Ács István műveire egy jó nevű stockholmi grafikus hölgy hívta fel a figyelmem körülbelül három évvel ezelőtt. Az interneten kezdtem kutatni, és rögtön nagyon izgalmas munkákra akadtam.

 

Hangok C5; méret: 30 x 30; teknika: Akryl

 

Képeit nézve a feszültség a formából fakad. Háromszög alakú 3 dimenziós térformára még ma sem festenek sokan. A másik forrása ennek az érzésnek az a misztika, amelyet az informel stílusú festésmódjával közvetít. (Mint ahogyan azt az Art Portál lexikonból, Sebők Zoltán tollából tudjuk, ebben a felfogásban a festővászon membránként funkcionál, amely minden áttétel nélkül fogadja a festő megfontolás nélkül kiadott impulzusait). Az ember ujjaival szinte kitapogatná ezeket a futurisztikus jeleket, hiszen annyira hasonlítanak a Braille íráshoz.

Igen, mintha egy másik bolygóról közvetítene. Az embernek olyan érzése támad, hogy szinte látja az óriás űrhajót, amint kékes fénnyel síklik tova. Azután egy villanás, gyors képváltás, és... Festői nyelve tudatos, annak tónusos mivolta bizonyítja ezt legjobban. A filmhez talán annyiban van köze, hogy Istvánnál is megfestett felületek szekvenciáit látjuk egymáshoz kapcsolódni. Itt a fantasztikus film egyik nagy illusztrátora, a szürrealista H.R. Giger is felrémlik egy pillanatra, annak fekete-mágiához való, nyersen realista kapcsolódása nélkül. Istvánnál minden esztétikus, kifinomult, már-már plakátszerűen redukált.

 

Ha a világhálón szemügyre vesszük Ács István festőművész egyszerű, de kiemelkedően ízléses honlapját (nuvonax.wix.com/konst), a művész nyitott arckifejezésű, vidáman közeledő, fekete-fehér félalakos portréjával találjuk szemközt magunkat. Feltűnően beszédesek a kézműves emberekre jellemző kezei és ujjai. Nyitott tenyereit felfelé, mintegy a levegőoszlopokat tartva, szélesen gesztikulál. Bizonyára azért, mert sok mutatni valója van. Vajon mik lehetnek ezek?

 

 

Archaikus; méret: 30 x 30; Teknika: Akryl

 

Rövid életrajza után kinyithatjuk képgalériáját, ahol képregényszerűen egymást folytató képsorok fogadnak bennünket. Mintha hullámzó, víz alatti tófenéket pillantanánk meg, hínárral, megkövült fosszíliákkal, valamikor volt mozgások nyomaival. Buborékok szállnak felfelé, egy sellőszerű szellemlény is tovasodródik az árral... 

 

A mély iszaprétegből kibukkan egy négyszögletes fémlemez, mely valamilyen technikai civilizáció kódolt üzenetét tartalmazza. Talán csak áramköröket, de lehet, hogy egy modern csippet rejt. Kézenfekvő lenne itt a szürrealisták harmincas évekbeli, pl. Yves Tanguy breton festő, hasonló logikájú, víz alatti tájakat megidéző alkotásaira hivatkozni. Azt hiszem azonban, hogy ezek az alkotások a posztmodern festők, így István vizuális kultúrájának is részei, a rokonságot felismeri, de saját útját járva továbbhalad. Nézzük az üledékbe ragadt, további rétegeket. A tófenéket sérülés éri, piros sebek csíkja világít, majd erősen színezett foltok fröccsennek, de nem a színek kölcsönhatása, inkább csak a „Chiaroscuro”, a fény és árnyék dramatikus ellentéte olvasható ki. A félelem oszlopán csomó képződik. Kénes források vulkánjai egymással keveredő tintapatronokat sütnek el. Egy régi nagylemez pávafoltja az elmúlásra figyelmeztet bennünket. Digitális technikával készült munkáit „Metamorf” sorozata vezeti be. Túlvilági lényeken, krómozott testű organikus formációkon csillog a fény. „Főnix” című photoshop technikával készült munkája a földbe szúrt kard archaikus jelképét idézi meg. Harmonikus színeire, kifinomult festői felfogására itt is az erőteljes fény-árnyék ellentéte a jellemző. „Hollow” (Üreges) című photoshop technikájú munkáján csillogó zöld fény világítja be a kozmikus teret, és a benne látható két égitestet, valamint a meteorgyűrűt. „Emphyricum” című digitális festményén pedig kéken ragyogó piramis árnyékában vörös bolygót látunk pörögni, amely az őt körülvevő gyűrűvel szemre is, és egyben petesejtre is emlékeztet.

 

Csikós Tibor