Az idén 12 naposra duzzadt Göteborgi Magyar Hét hivatalos megnyitója április 10-én volt a Cosmopolitan galériában, olvashatjuk a Híradó legutóbbi számában. ”Dr. Dávid Gyula, a Tallini Magyar Intézet igazgatója megnyitotta a mintegy tizenöt magyar festőművész kiállítását.” – tudósít a lap júniusi száma. Most röviden ezt az eseményt szeretném bemutatni.

 

Az idei rendezvényre Csata Atilla, a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnöke, a Balassi Intézet közreműködésével egy reprezentatív kiállítást kért Magyarországról. A Művelődési Minisztérium a Magyar Grafikusművészek Szövetségének egy válogatását ajánlotta. Az anyagot az igazgató hozta személyesen Tallinból. A falak megélénkültek. A fél íves, (azaz 70x50 cm-es), papírra nyomtatott és bekeretezett alkotások jó hangulatot vittek a galéria földszinti termébe. Színes szitanyomatok, kőrajzok, rézkarcok és számítógépes printek is szerepeltek a kiállított anyagban.

 

Sóváradi Valéria: Atributum IV, szitanyomat

 

 

- Az elejéről kell kezdenem azért, hogy a széles közönség is megértse, miről is van szó. 1990-ben, a redszerváltás után, a demokratikusan megválasztott parlament új törvényeket hozott. A régi, szovjet típusú rendszer, ahol is minden képzőművészt egy szervezetbe gyűjtöttek össze, megszűnt. A szakmai szervezetek közül elsőnek a Magyar Grafikusművészek Szövetsége alakult meg, 1992-ben. Számos kiállítást, nemzetközi együttműködést kezdeményezett. A programok közül a Váci grafikai műhely kialakítása a legjelentősebb, ahol néhány grafikai technika (színes litográfia, szitanyomat, rézkarc) kivitelezésére teremtődtek meg az elsőrangú feltételek. Rendelkezésre áll továbbá egy ofszet gép és néhány számítógép is. Pályázat útján kerülhetnek ide a grafikusművészek (akik egyébként saját műhelyeikben nem rendelkeznek ilyen technikai felszereléssel). Általában évi három napot lehet ott dolgozni. Nagy tapasztalatú technikusok segítik a művészi kivitelezést. A váci műhely kapcsán jött létre a Magyar Grafikáért Alapítvány, 1993-ban. Ez az önálló testület – gazdasági feladatok mellett – évente egy-egy művészt jutalmaz az Év grafikája díjjal, amit ünnepélyes keretek között adnak át. A műhelyben dolgozó művészek 1-2 munkát leadnak az alapítványnak, és ezekből kialakul egy gyűjtemény, amit aztán máshol is bemutathatnak. A Svédországban kiállított anyag is így állt össze. Néha felkérést kapunk egy igényes, külföldi kiállítás összeállítására. A kiállítások rendezője a Művelődési Minisztérium. Volt egy bemutatkozásunk ´97-ben Mexikóban, és nagyon sok a szomszédos országokban is. A kiállításokra a bemutatkozó művészek katalógusait is igyekszünk hozzáférhetővé tenni a közönség számára.

Damó István: Mese a cím adta játékról,

szitanyomat

 

 

- A Tallini Magyar Intézet nyilván felmérte a göteborgi galéria adottságait, befogadóképességét.

 

Somorlyai Kiss Tibor: Passzázs

 

 

- Régóta foglalkozom gipszmetszéssel. Az így keletkezett nyomatokat beviszem számítógépbe. Felnagyítom, és átteszem egy másik technikába, szitával kinyomtatom. Ezáltal megőrzöm a metszés éles széleit, a vésést. Így több variációt tudok létrehozni.

 

Kiss Zoltán: Cím nélkül, litográfia

 

 

Butak András kiállított, érdekesen hullámzó terű műveinek a címe: Vonzástér A és Vonzástér B. 

 

Butak András: Vonzástér A, szitanyomat

 

A kiállításon 17 grafikusművész összesen 23 munkája szerepelt; Butak András után vegyük szemügyre a többit is.

 

 

Zsankó László színes kőnyomatán kiterített sakktáblát látunk, amely a térben folytatódik. A sötét mezők fokozatosan a mélybe nyílnak, ugyanakkor a másik irányba, felfelé pedig mértani testekben és geometrikus konstrukcióban folytatódik a sakktábla. Kovács Péter Balázs két munkával - a Dialógus I és Dialógus II – volt jelen. Két egymáshoz támasztott karosszék sárga napkoronggal beragyogott terét látjuk a két színnel nyomtatott litográfiákon. Az alkotás szabad teret enged az asszociációknak. Ugyan kinek a párbeszéde folyik az ilyen székeken? Szőnyi Krisztina  Létrás levél című szitanyomata vonalas textúra-akkumuláció. Egy térben álló, kétágú létra, és egy síklapra rótt kézírás vonalainak az ellenpontozása. Prutkay Péter Erőtér című szitanyomata egy örvénylő fekete lyuk négyszeres tükröződését jeleníti meg. Úgy tűnik, hogy a lila-sötétkék örvénylés a néző felé domborodik. A kép közepén a spirális forgás kék színű jelképével, piktogramjával találkozunk. Kalmár István sajátos angyalai szitanyomatokon jelennek meg. A címek sokat elárulnak: Angyalkereszt, és Vágyangyal. A puha, puffadtság érzetét keltő háttér előtti vérvörös test göcsörtösen gabalyodik tagjaiba. A képet szemlélve megrendítő érzés fogja el az embert. Kiss Zoltán grafikusművészt az olasz és dán kortárs informel példaképek vitték az absztrakció útjára. Szuverén, laza ecsetkezelésű, expresszív munkáin érzékeny akcentusokkal díszített gesztusvonalakat alkalmaz. Korunk jegyzetelő rajzművésze. Kiállított litográfiája Cím nélkül szerepel. Somorlyai Kiss Tibor színes kőnyomatai láthatóan a létezés fizikai síkokkal lehatárolt terével foglalkoznak. Témái az akadályoztatás és a továbbjutás. A megvilágítás és az érzékeny vonalháló is fontos eleme Passzázs című litográfiájának. Kazinczy Gábor igényesen fogalmazott fekete-fehér rézkarca a Bacchanália címet kapta. A többalakos kompozíció mintha széteső emberi testrészeket láttatna. Az embernek Rembrandt, vagy Francis Bakon hasonlóan drámai erejű jelenetei jutnak eszébe. Különös nyomatot állított ki Magyar Mónika. Roncsolt, kör alakú tárgyakat, régi, vinil anyagú, széttört nagylemezt nyomtatott le némi hidegtű kiegészítéssel. A monokróm kép címe Torzó IV. Szurcsik József Szinópéi Diogenész II című nyomatának alapelemei a mértani térfogat (volumen),a tőle megszokott emblematikus férfiprofil, és a furnérlemez-intarziaszerű felület. Feszültség az aszimmetrikus kompozíció éles, átlós helyzetű széleiből, valamint a szokatlan felület és tömb összefüggéseiből adódik. 

 

Csikós Tibor: Folyamat G 401, szitanyomat

 

Haász Ágnes Időzóna című számítógépes grafikáján óralapok és egy emberi figura negatív rajzolatának szuperpozícionálását figyelhetjük meg. Az erőteljes koloritú grafika képi izgalmakban bővelkedik. Rácmolnár Sándor Direction (Irány) című munkája fejtörő jellegű ábrák bonyolult jelentéstartalmának egymásrahatásából ötvöződik izgalmas képi egésszé. Abszurd képi világról adnak számot Damó István Cím nélkül és Mese a cím adta játékról elnevezésű szitanyomatai. Stefanovits Péter Időtlen tárgy sorozatának két szitával nyomott lapját láthattuk, A és C jelölésekkel. Az organikus, szétesést sugalló felületekben, mintegy belső lényegként, metafizikus objektumok, zölden világító, fekvő hengerek vannak beágyazva. Egyszerre hideg és meleg, de mindenképpen pozitív életérzést sugároznak Sóváradi Valéria Atributum IV és Atributum VI című szitanyomatai, melyeknek csiszolt, lágy felületei majdnem a kőnyomat sajátosságait juttatják eszünkbe. A puha felületeket megfelelő keménységű élek határolják és szabdalják, valamint teret adnak a lírai, finom vonaljátékoknak. Szépen csengő építészeti, vagy színpadi terekben gyönyörködhetünk. Végezetül álljon itt néhány szó a saját munkámról (Csikós Tibor), amely szintén helyet kapott ezen a göteborgi kiállításon. 2001-ben készült szitanyomással. Folyamat G 401 a címe, és álló formátumú. Különböző nagyságú körök és spirális elemek türkizkék, zöld, fekete és aranyszínű ecsetrajzából szövődik térhatású szövődménnyé.

 

Kalmár István: Vágyangyal, szitanyomat

 

Szőnyi Krisztina: Létrás levél, szitanyomat

 

 

Csikós Tibor, Göteborg, 2010-06-29