Brassóban született, jelenleg Csíkszeredában él. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, azóta számtalan közéleti tevékenységben vett részt. Neve összefonódott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, de legtöbben talán a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, azaz Tusványos kapcsán hallottak róla, melynek hosszú ideig volt a főszervezője. Sándor Krisztinával beszélgettem társadalmi szerepvállalásról, hitről, keresztény nemzeti jövőképről.
B.E.: Amióta ismerlek, pörögsz, rengeteget utazol, több szálon is tevékenykedsz. Melyek azok a főbb dolgok, projektek, amiket szeretnél kiemelni?
S.K.: A felvezetőben le is írtad egy részét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke vagyok, immár 12. éve. Ez töltötte ki hétköznapjaim javát az elmúlt években. Tusványos szervezésében még részt veszek a politikai programok felelőseként, minden más szervezési területen a fiatalabb nemzedéket támogatom. Még újdonság az életemben az, hogy közel két évvel ezelőtt a Magyar Unitárius Egyház főgondnokának választottak. Ez a szerep még új szolgálat, és nagy kihívás, mert első nő vagyok Erdélyben, aki egy ilyen tisztséget visel.
A közéleti szálak mellett kialakulóban egy új vállalkozás is: pár hónapon belül édesapám szülőfalujában, Homoródalmáson egy kisvendéglőt nyitunk. Ez egy teljesen más terület, melybe nagy lelkesedést viszek, és bízom benne, hogy egy igen jó helyet tudunk létrehozni a turisták, átutazók, környékbeliek számára.
B.E.: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Sok éves munkásság, számtalan társadalmi ügy mellett való kiállás. Hogyan kezdődött?
S.K.: Tulajdonképpen a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnökségével kezdődött ez a fajta közéleti-politikai utam. Éppen húsz évvel ezelőtt, 2003-ban választottak a MIT elnökének, éppen Tusványoson. Ez már fokozottabb közéleti jelenlétet hozott, hiszen a MIT akkor tömörítette az Erdélyben működő jelentős országos diák- és ifjúsági szervezeteket. Politikai véleménye is volt, és ezt hangoztatva kerültünk közelebb az akkori RMDSZ belső ellenzékéhez, a Reform Tömörüléshez. Ez a csapat alapította meg szintén 2003-ban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, ugyanekkor jött létre a Székely Nemzeti Tanács is. Mozgalmas évek voltak, és minket az EMNT kezdettől fogva partnerként kezelt, számítottak ránk a nagyobb megmozdulásokon, kampányokban. Így például a MIT támogatta Tőkés László független európai képviselőjelöltként való indulását 2007-ben, amit sikerre is vittünk. 2011 nyarán – már harmincon túl – átadtam a tisztújítások során a stafétát a MIT-ben a fiatalabbaknak, és azon év decemberében az EMNT elnöke, Tőkés László felkért, hogy legyek a szervezet ügyvezető elnöke.
B.E.: Demokrácia központ. Miért volt szükség erre a hálózatra és hogyan látod a jövőjét? Egyáltalán az erdélyi magyar nemzeti oldal hogyan néz ki a te szemszögedből?
S.K.: 2010-ben a frissen felálló magyar kormány elfogadta a könnyített honosítási eljárásra vonatkozó törtvényt, és szeptemberben az EMNT-vel stratégiai partnerséget kötött az eljárás erdélyi lebonyolítására. Még azon év decemberében megnyíltak az első EMNT Demokrácia-központok Kolozsváron, Csíkszeredában, majd 2011 elején szerre minden erdélyi nagy- és kisvárosban. Az elején hosszú volt a várakozási idő, minden iroda időpontfoglalással dolgozott, nagy volt az érdeklődés. Szükség volt az irodahálózatra, mert a két erdélyi konzulátus – Csíkszeredában és Kolozsváron – nem tudta ellátni – sem a földrajzi távolság, sem a fizikai korlátok miatt – a nagyszámú erdélyi magyar közösséget. Minden irodába rendszeres konzuli kiszállások voltak, ahol a kérelmezők átadhatták az iratcsomójukat. Számtalan megható és emlékezetes pillanatot őriznek a munkatársak az első évekből.
Az évek teltével a honosítás iránti érdeklődés természetszerűleg csökkent. Akik érzelmi megközelítésből kérték, azok voltak az első években többen. Mára azok maradtak, akik valamilyen pragmatikus okból vagy vélt hátrány miatt eddig nem kérelmezték, illetve akiknek szükségük van a magyar útlevélre a külföldi munkavállaláshoz. Emellett viszont fontos kiemelni, hogy mára megközelítette a 400.000-es számot az Erdélyben élő magyar állampolgárok száma, és ez számos más ügyintézéssel is együtt jár: az anyakönyvezési ügyeket is kezelték az irodáink (születés, házasságkötés, válás, elhalálozás esetén), segítettek a Köldökzsinór program iratainak előkészítésében, hadiárva-juttatásra vonatkozó kérelmek, valamint útlevélkérelmek összeállításában. Ezek a tevékenységek 2016-tól már számszerűen is meghaladták a honosítási kérelmek számát, és állandó tevékenységet jelentettek az EMNT Demokrácia-központokban. Sajnos, mára csak múlt időben beszélhetek már erről az irodahálózatról, ugyanis az idei évtől a magyar kormány döntése értelmében ez a hálózat már nem kap további támogatást, így az első negyedévben a működő 23 iroda többségét bezártuk.
Az erdélyi magyar nemzeti oldalon múlt év végére az az örvendetes esemény következett be, amit rég vártunk: egyesült a két kisebbik párt: az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt, és Erdélyi Magyar Szövetség néven halad tovább egyazon politikai tábor. Reméltük, hogy ezzel így újra kétpólusúvá válik az erdélyi magyar politika, de közben az idei év első felében megjelent a Magyar Polgári Erő nevű alakulat, így sajnos, további zavarokat okoz ez a nemzeti táborban. Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt húsz évben nem sikerült korábban végrehajtani az egységesülést – ezen az oldalon. Az okok összetettek, de a lényeg általában visszavezethető a személyi ellentétekre, illetve a pozícióféltésre. 2024-ben négy választás lesz Romániában – európai parlamenti, államelnöki, parlamenti és önkormányzati szinten. Mozgalmas év lesz, a pártok sok jelöltet kell előállítsanak, és számtalan közélettől elfordult, közömbössé vált magyar embert kell megszólítani. Drukkolok és segítek a nemzeti oldalon induló Erdélyi Magyar Szövetségnek, bár belátom, az esélyek terén nehezített pálya van, a korábbi évekhez képest. Lássuk, mire lesz elég.
B.E.: Egyház, hit, vallás. Hitvallás. A vallás kiemelt szerepet játszik az életedben. Miben nyilvánul meg? És hogyan éled meg fontosságát napjainkban?
S.K.: Így nőttem fel – a nagyszülőkkel rendszeresen jártunk templomba. Nem volt kérdés az egyházhoz való tartozás. A hitet megkülönböztetem az egyháztól. A hit egyéni, személyes, az egyház egy intézmény, mely hirdeti az adott hitet, és ugyanakkor intézményként van jelen a világban, melyet ugyanúgy emberek vezetnek, szerveznek. A gyermekkori templomlátogatások után, a konfirmálást követően tagja lettem az unitárius ifjúsági egyletnek, és innentől kezdve egy más minőséget nyert az egyházhoz való tartozás. Az egyletben barátokra leltem, a rendezvényeken erősödött a hitem – nemcsak az áhítatok, istentiszteletek, gyertyás beszélgetések mellett, hanem később a szervezések alatt is. Jó volt úgy felnőni, hogy tartoztál egy kortárs közösséghez. Persze, ezt így utólag bölcs dolog elmondani, akkor csak úgy megéltük, nem volt ez ennyire tudatos.
A hétköznapjaimban sokat segít a hitem. Minden nehézség, probléma tanulás, fejlődési lehetőség. Hiszem, hogy minden a saját fejlődésünk célját szolgálja. Istenhez naponta fohászkodom. Az esti ima ritkán marad el, és ha néha belealszom, reggel pótolom. Napközben is kérem a Fennvaló segítségét. Ez valahogy szintén belém ivódott, még a nagyszülők nemzedékétől. Ők is így élték a hétköznapjaikat, és ezt még láthattam. Meggyőződésem, hogy akinek hite van, könnyebb az élete. Nem azért, mert ez kapaszkodót jelentene. Nem. A munkát úgyis neked, nekünk kell elvégezni. Csak hittel könnyebb, és ami még fontos: ez nemcsak Isten felé, hanem önmagunk felé is irányul. Hiszek magamban is, ez pedig a mai világban, ahol szinten minden az önérvényesítésről szól, kiemelten fontos. Bár a nyugati modern világ ezt az önérvényesítést leválasztotta teljesen a hitről, én a kettőt szerves egésznek tartom.
B.E.: Mi az, ami a mai világban téged a leginkább nyugtalanít?
S.K.: A napokban leginkább az foglalkoztat, hogy vajon miért érzem azt, hogy egyre nagyobb a különböző nemzedékek között a szakadék? A negyvenes éveimet élem, és olyan nagynak érzem a távolságot a mai húszas vagy tizenéves generációval! Vajon a szüleim, nagyszüleim is így élték ezt meg? Valószínűleg igen, mert sok olyan megjegyzésre emlékszem – főleg a nagyszülőktől –, ami arra utalt, hogy mi – az akkori fiatalok – már mennyi mindenben másak vagyunk, „bezzeg a mi időnkben”! Én ilyent nem mondok, de a nagyon gyors technikai fejlesztések mellett azt látom, hogy az idősödő nemzedék egyre kevésbé találja meg a hangot az unokákkal. Én valahol középen állok még. Látok sok ügyes, talpraesett fiatalt is ugyanakkor, és ilyenkor megnyugodok. Az élet megy tovább, a változások pedig nemzedékről nemzedékre szükségesek. Mindenki meg kell harcolja a magáét – ezt szoktam mondani. Talán ez az életközépi válság, amit most élek.
B.E.: És ha Sándor Krisztina, akkor Tusványos. Hogyan lett Tusványos az életed része? Miben rejlik sikere, mi tartja életben és miért vonzó a mai fiatalok számára?
S.K.: Húszévesen voltam először a rendezvényen, egyetemistaként. Újságírói és politológia szakra jártam, így Tusványos nekem kincsesbánya volt, szakmai szempontból. Azt éreztem, hogy muszáj ott lenni, és ez azóta is így van, gazdagabb árnyalatokkal. Korábban említettem, hogy ott választottak meg a Magyar Ifjúsági Tanács elnökének, 2003-ban, rá öt évre pedig átvettük a szabadegyetem szervezését. Az első négy évben főszervezője, majd politikai programfelelőse lettem. Hozzám nőtt, bár az utóbbi években egyre távolodnék. Nagyon jó a központi szervezőcsapat, melyben rendre ugyan történtek személyi változások az elmúlt 15 évben – és ez természetes –, de mégis jó köztük lenni, látni a fejlődéseket, változásokat. Életem egyik nagy sikere volt az első alkalom sikeres megszervezése.
Tusványos egyedi és utánozhatatlan, sajátos és különleges egyvelege a politikának, közéletnek és a szórakozásnak. A mindenkori politikusoknak és a feltörekvő zenekaroknak fontos ott lenni. Mára talán a legrégebbi, még ma is létező erdélyi szintű nyári eseménye a fiataloknak. Mellette kinőttek újabb fesztiválok, egyre több új kezdeményezés van Székelyföldön is. Tusványos mégis népszerű, az „ott kell lenni” legalább egy napot egy érzés, amit az elmúlt harminc évben sokan megtapasztaltak. Amit még kiemelnék: itt nagyon jól megfér több nemzedék egymás mellett. Mára a gyermekprogramoktól kezdve a borkóstolókig, a dj-k vezette buliktól a táncházig mindent meg lehet ott találni. Egyedülálló a környezete is, amiben zajlik: fenyőerdő alatt, az Olt vize mellett egy védett – medvék által is – területen: ez is külön vonzerő. A mai fiatalok jellemzően a koncertek, bulik miatt jönnek el, és ez így van jól. A közéleti, politikai beszélgetések majd később fogják érdekelni őket – ez is jelzi, hogy Tusványos egy folyamat is egyben. Közéletre nevel, észrevétlenül.
B.E.: Mit üzensz a diaszpórában élő magyarságnak, a Híradó olvasóinak?
S.K.: Örülök a megkeresésnek! Az EMNT ügyvezető elnökeként volt alkalmam találkozni a diaszpórában élő magyarság képviselőivel különböző nemzetpolitikai találkozókon. Svédországban még nem, de más diaszpórabeli magyar közösségben jártam. Nehezített terep külföldön, nemzedékeken át megőrizni nemzeti identitásunkat. Tudom, hogy ezért többletfeladatokat és többletköltségeket kell vállalni. Az is tény, hogy ez általában belső igény. És ez így van jól. Kívánom, hogy jó közösségeket alkossanak, mert ez még több erőt ad – nemcsak magyarságunk megtartásában, hanem a hétköznapi életben is! Jó valahová tartozni, és ez az érzés egyre fontosabb lesz a következő évtizedekben.
B.E.: Sándor Krisztinának ezúton is köszönöm a beszélgetést!
