Imre Esztert kivételesen egy göteborgi házibulin ismertem meg. Nagyon ritkán fordul elő, hogy ismeretlen emberek mint képzőművészt keressenek meg. 

Tíz év alatt ez csak egyszer történt meg velem. Egy amerikai magyar házaspár hívott meg megtisztelő módon néhány magyar származású művészt göteborgi lakásukra.

 

Meggyűrni a világ szövetét… azt kellene egyszer, porcelán, 2010

 

Csoportos kiállítások zajlottak ebben az időben (tavasszal) a városban.Így bukkantak rá néhány magyar névre, akiket megkerestek, közöttük engem is.

Eszter társaságában egy fiatal magyar orgonaművész volt. Röviden beszámoltunk tevékenységünkről.

Társalgás közben feltűnt, Eszter milyen jól beszél angolul. Mesélt New York-i útjáról is. Hiába, az új generáció már más, mint a miénk volt annak idején, húsz, harminc évvel ezelőtt, állapítottam meg magamban csendesen. A könnyed esti kikapcsolódás végeztével a társaság együtt indult haza. 

 

KÖZBEN ESZTER MUNKÁIT megtekintette egy szobrász barátom a göteborgi Röda Sten kiállítóhelyen. Egyértelműen pozitívan értékelte, azért úgy döntöttünk, meghívjuk Horizont című közös kiállításunkra. 

Eszter nagyon finoman kivitelezett porcelán tárgyakkal érkezett. A galéria falai itt-ott lyukasak voltak, javításra szorultak. Azon melegében nekilátott a falak kiegyenlítéséhez, meszeléséhez. A fehér porcelán objektumokat így ragyogó fehér falra akaszthatták ki. A közönség és kiállításunk svéd kritikusa is egyhangúan értékelte kerámiáinak szépségét: „Eszter Imre három finom porcelán tányért hozott, melyeket még a hazájában alkotott meg. Káprázatosan szépek voltak, szinte láthatatlanok, fehér tányér a fehér háttér előtt, és az emberek kénytelenek voltak igazán közel menni az alkotáshoz, hogy felfedezzék a mini installációt – ahol is egy reszketeg híd emelkedett a horizonton.” – írta Nicklas Mossberg az Umeå-ban szerkesztett Kulturtidningen virtuális hasábjain.

 

 

HA BEÜTJÜK az internet keresőjébe Imre Eszter nevét, és megnyitjuk a képtalálatokat, a megnyerő portrékép mellett, egy kezdőnek nem nevezhető keramikusművész alkotásait vehetjük szemügyre. A képek zömén porcelán tárgyakat látunk, régies díszítő formákat, (pl. porceláncsésze alakú nyaklánc-díszt), új funkcióba helyezve. A Közép-Európában közismert porcelánkészlet darabjai furcsa áthatásba kerülnek egymással, összekapcsolódnak, ezáltal új jelentést kapnak. Használati tárgyból műalkotás kategóriába kerülnek. 

 

Eszter szabadon bánik ezzel a metamorfózissal. Az évszázados formát kipenderíti kispolgári megbecsültségéből, a konyhakredenc üvege mögül, a kerek tárgy sík képe nyakba akasztható ékszerré alakul. A 2011–2012-es Terít-Ék ékszerkollekcióra gondolok itt. Egy teáskanna hirtelen három kiöntőt kap, és még egy kisebb teáscsésze is kapcsolódik – szürreális módon, kanáltartó funkcióval – a meghökkentő használati tárgyhoz. Egy másik elegáns tárgyon pedig a teáscsésze kecses ívű fogantyúja, hirtelen elhatározással a csésze pereméhez kapcsolódik. Következő munkáján pedig ezeket az unalomig ismert csészefüleket nyakláncra fűzi, ékszerként használja. Ehhez kapcsolódó nyakéke pedig egy porcelántányér körívéről kiragadott ornamentumot használ fel. 

 

 

Böngészésem következő eredménye a Meggyűrni a világ szövetét - Imre Eszter: című írás, a fiatal művész tollából, melynek elolvasása után, úgy érzem, kicsit okafogyottá válik magyarázgatásom Eszter világáról, képi és formatervezői gondolatairól. Minden kedves olvasó szíves figyelmébe ajánlom a: http://manzardcafe.blog.hu/2011/07/18/meggyurni_a_vilag_szovetet_imre_eszter című honlap tartalmát.

 

A MAGAM RÉSZÉRŐL át is adnám a helyet Imre Eszter önéletleírásának.

Végezetül beszámolhatok még a hatásról, amely Imre Eszter honlapján levő nyitókép gyakorol rám. Hangulati művészet, 100%-os nőiség, fülledt erotika, finom anyagok, textúrák hullámzása és egybefonódása, a slingelt fehérnemű és az áttört porcelántányér-ékszer ellenpontozódása, csipkés kombiné, termékeny női test halottá változása, virulens életerő megsejtése.

 

Csikós Tibor