó erejük is volt - azonban lassan elszigetelte őket a változó világ kihívásaitól, és ez óhatatlanul a felszámolódásukhoz vezetett.
Megmaradtak viszont a diaszpórában élő magyar közösségek, közösségeink – bár ezek történetét nagyon nehéz összegyűjteni és kötetbe foglalni. Megmaradásuk egyik lehetséges – és talán egyetlen hiteles - magyarázata, hogy e közösségek nem kötelezték el magukat egy-egy párteszme iránt, hanem olyan, mindenki által hosszú távon is vállalható értékek mentén szerveződtek, mint a rendszeres együttlétek feltételeinek a biztosítása (klubhelyiségek, magyar házak), az anyanyelv és a kultúra megőrzése és továbbadása az új nemzedéknek (cserkészet, hétvégi iskolák), illetve a magyar nyelvű vallásos lelkigondozás biztosítása (egyházi szolgálat).
A lapunk évfordulója ezért jóval több, mint az eddig megjelent, és a némelyikünk könyvespolcán gondosan őrzött példányok összessége. A Híradó – 30 éves múltjával, továbbá jelenével, és remélhetően a jövőjével is – itteni közösségünk erejének, életképességének, józan értékrendjének egyik szép és hiteles bizonyítéka.
A Híradó