i. Hu.se.t 9 – Horizont csoportos kiállítás a Cosmopolitan Galériában
Horizont csoportos kiállítás sikeréhez, ami május elején zajlott a göteborgi Cosmopolitan Galériában, kilenc magyar származású művész járult hozzá.
A résztvevők között volt Ács István absztrakt - expresszionista olajfestményeivel, valóságos színorgiákkal, amelyeket áthat a dinamizmus és az erő. Egyik festmény robbanékonyabb volt, mint a másik. A cikk-cakk mintán túl viszont felsejlett a végtelen örökkévalóság, amely kívül esik a megismerhetőség határain.
Ács István, olajfestmény
Egy másik hozzájáruló Bánovits András volt, akinek digitális nyomatain a magyar zászló folytatott változatai élnek tovább. Különben ez egy „lettrista" játékosság, ahol a művész a költői „látóhatár" szó mellet döntött, a sokkal konkrétabb „horizont" fogalom helyett, amit viszont akár azt is jelentheti, hogy az jelenleg hiányzik - és szükség van egy új horizontra...
A belső szobában Bokor Botond hagyta, hogy a látogató maga is része legyen és létrehozzon egy új horizontot. Egy „mixed media" alkotásról volt szó, ahol a látogatót felkérték, hogy fotózzon le egy képet a falon, és így saját maga is legyen a mű aktív társalkotója.
Bokor Botond
A látogatók részesülhettek továbbá Csikós Tibor kísérleti művészetéből, amelyen keresztül megvilágítja a horizont problematikát Dobó Tihamér magyar képzőművész nyomában haladva. Csikós zenei játékosságról is tanúságot tett, a „Horizont keringő" című sorozatával, ami a magyar zeneszerzőt, zongoraművészt és pedagógust, Liszt Ferencet jutatta eszembe.
Csikós Tibor: Horizont keringő
Csikós Tibor: fotó, tusrajzok
Imre Eszter három finom porcelán tányért hozott, melyeket még a hazájában alkotott meg. Káprázatosan szépek voltak, szinte láthatatlanok, fehér tányér a fehér háttér előtt, és az emberek kénytelenek voltak igazán közel menni az alkotáshoz, hogy felfedezzék a mini installációt – ahol is egy reszketeg híd emelkedett a horizonton.
Imre Eszter, porcelán
A kiállítás magába foglalta még Kasza Imre reflexióit töredékes vázlatok formájában. Egy nyugtalan „pahavaniskt" szem rajzát, és egy izzó naplemente felvételét narancssárga horizonttal.
Kasza Imre: Tájkép naplementével
No, és ott voltak Páhi István (Stefan) gyönyörű alkotásai. Ezek részben Páhi szürreális fotó-kollázsai, mint például kép egy generátorról, amely messziről telefonfülkét jutatott eszembe, részben pedig az égi madár, egy felhő a láthatáron, és egy fénykép, mely szülővárosáról, Zsámbékról készült.
Páhi István: Égi madár
Páhi István: Éjjeli maraton
Tilajcsik Roland fekete gránit szobra, a „Horizont 1" konkrétságával, szigorú formai és matematikai tökéletességén keresztül egy éles ívet jelenített meg, más szóval, a horizontot, amelyen valami, ami a tornádóhoz hasonlatos, kavargott. Az is érdekes, hogy a kép a honlapon fenekestül felfordult, ami miatt egy okos szem jutott eszembe.
Tilajcsik Roland: Horizont I, gránit
A kiállítás legnehezebbenértelmezhető alkotása Urbán Attila stilizált performansz-videója volt. A gótikus csend kiabált abban a pillanatban, amikor a fejsze lesújtott, de a fekete-fehér végtelenített felvétel fordult egyet, és ezáltal még több potenciális látókört, perspektívát és nézőpontot mutatott meg.
Urbán Attila, videoperformansz
Niclas Mossberg
fordította: Csikós Tibor
A kritika elolvasható svéd nyelven a világhálón:
http://www.tidningenkulturen.se/artiklar/konst/konstkritik/14913-konst-samlingsutstaellning-horisont