E központi szoborcsoporttól, vagy nevezhetjük akár kisplasztika csoportnak is, a fal felé fordulva, szinte bronzos felületű, vagy vasfekete vásznak kapcsolódnak a nagyszerű anyaghoz. Három kitűnő spanyol festőművész, méreteiben és színeiben is hasonló, absztrakt vásznai. Az 1929-ben Spanyolországban született Luis Feito 1959-ben olajfestékkel és homokkal vászonra festett műve, melynek címe egyszerűen csak 140-es festmény, vezeti be a sort. „Az eredetileg ábrázoló stílusban dolgozó festőművész 1956- ban Madridból Párizsba költözött, ahol az Art Brut pasztuózusan festett, homokból és olajfestékből gondosan felépített kifejezésmódjának a hatása alá került. A sötét, négyzetes formátumú vászon alsó felében szürke, fekete és umbra színű, fürtökbe csoportosított durva formák tűnnek elő, melyek szikla formációkra emlékeztetnek. Ettől a sűrűsödéstől balra egy fehér fény árnyalatai emelkednek ki a szürke háttérből. A kép tere nyitott és meghatározatlan.”

A következő fekete festményt kedvenc festőm, Antonio Saura festette. (Mióta megláttam Brigitte Bardot-t ábrázoló gesztusfestményét, azóta kedvelem ezt a temperamentumos gesztusfestőt. Persze sok alkotását volt szerencsém látni.) Művének címe Blanca, ami fehéret jelent, ugyanakkor női név is lehet. „Antonio Saura Huescában született, tizenéves korában kezdett el festeni és írni, mikor tuberkulózisa ágyba fekvésre kényszerítette. Kezdetben egy szürrealista fantázia tájképet alkotott meg, de később egy absztrakt expresszív stílust fejlesztett ki. Az ötvenes években Párizsban lakott. Az évtized közepétől kezdett azokkal a motívumokkal dolgozni, melyek végigkísérték az egész hátralévő életét: női aktok, portrék, népi gyülekezetek és keresztre feszítések. A Blanca Saura fekete-fehér periódusából való. Az energiával töltött ecsetvonás egy feloldott női figurát rajzol, és ez adja a cím kétértelműségét.”

A harmadik alkotás a legismertebb enformel festő, Antoni Tápies 1960-ban festett műve, a Festmény barnában és feketében, fekete dombormű, amely vegyes technikával vászonra készült.

„Antoni Tápies Barcelonában élt és működött. Több más katalán művésszel együtt 1948-ban megalapította a Dau al Set (A kocka hetedik oldala) nevű csoportot, amely a dadaizmus és szürrealizmus nyomdokain alkotott. Az inspirációt Joan Miró és Jean Dubuffet művészete jelentette számára. Tápies absztrakt festészetét olajjal festett vastag impasztó technika jellemzi agyaggal és márványporral kombinálva, amely durva felületstruktúrát ad.”

 Spanyol modernizmus

Az absztrakt spanyol modernizmus nemzetközi elismerése az 1958-as velencei biennálén következett be. A művészek két csoportba tömörültek: a Dau Al Set (A kocka hetedik oldala) Barcelonában és az El Paso (Lépés) Madridban. Az előzőekhez Antoni Tápies, az utóbbiakhoz Luis Feito és Antonio Saura tartozott. A spanyol háború utáni avantgárd egy olyan közegből került ki, melyet Franco tábornok fasiszta diktatúrája jellemez, részben, mint az elnyomás elleni tiltakozás. Ugyanakkor nemzetközi színtéren hatott.

A kifejezést a szürrealizmus, dadaizmus és informalizmus jellemzi. A színskála gyakran tompított, az anyaghatás erőteljes. A modern spanyol művészetet gyakran összekötik a spanyol művészettörténettel, ugyanakkor a tájjal és a spanyol nemzeti karakterrel is. „Az internacionális nonfiguratív művészeti nyelvet, melyet az 1950-es évek alatt megtanultunk megérteni, itt sötétebb, akaratosabb, erőteljesebb, és talán meggyőzőbb dialektusban beszélik, mint amihez hozzászoktunk” – írta az akkori múzeumigazgató Alfred Westholm 1960-ban.

„A Göteborgi Művészeti Múzeum és a Göteborgi Művészeti Szövetség 1960-ban bemutatta a Fiatal spanyol festők című kiállítást a Göteborgi Műcsarnokban. Több művet is megvásároltak a gyűjtemény számára a kiállítás végett. Négy évvel később Antonio Saurát mutatták be a Göteborgi Műcsarnokban. 1970-ben 12 spanyol című kiállítással a spanyol művészet általános mustrájára került sor a Göteborgi Művészeti Múzeumban, ez alkalomra 18 művet szereztek be. Ezért a spanyol háború utáni művészet nagyon jól bemutatható a múzeumban.”

A fenti információ készíti fel a kiállítás látogatót, a sötét vásznak műélvezetére. Tekintsünk most fel a spanyol modernek fölé írt 1937-es Barbara Hepworth idézetre: „Minden idők jó szobraiban megtalálhatóak az absztrakt szobrászati értékek, de az jelentős, hogy a kortárs szobrászat és festészet absztrakttá vált gondolatban és ötletekben is.”

Ha tovább haladunk az óra járásának megfelelően, balról jobbra haladva, egy pillanatra elidőzhetünk a korabeli kiállítás katalógusokat tartalmazó alacsony vitrin előtt.

Mintegy madárperspektívában rácsodálkozhatunk Antonio Saura katalógusán látható játékos csöpögtetésre, a dripping-re. Esetlen Art-brut humor, kétségtelen.

Tekintetünk máris tovasiklik a következő színes és nagyon dekoratív olajfestményre, Karel Appel Hinta egy hajóban című alkotására.

 

 

„Ez a hollandiai festőművész, szobrász és keramikus 1921. április 25-én született Amszterdamban és Zürichben, 2008. május 3-án (85 évesen) halt meg. Sírja a párizsi Père-Lachaise temetőben található. Karel Appel az állami Akadémián tanult Amszterdamban 1940–43 között. A második világháború után a gyerekek által készített rajzokkal dolgozott, és az első kiállítása Groningen volt 1946-ban.1950-ben költözött Párizsba, ahol közös lakása volt Corneillel. Festményein vannak groteszk vonásokkal ábrázolt állatok, szörnyek és emberek. Appel lett a szimbóluma az 1948-ban alakult CoBrA művész csoportnak, mint a lázadó, és a munkásosztály képviselője. Az ő érzelmekkel telített festményein dinamikus formákat és erős színeket találhatunk. Vincent van Gogh és az expresszionizmus befolyása egyértelmű. Appel többek között készített falfestményeket a Stedelijk Múzeumban (Amsterdam City Museum) és költészeti gyűjteményeket illusztrált. Az UNESCO 1954-es díját a velencei Biennálén és a Guggenheim nemzetközi díjat 1960-ban kapta. Appel 1968-ban kezdett domborműveket festeni, és ezeket követték nagy szobrai fából, poliészterből és később alumíniumból is. Appel képviselteti magát, többek között a modern művészetek múzeumában, New Yorkban, a Tate Modernben, Londonban és a göteborgi Művészeti Múzeumban.”

 

Egy ismertető táblát fedezhetünk fel a falon, ezúttal a CoBrA csoportról: „A CoBrA egy nemzetközi művészeti csoport volt, amely 1948-ban alakult meg. A név egy összeállítás azoknak a városoknak a kezdőbetűiből, ahol a művészek alkottak: Koppenhága, Brüsszel és Amszterdam. A terminust az a brüsszeli költő és festőművész, Christian Dotremont jegyzi, aki a csoport manifesztumát is megírta. A hangadó művészek között Karel Appelt, Egil Jacobsent és Asger Jornt találhatjuk. A CoBrA csoport egy absztrahált és expresszív festészet mellett áll ki, deformált figurákkal és arcokkal, melyeket gyermekrajzok ihlettek. Meghirdetett céljuk volt a művészetet felszabadítani a nyugati kultúra normáitól és stílusirányzataitól. Ezzel egy romantikus, primitivisztikus tendenciát követnek a modernizmusban, mely az embert a vitális eredetével próbálja újraegyesíteni, amelytől a civilizáció megfosztotta.”

Vegyük most szemügyre a kiállítás következő, Egill Jacobsen dán festőművész Maszk barnában című alkotását!

„A művész Koppenhágában született, és ugyanitt képezte magát a harmincas években, a Művészeti Akadémián. 1945-ben futott be egy erőteljes színezésű absztrakt festészettel, olyan motívumokkal, mely maszkokra és gyermekrajzokra emlékeztetett. Jacobsen a CoBrA csoport tagja volt. 1959–1973 között a Koppenhágai Művészeti Akadémia professzora volt. Ezzel a maszkhoz hasonlítható figurával és a festett felületek ritmizálásával a Maszk barnában nagyon jellemző Jacobsen formanyelvére.”

A következő kiállított műalkotás az ismertebb Asger Jorn dán festőművész festménye, címe Kompozíció

.

„Asger Jorn művésznév, az eredetileg Asger Oluf Jörgensen név változata. Jorn Fernand Léger tanítványa volt Párizsban az 1936–37-es években, majd a Koppenhágai Művészeti Akadémián tanult. 1948–51-ben belépett a nemzetközi CoBrA csoportba. A hatvanas években közreműködött a forradalmi avantgárd csoportban. (A Situationist International (SI) a társadalmi forradalmak nemzetközi szervezete volt, amely az 1957-es megalakulása óta az avantgárd művészekből, értelmiségiekből és politikai teoretikusokból áll.) Jorn formanyelve expresszív, figurákkal és maszkokhoz hasonló arcokkal, melyeket erős színekkel festett meg. A Kompozícióban két erősen absztrahált figurát lehet sejteni szűk képi térben.”

Vége a második résznek. Az idézőjelben közölt szövegrészek a svéd nyelvű tájékoztatók magyar fordításai.

Csikós Tibor