Az ünnepélyes házavatóra a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége őszi közgyűlésén került sor, 2019. szeptember 7-én (szombat). Az eseményen a magyar állam képviseletében részt vett Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Müller Adrien, Magyarország stockholmi nagykövete, a SMOSZ részéről pedig Bihari Szabolcs elnök képviselte a svédországi magyar közösséget.
Nekem ez a második évem a svédországi magyarság körében, így hallottam már arról, hogy nem volt problémamentes a konferenciaterem felépítése – például a kivitelezők nem használták mindig a megfelelő minőségű alapanyagot a ház építésekor. Azonban a közösség példás összefogásának köszönhetően maradéktalanul sikerült érvényesíteni az épületre vonatkozó garanciát, kijavíttatni a hibát. Több embertől hallottam azokról az időkről, amikor még nem létezett a konferenciaterem: én már nehezen tudom magam elé képzelni, hogy milyen lehetett, amikor egy-egy nagyrendezvény idején az ebédlőben, a bejárat melletti nem valami nagy területen, esetleg a kis pingpong teremben kényszerültek megoldani a felnőtteket, illetve a gyermekeket megmozgató játékos feladatokat, táncos rendezvényeket. Elsősorban a SOMIT Generációk táboraira, s a nyári Kékvirág Anyanyelvi Tábor rendezvényeire gondolok.
„A kormány feladata, hogy a diaszpórában élő mintegy 2,5 millió magyart is a nemzethez kösse” – jelentette ki Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár úr. A közgyűlés házavatót megelőző délutáni „ülésszekciójában” az államtitkár úr előadásában részletesen is kifejtette, milyen eszközökkel szeretné ezt a kormány megvalósítani. A 2010-es év kulcsfontosságú volt a nemzetpolitika újjászervezésében, ezt követően vált igazán élénkké az Anyaország és a diaszpórában élő magyarság kapcsolata. Elhárultak a jogi akadályok a valódi felelősségvállalás elől, kialakult a nemzetpolitika intézményrendszere, a Magyar Állandó Értekezlet és a Magyar Diaszpóra Tanács pedig megfelelő fórumot nyújtanak az Anyaország és a diaszpóra magyarsága közti párbeszédre, valamint rengeteg program indult a külhoni magyarság számára. Néhány példa: a Kőrösi Csoma Sándor Program az ösztöndíjasokon keresztül nyújt támogatást a külhoni magyar közösségeknek képzett emberi erőforrás biztosításával, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatai anyagi erőforrással látják el a magyarság megőrzésén munkálkodó egyesületeket, a Rákóczi Szövetség táborai pedig lehetőséget biztosítanak a résztvevő fiataloknak a Kárpát-medencei magyarság megismerésére, illetve saját magyarságuk elmélyítésére.
Müller Adrien nagykövet asszony nyitottan állt ki az emberek elé, hangsúlyozva, hogy a Stockholmra hozott magyar rendezvényeket szívesen továbbviszi az ország egyéb részeire is. Felhívta az egyesületek figyelmét arra a lehetőségre, hogy a rendszerváltás közelgő harmincéves évfordulója alkalmából a témával foglalkozó magyar filmek vetítését tervezik, ehhez a filmeket biztosítják, az érdeklődő egyesületeknek csak az alkalmas mozit kell megtalálniuk az adott településen. Jó volt látni azt is, hogy élénk párbeszéd alakult ki az egyesületi vezetők és küldöttek, valamint a nagykövet asszony között – mindenki élt a kínálkozó alkalommal.
Az őszi közgyűlés legfontosabb eseménye vitathatatlanul a szombat esti házavató volt. Potápi Árpád János államtitkár, Müller Adrien nagykövet és Bihari Szabolcs elnök rövid beszédük megtartása után felsorakozott a nemzetiszín szalag előtt, s átvágták a jövő kapuját jelképező szalagot. A magyar állam támogatásával felépített konferenciaterem is kézzelfogható jele a fent taglalt segítő szándéknak: egy kulturált, modern térrel gazdagodott a Hälleberga Tábortanya és vele együtt a svédországi magyarság.
Antal József
